A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kedvencek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kedvencek. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. január 5., szerda
Világválogatott 2010
Karin Alvtegen (svéd, Husqvarna FF)
Niccoló Ammaniti (olasz, AS Roma)
András László (magyar, FTC)
Helen Dunmore (angol, Bristol City)
Christoph Hein (német, 1FC Lokomotive Leipzig)
Jonas Hassen Khemiri (svéd, IFK Stockholm)
Máté Angi (magyar, CFR Cluj)
Cormac McCarthy (amerikai, New York Red Bulls)
Robert Menasse (osztrák, Rapid Wien)
Per Petterson (norvég, Valarenga)
Dimitri Verhulst (belga, Lokeren)
2010. február 11., csütörtök
Az díjakrúl
Elöször úgy gondoltam, hogy annak ellenére nem fogom ezt tovább görgetni, hogy mindenkitől nagyon jól esett, csak hát nem vagyok az továbbküldős fajta.
De ahogy végignéztem azokat a blogokat, amiket díjaztatok, rájöttem, mi értelme az egésznek. Olyanokat találtam, amiket eddig nem ismertem, de ezetúl olvasni fogom őket. És ez jó. Hát akkor legyen!
A kötelező program:
- megköszönni és belinkelni, logót kitenni: köszönöm, még egyszer, mindenkinek akitől kaptam: Natasha, Annamarie, cseri, cotta, mc, Peti_bácsi és Marvin (tőle a másik blogomért) Az ember hajlamos azt hinni, hogy nem is olvassa senki, aztán tessék. :)
- hét dolog magamról:
1. Egyszer, Békéscsaba felé vonatozva, láttunk egy jegesmedvét, de nem az volt.
2. Több, mint tíz éve nem borotválkoztam, ez a szabadság.
3. Kevesebb időm jut blogolásra, mint szeretném, de így is többet vesz el mástól, mint kéne.
4. 17 éve dolgozom ugyanabban a könyvtárban.
5. Olyan vagyok, mint a Nobel-díjasok, a főműveim már régen megszülettek.
6. Lánclevelet elvből nem továbbítok.
7. Azon gondolkozom, hogy alapítok egy blogdíjat, amit 100 embernek kell majd továbbküldeni.
- továbbadni 7 bloggernek, belinkelni, megjegyzést hagyni náluk: nem sorrend, csak így áll kézre
Wise Lady - mert ő is kreatív, csak máshogy, és sokat segít a blogja
jeges-varga - mert sok mindenről ír, és még fényképez is
a megidézett írók - mert állati jó ötlet, és bűntudatom van, amiért nem írok náluk
a szimpatikus magyarok - mert szimpatikus, amit csinálnak
2010. január 22., péntek
Miért épp a norvégok?
Fogalmam sincs. De az a helyzet, hogy az utóbbi hónapokban több remek norvég könyv került a kezembe, és mit tagadjam, kialakult valami szerelemféle köztem és a norvég irodalom között. Talán a rezignált felszín alatt állandóan örvénylő nyugtalanság teszi, talán az emberábrázolásnak egy sajátosan norvég módja, vagy valami norwegian way of life, tényleg nem tudom.
Ezeket a regényeket egy olyan nyelven írták, aminek a 19. század közepéig nem volt irodalmi nyelvként használt változata, igaz akkor rögtön kettő is lett.
A nyelv és az azon megszólaló irodalom minden nemzet életében fontos identitásteremtő tényező, de vannak olyan nemzetek, ahol ez még hangsúlyosabb. Ilyen a magyar, és ilyen a norvég is.
A Svédországban, Dániában, Izlandon, a Feröer-szigeteken és Norvégiában beszélt skandináv nyelvek közös múltra tekintenek vissza. Természetesen léteztek nyelvjárásbeli különbségek. Ezek mentén először Izlandon, aztán a 13-14. századra Dániában. Svédországban és Norvégiában is kialakult egy-egy jól körülhatárolható írott nyelv. Csakhogy miután Norvégia elvesztette önállóságát, és először a svéd, majd a dán királyság befolyása alá került, a norvég írott nyelv nem kapta meg azt a politikai támogatást, amit a másik kettő, és fokozatosan elsorvadt. Norvégia írott nyelve a dán lett, ami a városi beszélt nyelvre is rányomta bélyegét, de a fjordok mélyén fönnmaradt a beszélt norvég, és önállóan fejlődött. A napóleoni háborúkban a dánok elveszítették Norvégiát. Igaz, a svédek rögtön rátették a kezüket a felszabadult területekre, de ez a fennhatóság már inkább csak névleges volt és 1905-ben meg is szűnt.
A 19. század közepétől a norvég írók tudatosan kezdtek egyre több norvég elemet használni műveikben, aminek egy új, folyamatosan változó nyelv lett az eredménye, az ún. dán-norvég (dansk-norsk). Ez a nyelv egyre jobban hasonlított a városokban beszélt norvégra, és egyre többen használták, pl. Ibsen is.
Ezzel versengett egy sokkal radikálisabb nyelvi mozgalom, ami egy teljesen új norvég nyelv megteremtését tűzte ki célul. Ez az írott forma lett a „nép nyelve” (landsmål), ami a paraszti nyelvjárásokat és a középkori írott norvégot vette alapul. Mindkét nyelv erős, politikai felhangoktól sem mentes, támogatást kapott. A dán-norvég hívei az ország városias, déli részéről kerültek ki, a konzervatív politikai nézeteket valló urbánus elitből. A landsmål támogatói inkább a nyugati részen élő, radikális, nacionalista nézeteket valló norvégok voltak. A két nyelvváltozat hívei sokáig folytattak elkeseredett küzdelmet egymással, de egyiknek sem sikerült felülkerekednie. Az iskolákban is folyt a küzdelem. Az iskolaszék dönthetett arról, melyik nyelven oktat, de a másikat is tanítani kellett.
A küzdelem mára lecsillapodott, a két eltérő nyelv fokozatosan közeledik egymáshoz, de még megkülönböztethető a dán-norvégból eredő „könyvnyelv” (bokmål), és a népnyelvből kialakult újnorvég (nynorsk). Az írók persze általában nem törődnek ezekkel a különbségekkel, egyedi nyelvhasználatuk pedig folyamatosan alakítja az írott és a beszélt norvégot. (Ezeket nem én találtam ki, ebben a könyvben olvastam.)
Szóval egy kis ajánló a mostanában olvasott norvégokból:
Johannes szívderítő temetése (novellák)
Niels Fredrik Dahl: Úton egy barát felé
Jon Fosse: Álmatlanság
Karin Fossum krimijei (Indiai feleség, Ne nézz vissza)
Jostein Gaarder: Vita brevis
Knut Hamsun: Éhség, Pán
Ibsen drámák, különösen a Vadkacsa és a Solness
Erlend Loe: Naiv.Szuper / Doppler / Doppler, az utak királya
Jo Nesbo krimi trilógiája (Vörösbegy, Nemeszisz, Boszorkányszög)
Hanne Orstavik: Vágy
Per Petterson: Lótolvajok
Linn Ullmann: Mielőtt elalszol, Áldott gyermek
Ezek tervben vannak:
Kjell Askildsen: A thesszaloniki kutyák
Sven Elvestad: Krag felügyelő nyomoz
Jon Fosse: A gyermek
Roger Kurland: Játszótér
Anne B. Radge: Neshov trilógia
Tore Renberg: Szerettem másképp is
Dag Solstad: A mellékszereplő pillanata
Ezeket a regényeket egy olyan nyelven írták, aminek a 19. század közepéig nem volt irodalmi nyelvként használt változata, igaz akkor rögtön kettő is lett.
A nyelv és az azon megszólaló irodalom minden nemzet életében fontos identitásteremtő tényező, de vannak olyan nemzetek, ahol ez még hangsúlyosabb. Ilyen a magyar, és ilyen a norvég is.
A Svédországban, Dániában, Izlandon, a Feröer-szigeteken és Norvégiában beszélt skandináv nyelvek közös múltra tekintenek vissza. Természetesen léteztek nyelvjárásbeli különbségek. Ezek mentén először Izlandon, aztán a 13-14. századra Dániában. Svédországban és Norvégiában is kialakult egy-egy jól körülhatárolható írott nyelv. Csakhogy miután Norvégia elvesztette önállóságát, és először a svéd, majd a dán királyság befolyása alá került, a norvég írott nyelv nem kapta meg azt a politikai támogatást, amit a másik kettő, és fokozatosan elsorvadt. Norvégia írott nyelve a dán lett, ami a városi beszélt nyelvre is rányomta bélyegét, de a fjordok mélyén fönnmaradt a beszélt norvég, és önállóan fejlődött. A napóleoni háborúkban a dánok elveszítették Norvégiát. Igaz, a svédek rögtön rátették a kezüket a felszabadult területekre, de ez a fennhatóság már inkább csak névleges volt és 1905-ben meg is szűnt.
A 19. század közepétől a norvég írók tudatosan kezdtek egyre több norvég elemet használni műveikben, aminek egy új, folyamatosan változó nyelv lett az eredménye, az ún. dán-norvég (dansk-norsk). Ez a nyelv egyre jobban hasonlított a városokban beszélt norvégra, és egyre többen használták, pl. Ibsen is.
Ezzel versengett egy sokkal radikálisabb nyelvi mozgalom, ami egy teljesen új norvég nyelv megteremtését tűzte ki célul. Ez az írott forma lett a „nép nyelve” (landsmål), ami a paraszti nyelvjárásokat és a középkori írott norvégot vette alapul. Mindkét nyelv erős, politikai felhangoktól sem mentes, támogatást kapott. A dán-norvég hívei az ország városias, déli részéről kerültek ki, a konzervatív politikai nézeteket valló urbánus elitből. A landsmål támogatói inkább a nyugati részen élő, radikális, nacionalista nézeteket valló norvégok voltak. A két nyelvváltozat hívei sokáig folytattak elkeseredett küzdelmet egymással, de egyiknek sem sikerült felülkerekednie. Az iskolákban is folyt a küzdelem. Az iskolaszék dönthetett arról, melyik nyelven oktat, de a másikat is tanítani kellett.
A küzdelem mára lecsillapodott, a két eltérő nyelv fokozatosan közeledik egymáshoz, de még megkülönböztethető a dán-norvégból eredő „könyvnyelv” (bokmål), és a népnyelvből kialakult újnorvég (nynorsk). Az írók persze általában nem törődnek ezekkel a különbségekkel, egyedi nyelvhasználatuk pedig folyamatosan alakítja az írott és a beszélt norvégot. (Ezeket nem én találtam ki, ebben a könyvben olvastam.)
Szóval egy kis ajánló a mostanában olvasott norvégokból:
Johannes szívderítő temetése (novellák)
Niels Fredrik Dahl: Úton egy barát felé
Jon Fosse: Álmatlanság
Karin Fossum krimijei (Indiai feleség, Ne nézz vissza)
Jostein Gaarder: Vita brevis
Knut Hamsun: Éhség, Pán
Ibsen drámák, különösen a Vadkacsa és a Solness
Erlend Loe: Naiv.Szuper / Doppler / Doppler, az utak királya
Jo Nesbo krimi trilógiája (Vörösbegy, Nemeszisz, Boszorkányszög)
Hanne Orstavik: Vágy
Per Petterson: Lótolvajok
Linn Ullmann: Mielőtt elalszol, Áldott gyermek
Ezek tervben vannak:
Kjell Askildsen: A thesszaloniki kutyák
Sven Elvestad: Krag felügyelő nyomoz
Jon Fosse: A gyermek
Roger Kurland: Játszótér
Anne B. Radge: Neshov trilógia
Tore Renberg: Szerettem másképp is
Dag Solstad: A mellékszereplő pillanata
2010. január 4., hétfő
2009 válogatottja
Nos, ennek is eljött az ideje: összeállítottam 2009 válogatottját.
Mint látjátok szakítottam azzal az elavult szemlélettel, ami nemek és életkor szerint szétválasztja az egyetemes labdarúgást. Szerintem sokkal mulatságosabb lenne a koedukált foci, és a mezcserére is maradna izgalom.
Nézzük az összeállítást posztonként:
Végy egy jó kapust!, tartja a legnagyobb fociközhely. Az én választásom a holland Herman Brusselmansra esett. Minden egyes alkalommal meggyőz hihetetlen magabiztosságával és kapustól szokatlan kreativitásával.
A belső védőpáros csakis angol lehet. Ők aztán hozzá vannak szokva a kemény ütközetekhez, fáradhatatlanok, a kapu elé is fölérnek, és remekül kiegészítik egymást: Anthony Burgess és Alan Bennett.
Talán meglepő, hogy a két szélső védő amerikai – igaz, egyikük ukrán származású – de az USA nagyon kellemes meglepetést okozott a Konföderációs Kupán, ez indokolja beválogatásukat: Cormac McCarthy és Chuck Palahniuk.
Támadó felfogású csapatomba két fiatal és villámgyors szélső került, minimális védőfeladattal. A szintén amerikai Alicia Erian és a finn Elina Hirvonen.
Labdaszerző középpályás szerepkörben a norvég Niels Fredrik Dahl játszik, irányító középpályást pedig Bernlef, aki egytagú neve ellenére nem brazil, hanem holland, de dél-amerikaiakat megszégyenítő játékintelligenciával rendelkezik.
A gólokért a magyar csatárhagyományok és a technikás magyar foci (amik persze csak legendák) szellemében Darvasi László és Zoltán Gábor felel.
Mint látjátok szakítottam azzal az elavult szemlélettel, ami nemek és életkor szerint szétválasztja az egyetemes labdarúgást. Szerintem sokkal mulatságosabb lenne a koedukált foci, és a mezcserére is maradna izgalom.
Nézzük az összeállítást posztonként:
Végy egy jó kapust!, tartja a legnagyobb fociközhely. Az én választásom a holland Herman Brusselmansra esett. Minden egyes alkalommal meggyőz hihetetlen magabiztosságával és kapustól szokatlan kreativitásával.
A belső védőpáros csakis angol lehet. Ők aztán hozzá vannak szokva a kemény ütközetekhez, fáradhatatlanok, a kapu elé is fölérnek, és remekül kiegészítik egymást: Anthony Burgess és Alan Bennett.
Talán meglepő, hogy a két szélső védő amerikai – igaz, egyikük ukrán származású – de az USA nagyon kellemes meglepetést okozott a Konföderációs Kupán, ez indokolja beválogatásukat: Cormac McCarthy és Chuck Palahniuk.
Támadó felfogású csapatomba két fiatal és villámgyors szélső került, minimális védőfeladattal. A szintén amerikai Alicia Erian és a finn Elina Hirvonen.
Labdaszerző középpályás szerepkörben a norvég Niels Fredrik Dahl játszik, irányító középpályást pedig Bernlef, aki egytagú neve ellenére nem brazil, hanem holland, de dél-amerikaiakat megszégyenítő játékintelligenciával rendelkezik.
A gólokért a magyar csatárhagyományok és a technikás magyar foci (amik persze csak legendák) szellemében Darvasi László és Zoltán Gábor felel.
2009. február 27., péntek
10 kedvenc könyvem 2008-ból
A Pop, csajok, satöbbi nekem többek között azért emlékezetes, mert a lemezboltos arcok minden létező dologról tizes listákat állítanak össze. Tíz legjobb dal a szerelemről, szakításról, satöbbi-satöbbi. Én is kedvet kaptam a listázáshoz, és remélem, hogy kedvet is csinálok hozzá. Várom a tavaly olvasott kedvenceiteket! Persze nem kötelező tízes listát írni.
A 10 legjobb könyv, amit 2008-ban olvastam:
Ammaniti, Niccoló: Ahogy isten parancsoljaA 10 legjobb könyv, amit 2008-ban olvastam:
Bukowski, Charles: A kezdő
Cserna-Szabó András: Puszibolt
Doyle, Roddy: Henry csillaga
Esterházy Péter: Semmi művészet
Ferrante, Elena: Nő a sötétben
Lessing, Doris: Az ötödik gyerek
Pamuk, Orhan: Isztambul
Ullmann, Linn: Áldott gyermek
Závada Pál: Idegen testünk
+1 Nye, Robert: Faust - Azért +1, mert ezt nem tavaly olvastam először :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)