Mi a magyar most?

Mi a magyar most? (szerkesztette Sándor Iván. Kalligram, 2011)
[5 szar év, legalább]

Hosszú lesz, bocs.

Ez a tanulmánygyűjtemény egyfajta válasz ezekre a könyvekre ill. ezek továbbgondolása:

Mi a magyar most? (1937. szerkesztők: Fejtő Ferenc, Ignotus Pál, József Attila) Mi a magyar? (1939. szerkesztő: Szekfű Gyula) és Mi a magyar? (2005. szerkesztők: Romsics Ignác és Szegedy-Maszák Mihály)

Gyáni Gábor írása (Sorskérdések és az önmegértés nemzeti diskurzusa a globalizáció korában) a kultúra homogenizációjáról szól. Először a nemzetállamok kialakulásának folyamatában, amikor a társadalmi mobilitás erősödése az egységesülés felé hatott (és ezzel együtt járt a nemzeti integráció sürgető igénye – a nacionalizmus, mint új önmeghatározás), majd a globalizálódó világ kapcsán, amikor már a nemzeti kultúrák fölötti kultúra felé tartunk. (Ami jobbára popkultúra, bár ez sem teljesen igaz, mert tuti, hogy több magyar olvasott pl. García Márquezt, mint pl. Cserna-Szabót – és mindkét oldalon lehetne cserélgetni a neveket.) Gyáni felteszi a kérdést, van-e még értelme ma egy ilyen kérdésnek, hogy mi a magyar? Inkább módosítani kéne a hamleti felvetést: Integrálódni, or not? 

Bauer Tamás írása (Magyarok, romokon) a demokratikus értékek, és azok lebontása iránti társadalmi közömbösségről szól. Ennek a közömbösségnek okait vizsgálja közgazdászként. Több felmérésre hivatkozva megállapítja, hogy értékválasztásainkban, mentalitásunkban inkább távolodunk Európa centrumától, semmint hogy közelednénk hozzá. 

Bauer elemezése abból indul ki, hogy a szocialista rendszerben gyakorlattá vált a rendszeren kívüli jövedelemszerzés, amit praktikus okokból az állam is elfogadott, viszont ezzel hozzájárult az állammal szembeni normaszegés elfogadottságához. Sikk volt átverni az államot – és még ma is az. 

Éljen soká!

Erdős Virág: A Trabantfejű Nő (Palatinus, 2011)
[5 csillag és még egy tisztelgő vesezet]


Önök kérték

Legyen mindig kék az ég,
ne fázzanak meg a nénikék,
s ne haljanak meg túl korán!
Éljen soká mező, s madár!

Ne legyen sohase gondja,
hogy nincs egy felvevő rongya,
s ne legyen magányos reggel!
Éljen soká folyó, s tenger!

Ne legyen kérdés a vacsora,
tudja mindig, hogy mit hova,
s legyen elég foga, ha rág!
Éljen soká Erdő, s Virág!

Fölhasználom még egyszer ezt az ötletet, aranybogár, mert ilyen kis takarékos vagyok, látod

(fotó: Nagy Attila - origo)

Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról (Magvető, 2011)
[4, mert csak ujjgyakorlat, de annak jó, a kibaszmanti kurvinyek Fennvalóját!]

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Igen, rád is gondoltam tramplianyu a második sorban!)

Mai termékbemutatónk egészen különleges lesz, ilyet még a nagybudapestiek sem hallhattak soha, hát kérem, jól nyissák ki a fülüket! Mi nem árulunk se szittyaföldi üdülési jogokat, se akantuszos mobiltartót (ha tudnátok, mi az akantusz, ugye) se nyereg alatt érlelt kumiszt – már bocsánat a képzavarért.

Amit mi árulunk, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, az egy egészen különleges dolog, a Könyv, és a benne rejtekező Tudás.

Önök nyilván mindannyian láttak már könyvet (ha máshol nem valamelyik tévésorozatban), és nyilván mindannyian ismerik Mr. Marshall McLuhan kijelentését a Gutenberg-galaxis végéről. (Ne bólogass olyan okosan, tuti nem hallottál még Gutenbergről se!) Nos, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, ne higgyenek ennek az agent provocateur-nek! A Könyv nem halott, sőt még évszádokig nem lesz az!

A Könyv nem csak szellemi érték, hanem státuszszimbólum is. Egy szép könyvespolc nem csak tulajdonosa szellemi emelkedettségét reprezentálja, hanem hihetetlenül jól is mutat a lakásban, és remekül lehet vele villantani a vendégek előtt, főleg ha az olvasottságunkkal is kérkedhetünk.

Önöknek a BOOKSZULA kell!

Mert higgyék el nekem, nem olvas úgy más, mint a magyar ember, a söndörödő kettősspirálra mondom, jöhetnek nekem bármilyen felméréssel! De azért magunk között ismerjük el, van ezekben némi igazság, mert manapság se idő, se kedv, se oly szent akarat nincs az olvasásra, mint nagyapáink korában. 

Még egyszer mondom: Önöknek a BOOKSZULA kell!

A könyveknek, mint fizikai korpuszoknak beszerzés nem egy etvasz. Néhány ezer forintért, és egy kis utánjárással több polcnyi klasszikus beszerezhető az antikváriumokból vagy könyvtári kiárusításokból. (Ennyi munkát igazán beletehetnek maguk is!) Amit mi adunk hozzá, hihetetlenül alacsony áron, az a megfizethetetlen Tudás.

Önöknek a BOOKSZULA kell!

Ugye Önök is szeretnének, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, művelt, olvasott emberek lenni, akik otthonosan mozognak a magyar és világirodalomban, de nincs idejük olvasni, vagy nincs kedvük végigrágni magukat hosszú szövegeken. 

Akkor önöknek a BOOKSZULA kell!

Termékfejlesztőink több év kemény munkája árán hozták létre ezt a varázslatos pirulát. Önöknek csak annyi a dolguk, hogy lefekvés előtt beveszik a kiválasztott kapszulát, és amikor felébrednek, Önök töviről hegyire ismerni fogják az abban „feloldott” mű cselekményét, és kialakult, karakteres véleményük is lesz róla! Az alkalmazott segédanyagoknak köszönhetően a műről kialakult álláspontjuk harmonizálni fog az Önök személyiségével!

A BOOKSZULÁnak nincs semmilyen mellékhatása! A készítmény teljesen veszélytelen altatót tartalmaz, amely Önöket kellemes alvásba ringatja, és míg Önök pihennek, a tudás mintegy felszívódik az Önök szervezetében! A biztos felszívódás érdekében kérjük, hogy hetente maximum három kapszulát vegyenek be!

A BOOKSZULA első szériája a magyar irodalom klasszikusait nyújtja tálcán Önöknek, a második széria a világirodalom nagy műveit tartalmazza. Hamarosan piacra kerül tudományos gyűjteményünk is, és, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem kell már sokat várni Márai Sándor és Wass Albert összegyűjtött műveire sem! De lesznek ilyen Parti Nagy-félek is, ha éppen erre támad gusztusuk. 

Higgyék el, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, Önöknek kell a BOOKSZULA!

Hálásan köszönöm a figyelmet mindazoknak, akik végighallgattak, és kérem, hogy a ruhatár melletti pultnál vegyék át csinos kolléganőmtől, az Önöket megillető mintadarabot, és vásárolják meg a BOOKSZULA első és második szériáját!

Jó olvasást, hasznos álmokat!

Bejött az élet

Lackfi János: A legnehezebb kabát (történetek) (Helikon, 2011)
[4 elkoszlott mikádó]

Ez a kabát, ami az élet, ez hol bevág, hol lötyög. Nem tudom, miért, de olyan ritkán illik pontosan az emberre. 

Ezek itt ilyen kis életdarabok. Bonbonok. Hogy a Forrest Gump drága mamáját idézzem: Az élet olyan, mint egy doboz bonbon, sose tudhatod, mit veszel belőle. Ezek között a bonbonok között van néhány tűrhető ízű, de a többség magány ízű, elmúlás ízű, tévedés ízű, szorongás ízű, kétségbeesés ízű, megveretés ízű, elhagyatás ízű, levágott láb ízű, öngyilkosság ízű. 

Főleg az első történetek nagyon keserűek. Aztán lassan, de biztosan fölpuhulnak az írások. Vesztenek a keserűségükből. Már nem epe, csak sör. Kis nosztalgia bújik elő a repedésekből, de amikor elandalodnánk, akkor megint feljön az epe. 

Bejött nekik az élet. A csukott ablakon, a kurva anyját.

Más vélemények és idézetek a molyon.

Ennivaló és hozomány*

Valuch Tibor: Magánélet Kádár János korában (Corvina, 2011)
[3 és fél Gorenje fagyasztóláda]

Jó volt, de azért mégsem olyan jó.

Aki élt már abban a korban, annak azért lehet kevés, mert ezeket az evidenciákat megtapasztalta, és az (egyébként elég bőségesen adagolt) tények helyett inkább a háttérre lenne kíváncsi, azokra az összefüggésekre, amik esetleg elkerülték a figyelmét. Én nem találtam benne ilyet.

Aki meg még nem élt akkor, annak meg azért lehet kevés, mert nem magyarázza el a szerző a számára evidens dolgokat, pl., hogy mi az a társbérlet, ágyrajáró, stb.

A képanyaga is jó, de az internetes képadatbázisok korában nem elég jó. És nem nagyon tudok mit kezdeni az olyan féloldalt betakaró képekkel, hogy vakolókanál a hetvenes évekből, fedő a hatvanas évekből. Mi van?

Valuch Tibor számtalanszor alaposabban megírta már ezt a témát, csuklóból összerak egy ilyen hetven oldalas lapozgatnivalót. Ez alapján a kötet alapján úgy tűnik, ez megint „csak” egy gyűjthető sorozat, de azért még megpróbálkozok majd egy tőlem időben távolibb darabjával is. Mondjuk a magánélet Mátyás korában szóba jöhet. Nem Rákosi, Hunyadi.

*Ezen a címen jelent meg Kalmár Melinda nagyon jó könyve a kora kádárizmus ideológiájáról. Szemérmetlen lopás, nem tagadom.

Más vélemények és idézetek a molyon.

A vajszínű árnyalat

Esterházy Péter - Szebeni András: A vajszínű árnyalat (Pelikán, 1993)
[5 tüntetés]

Többnyire képek EP rövid szövegeivel. Szebeni András sajtófotói. 

Egy jó sajtófotó sokszor többet mond el egy korszakról, mint 600 oldalnyi történeti elemzés, politikai eszmefuttatás. És ezek jó fotók. 

’88 március 15-e, tűntetés a romániai falurombolások ellen, Bős-Nagymaros ellen, Nagy Imre temetés, ’89 október 23-a, az ápolónők demonstrációja, egy szovjet laktanya, a pápa látogatása… 

Aztán portrék Szentkuthy Miklósról, Wittner Máriáról, Perczel Zitáról, egy pilisborosjenői öregasszonyról, recski bányászokról… 

Képek Prágából, Berlinből, Bakuból. 

Torgyán. Csurka tüntetés Feróval, Demokratikus Charta felvonulás Hobóval. 

’89 március 15-e a Bem szobornál, Rockenbauer Zoltánnal és Csengey Dénessel. Meg ott vagyok én is csak nem látszom a képen. 

Mert ezek mind mi voltunk egykor. Mi vettünk rész ezekben az akkor (és még most is) hihetetlennek tűnő eseményekben. 

Mert mindenhol mi vagyunk, azok is mi vagyunk, akiknek kamaszosan vidám grimasz van az arcán, és azok is akik kiábrándultan bámulnak maguk elé. 

Kis ország a miénk, nekünk mindenre csak egy garnitúránk van.

Egy medvekutató feljegyzései

Egy Medve az nem játékmackó, bár a medvék iránti szerelem szarba szárba szökkenhet attól is.
Egy Medve az valami különlegesség, olyan tökéletesség, amit az ember elérni szeretne. Majdnem zen. Főleg amikor téli álmot alszik.
Egy medvekutató meg már majdnem medve. A tökéletesedés útján halad. Előny, ha álmodozó, ha egyéniség, ha elutasítja a sémákat, ha nem hajlandó mindent előre felcímkézett dobozokba pakolni, ha kételkedik.
Ezzel szemben egy hivatalnok minden, csak nem medvész.
Miért állna hát hivatalnoknak, még ha magas rangú lényegmegragadónak is, a Medvész? Hát persze, hogy egy nő miatt.
Azt hiszi, beviszi a maciját a málnásba, ehelyett jól bevezetik az erdőbe. És ez az erdő nem természetes közege egy medvésznek. Ez az erdő hemzseg az égtájpszichológusoktól, meg felcímkézőktől, meg helyretevőktől. Itt egy medve (meg egy medvész is) csak áldozat lehet, nem csúcsragadozó.
Medvészünk próbál beilleszkedni, a nőbe is, a társadalomba is, és mert egy medvész azért nem akárki, elég jól is megy neki. Csakhogy ettől nem lesz boldog, sőt.
András László tiszta és letisztult, nagy mesélőkedvvel és nyelvi leleményességgel előadott története a boldogságkeresésről szól. Lehet-e egy kész, lezárt világban boldog életet élni, és ha igen, kurva nagy mázli kell-e hozzá? Ha meg nem, akkor meneküljünk, vagy egyszerűen ugorjunk az első szembejövő kútba? Én azt mondom, álljunk medvésznek, és keressük!
Remek, ironikus és önironikus regény. Olyan jó, mint medve, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy olvasás közben végig a Freeddie Freeloader ment a fejemben.

András László: Egy medvekutató feljegyzései (Nyitott Könyvműhely, 2010)

Turulpörkölt

Krzysztof Varga: Turulpörkölt (Európa, 2010) fordította: Hermann Péter

Szóval itt ez a Krzysztof fiú, akinek az apja magyar, de ő Lengyelországban él, és csak időnként jönnek látogatóba Magyarországra. Aztán 2004-ben meghal az apja, és a veszteség, meg valahogy az egész félmagyarságának feldolgozása miatt ideutazik. Jár-kel, aztán rájön, hogy kéne írni erről egy könyvet. A lengyeleknek. Mert nekik csak sztereotípiáik vannak a magyarokról. Nos Krzysztofnak is szinte csak azok vannak, csak másmilyenek.
Az ő magyarjai múltba révedő, melankolikus, depresszióra hajlamos népek, akik turulmadaras alsógatyát hordanak, és a kocsijuk fara ki sem látszik a felragasztott nagymagyarországos matricák alól. Már-már olyan paranoiás megszállottsággal keresi ezt a Magyarországot mindenben, mintha nem is lengyel lenne, hanem szlovák.
Persze ez nem történelemkönyv, nem is tudományos igényű esszé, csak Varga benyomásainak gyűjteménye, személyes hangú és olykor személyeskedő, de nem bántó írás. Reflexió az apaföldről, ami elég egysíkúra sikerült. Szinte csak a komplexusos, nacionalista Magyarországot látja. De ebben mi is ludasak vagyunk (illetve azok, akik ezt a képet sugallják az országról), mert ez a Magyarország igenis létezik.
Sematikus és összedobált Magyarország-képet nyújt tehát a mi Krzysztofunk, ennek ellenére én elég jól elvoltam vele. Helyenként egészen érdekes volt ez a játék a nemzetkarakterológia  nem létező, de szórakoztató és tanulságos tudományával. Persze lehet hogy csak azért, mert egy idegenszívű libsi vagyok.

BOOKSULE - Önnek találtuk ki!

Szeretne művelt, olvasott ember lenni, aki otthonosan mozog a világirodalomban, de nincs ideje olvasni, vagy nincs kedve végigrágni magát hosszú szövegeken?
Akkor önnek a BOOKSULE kell!
Termékfejlesztőink több év kemény munkája árán hozták létre ezt a varázslatos pirulát. Önnek csak annyi a dolga, hogy lefekvés előtt beveszi a kiválasztott kapszulát, és amikor felébred, Ön töviről hegyire ismerni fogja az abban „feloldott” mű cselekményét, és kialakult, karakteres véleménye is lesz róla! Az alkalmazott segédanyagoknak köszönhetően a műről kialakult álláspontja harmonizálni fog az Ön személyiségével!
A BOOKSULE-nak nincs semmilyen mellékhatása! A készítmény teljesen veszélytelen altatót tartalmaz, amely Önt kellemes alvásba ringatja, és míg Ön pihen, a tudás mintegy felszívódik az Ön szervezetében. (A biztos felszívódás érdekében kérjük, hogy hetente maximum három kapszulát vegyen be!)
A BOOKSULE első szériája a világirodalom nagy műveit tartalmazza, de hamarosan piacra kerül kortárs irodalmi sorozatunk, és tudományos gyűjteményünk is.
Kérjen INGYENES termékmintát!

Elkísérjük Önt a Tudás Útján!
Booksule Pharma Zrt.

(X – fizetett hirdetés)

Az díjakrúl

Elöször úgy gondoltam, hogy annak ellenére nem fogom ezt tovább görgetni, hogy mindenkitől nagyon jól esett, csak hát nem vagyok az továbbküldős fajta.

De ahogy végignéztem azokat a blogokat, amiket díjaztatok, rájöttem, mi értelme az egésznek. Olyanokat találtam, amiket eddig nem ismertem, de ezetúl olvasni fogom őket. És ez jó. Hát akkor legyen!

A kötelező program:

- megköszönni és belinkelni, logót kitenni: köszönöm, még egyszer, mindenkinek akitől kaptam: Natasha, Annamarie, cseri, cotta, mc, Peti_bácsi és Marvin (tőle a másik blogomért) Az ember hajlamos azt hinni, hogy nem is olvassa senki, aztán tessék. :)

- hét dolog magamról:

1. Egyszer, Békéscsaba felé vonatozva, láttunk egy jegesmedvét, de nem az volt.

2. Több, mint tíz éve nem borotválkoztam, ez a szabadság.

3. Kevesebb időm jut blogolásra, mint szeretném, de így is többet vesz el mástól, mint kéne.

4. 17 éve dolgozom ugyanabban a könyvtárban.

5. Olyan vagyok, mint a Nobel-díjasok, a főműveim már régen megszülettek.

6. Lánclevelet elvből nem továbbítok.

7. Azon gondolkozom, hogy alapítok egy blogdíjat, amit 100 embernek kell majd továbbküldeni.

- továbbadni 7 bloggernek, belinkelni, megjegyzést hagyni náluk: nem sorrend, csak így áll kézre

kislajos és ollokanna - mert ők tényleg kreatívak

Wise Lady - mert ő is kreatív, csak máshogy, és sokat segít a blogja

jeges-varga - mert sok mindenről ír, és még fényképez is

a megidézett írók - mert állati jó ötlet, és bűntudatom van, amiért nem írok náluk 

a szimpatikus magyarok - mert szimpatikus, amit csinálnak

és Klapanciusz - mert az aktuális kedvencem

Azért van kétféle logo, mert kétfélét kaptam.

Szilveszteri p(r)oszt

Fütyülök azokra, akik egy szót csak egyféleképpen tudnak leírni.
(Mark Twain)

Nem érti az írásaimat, és tegnap este azt mondta, hogy szerinte a „Metafizikai valóság kritikája” című munkám az Airport-ra hasonlít.
(Woody Allen)

Vad, viharos szél dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történtünk nem Skócia nyugati partjain játszódik.
(Stephen Leacock)

Pusztán annyit várok el az olvasómtól, hogy egész életét a könyvem olvasásának szentelje.
(James Joyce)

Melyik az a könyv, amit magával vinne egy lakatlan szigetre?
Thomas Gyakorlati Kézikönyve a Hajóépítésről.
(G.K. Chesterton)

Ennek a könyvnek túl messze esik a hátlapja a címlapjától.
(Ambrose Bierce)

Könyvek egy politikus áráért!
(felirat egy San Franciscio-i könyvesboltban)

Erratum: A Tej Ára című cikkemben a ló szó végig tehénnek olvasandó.
(J.B. Morton)

Majdnem megvettem a Pozitív gondolkodás hatalma című könyvet, de aztán arra gondoltam: ugyan már, mi a fenére lenne ez jó nekem?
(Ronnie Shakes)

Csak vigyázzunk az egészséges életmódról szóló könyvekkel! Egy sajtóhiba a halálunkat jelentheti.
(Mark Twain)

Eladtam a szerelmi életemről írt memoáromat a Parker Brothersnek. Társasjátékot csinálnak belőle.
(Woody Allen)

A Nobel-díj a saját temetésünkre váltott jegy. Soha senki nem csinált már utána semmit.
(T.S. Eliot – amikor megkapta)

Mindig szerettem volna egy olyan könyvet írni, amely azzal a szóval végződik, hogy „majonéz”.
(Richard Brautigan)

A regényírásnak három szabálya van. Sajnos senki nem tudja, mik azok.
(Somerset Maugham)

Ideje nagy részét írással tölti. Jelenleg az önéletrajzát dolgozza át oly módon, hogy saját maga is szerepeljen benne.
(Woody Allen)

Az irodalom nagy pillanatai: 1936-ban Ernest Hemingway pisztrángozás közben fogott egy pontyot, de úgy döntött, hogy nem írja meg.
(ismeretlen)

Kihagyom azokat a részeket, amiken az olvasók átugranak.
(Elmore Leonard)

Nem, sok minden mást is csinált.
(James Joyce – amikor valaki megkérdezte tőle, megcsókolhatja-e a kezet, amely az Ulyssest írta)

Egy régi francia közmondást ismételgetett magában, amelyet aznap reggel talált ki.
(F. Scott Fitzgerald)

A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni.
(Groucho Marx)

Mi lesz velünk Nyesztor Ivanovics?

Szécsi Noémi: Utolsó kentaur (Ulpius, 2009)

Úgy látszik mostanában olyan magyar regények kerülnek a kezembe, amikben központi szerepet játszanak a 2006-os... mondjuk,... tüntetések.
Szécsi Noémi könyve ízig-vérig Budapest-regény, a 20 év körüliek nagyváros-érzésének lenyomata. Hősei nagyon különböző családi háttérrel érkeznek nagyjából ugyanoda. Egyetemisták, akik könyveket is olvasnak (igen, vannak olyanok is, akik nem), biciklisfutárként keresik meg az albérletre valót a "hivalkodónak épült, mostanra szomorúra szürkült házak" között.
Anarchistának vallják magukat, bár az anarchistákról csak annyit tudnak, hogy menő arcok voltak, robbantottak, és kúl neveket viseltek (Mahno, Bakunyin, Kropotkin, Princip). Materiális táplálékuk kifli és párizsi, szellemi táplálékuk az anarchistákról szóló kevéske szakirodalomtól a Gede testvérek kiadványaiig, a Népszavától a kurucinfóig bármi, ami szélsőséges. Szóval faszok, na.
Ennek ellenére szimpatikusak, mert - kezet a szívre - ki nem érzett még késztetést, hogy lezúzza a járdán parkoló SUV-okat, megzabáltassa a gazdikkal az otthagyott kutyaszart, jól bemázoljon egyet a puccos kávéházakban ücsörgő bankfiúknak, celebeknek, stylistoknak és a többi trendi seggfejnek. Le a burzsoáziával!
Ezek a fiúk már a rendszerváltás után nőttek fel, nem tudnak és nem is akarnak az átkoshoz viszonyítani, viszont becsapottnak és kiábrándultnak érzik magukat. Csórók, akiket iszonyatosan idegesít a "politikai és gazdasági elit" és a slepp. Tehetetlenség érzésük és irigységük hajtja őket előre.
Szécsi Noémi könyve, az én olvasatomban, ironikusan nézi ezeket a minden kispolgáriságot kényszeresen kerülő fiúkat, de kigúnyolja a független, önálló gondolatot még csak hírből sem ismerő trendi és sznob birkákat, és az úgy nevezett elitet.

Ez úton hívom fel figyelmeteket, hogy az AKA továbbra is várja a tagokat.

Mahno beleivott a förtelmes aluljárói büfékávéba, elfintorodott, de aztán a szép vágykép kisimította a vonásait.
- Milyen jó lenne, ha egyszer tényleg felrobbana ez az egész!
- Mi? Egész Magyarország?
- Akár. De én Budapesttel is beérném.
Csodálatos gondolat volt. Mahno úgy képzelte el, mint az antik Róma lehanyatlását, melynek maradványain új város épült. Buda kívül esne a bomba hatókörén, az megmaradna, s fel, a hegyek közé költöznének a gazdagok. Mindenki páncélozott autóval járna, magas falak mögött lakna. A Rózsa domb alatti barlang tórendszerében űznék a vízi sportokat. Csinos szobalányruhába öltöztetett kreol bőrű vagy mandulaszemű dadák sétáltatnák a kerítéssel védett hegyi ösvényeken az előkelő kis porontyokat, mint Argentínában. Pest az enyészeté lenne, üres, kirabolt, elhagyott házak állnának végig a Nagykörúton, és még nappal is sötét lenne, ónos eső esne, mint Sin Cityben. Kínai cipő- és ruhakereskedők, ukrán maffiózók, nemzetközi kurvák alapítanának itt városállamot, és csak azok maradnának, akik sem kincs, sem pénz árán nem szökhettek át az éjszakai csempészcsónakokon a másik partra. Mert a budai parti őrség éjjel is óriásreflektorokkal pásztázná a vizet, és minden mozgó tárgyra habozás nélkül lőne.
A Bazilikába egy óriási kaszinót képzelt rulett- és pókerasztalokkal a padsorok helyén, nyerőgépekkel a mellékotárban; a Dohány utcai zsinagógába elegáns szórakozóhelyet, a karzaton hatalmas DJ-pultokkal. A valaha elegáns szállodákat egy az egyben kuplerájjá lehetne alakítani. A lakóházaknak nem lenne emeletük, mint a lebombázott Berlinben, az emberek a földszinten laknának, vagy alaksorban, pincében. Csak a banknegyed maradna meg épen. Azt magas fallal vennék körül, pontosan úgy, ahogy a berlini falat építették. Csak a Lánchídon lehetne hivatalosan átjutni Budára, azt nem rombolnák le, mint fontos ipari műemléket.

Árpád vagyok

Ez nem egy politikus blog, és nem is lesz az, de ez a plakát olyan szépen illeszkedik a Kelet-Európai abszurd vonulatába, hogy nem bírtam megállni…

Gyorsan essünk túl azon a nyilvánvaló demagóg csúsztatáson, hogy szerencsétlen Árpádot senki sem vádolta szélsőségességgel és neonácisággal.
Értem én, hogy a szöveg értelmi(?) szerzője a kalandozásokra gondolt, és persze lehetünk is büszkék arra, hogy annak idején a magyarok végigtúristáskodták szinte egész Európát. A magyarság akkoriban erre volt programozva, de, szerencsére, még időben váltottak szoftvert és alapítottak államot, meg a szokásos dolgok.
De azt már nehezen fogom, hogy újra meghódítjuk Európát. Mikor hódítottuk meg először? Ezeket a hadjáratokat hódításnak nevezni meglehetősen nagy ferdítés. Arról nem is beszélve, hogy talán nem a legszerencsésebb dolog ezzel kampányolni egy EP választáson. Európa azért nem volt olyan boldog attól, hogy a magyarok kifosztottak, felgyújtottak egy csomó várost, kolostort és templomot. Bizony keresztény testvéreim, így történt!
Persze biztos könnyebb egy több száz éve halott vezér széles háta mögé bújni, mint programot kidolgozni.

Szövegváltozatok:

Árpád vagyok. 38 éves. Eddig sok barátnőm volt, de most már tartós kapcsolatra vágyom. Szeretem a gyerekeket, csöndes, otthon ülő típus vagyok. Soha nem megyek tüntetésre! Írj nekem „Eredjünk együtt Etelközbe!” jeligére, hogy személyesen is megismerkedhessünk!

Árpád vagyok. 65 éves. Van egy lovam, Levédia. Sokkal jobb, mint Overdose! Sajnos nincs pénzem a versenyeztetésére. Tőkeerős magyar befektetőt keresek, hogy magyar zsokéval magyar versenyeken indíthassam a lovamat.

Árpád vagyok. 52 éves. 5 éve képtelen a szexre. Ne hagyja, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Problémájával forduljon haladéktalanul urológushoz!

Árpád vagyok. 27 éves. Szakállas, nem dohányzó. Kedvenc íróim Sólem Aléhem és Isaac Bashevis Singer. Szeretem a sóletet, a klezmert és Woody Allen filmjeit. Ezúton keresem olyan lány ismeretségét akit érdekel Mozart és a szodómia.

Árpád vagyok. 7 éves. Szeretnék egy lovat, de a szüleim nem adnak rá pénz. Kérlek, küldd ennek az oldalnak a linkjét minden barátodnak. Minden egyes e-mail után 5 forint érkezik majd a számlámra, amin a lóra gyűjtök. Köszönöm!

Hát ennyit erről!

Majomország a majomoké!