 |
| fotó: Catherine Hélie |
Jean Mattern: Király Fürdő (Magvető, 2010) fordította: Tótfalusi Ágnes)
Lehet-e végső menedék a magány, az (el)hallgatás? Lehet. De inkább csapda lesz.
Most nincs itthon a családom, és magányos vagyok, és ez rossz. De van, amikor jó lenne a magányba rejtőzni. Amikor szégyellem magam, mert rákiabálok valamelyik gyerekre, amikor felelősnek érzem magam valami rossz miatt, amikor fáradt vagyok és kedvetlen, amikor közömbösen, figyelmetlenül hallgatom a feleségem iskolai történeteit, amikor elbújnék még magam elől is. De onnan nem lehet.
Pedig az én gyerekkoromban nem volt olyan tragédia, mint a főhős Gabrielében. Nem ereszkedett ránk sosem „Az Úr adta, az Úr elvette.” fatalista szörnyűsége, a csend és az egyedüllét nem vált sem túlélési technikává, sem a másiktól elszigetelő méreggé.
Gabriel nem képes átlépni azt a határt, mit maga köré húzott, és ezért úgy, de úgy pofán vágnám.
