Hulló Angyal

William Hjortsberg: Angyalszív (Falling Angel) (Cartaphilus, 2008) fordította Varró Attila
Alan Parker: Angyalszív (Angel Heart) 1987

Hát ez érdekes tapasztalat volt az emlékezet működéséről. Elég régen láttam az Angyalszívet, és olvasás közben eleinte úgy tűnt, hogy a film szépen végigköveti az eseményeket. Csak akkor fogtam gyanút, amikor az istennek sem akartunk eljutni New Orleansba. Akkor határoztam el, hogy újra megnézem a filmet. Nos alapvetően nem más a két történet ,de sok fontos részletben eltér.
Például sehol egy New Orleans. A könyv története végig New Yorkban, azon belül is leginkább a Harlemben, játszódik, és a város nagyon is fontos szereplője a regénynek. Hemzsegnek a fényképfelvétel pontosságú, néhány sor tömörségű leírások az ötvenes évek New Yorkjáról.
A könyvbeli figurák sokkal kidolgozottabbak – ez persze nem róható fel a filmnek, ott kisebb tér és idő nyílik jellemábrázolásra. Először is a regénybeli Harry Angel sokkal lazább és keményebb, mint a Mickey Rourke által megformált figura. Nagydarab, hízásnak indult, rosszul öltözött pasas. Rövidre vágott őszülő hajjal és sűrű fekete bajusszal. ;-) Johnny Favorite alakja is jobban kibontakozik a feledés homályából, és nagyon érdekes, ahogy a nyomozás során Angelben kialakul a kép az ellenszenves bunkóról, aki ő maga. Alan Parker Lou Cyphre figurájából pedig teljesen hiányzik az a kicsinyesség, pitiáner akarnokság ami Hjortsberg szereplőjében megvan. Ja és a könyvben Harry Angel jófiú. Favoritenek voltak sötét dolgai, de Angel tiszta, a maga módján rendes ember, és nem ő követi el azokat a gyilkosságokat, amiket a filmben igen. Úgy gondolom, hogy ettől sokkal érdekesebb, csavarosabb az egész történet.
A filmben a narrációt is kiveszik Angel kezéből, illetve szájából. A könyvben végig ő kommentálja a szépen felépített cselekményt.
Szóval a könyv más és jó, még akkor is, ha Chandler utánérzés.

Kis magyar Faust

Zoltán Gábor méltatlanul keveset olvasott és emlegetett szerző, pedig nagyon jól ír, főleg párbeszédet. A szövegei hihetetlenül pontosak, szereplőit sokszor leginkább az általuk használt nyelv jellemzi, az írások lendülete, húzása egy pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet.

Két novelláskötet (Vásárlók könyve, 1997, ill. Erények könyve 1999) után jelentkezett első regényével (Szőlőt venni, 2001). Egy interjúban elmondta, hogy a visszhangtalanság miatt már az írás abbahagyását fontolgatta, szerencsére meggondolta magát.

A Fekete bársony az ismert Faust történetet helyezi egy mai magyar kisváros színpadára. Faust János középkorú egyetemi professzor, ‘56-os apával, többre vágyó feleséggel, nagyra törő üzlettárssal, kellemetlen szomszéddal. Nincsenek ambíciói. Egy kisember, egy lúzer. Szánalmas, mégis szerethető figura. És akkor megjelenik az ördög - Graumann, aki inkább egy mindenre képes menedzserre emlékeztet semmint a Sötétség Fejedelmére. Faust és Graumann folyamatosan kóstolgatják egymást - akár testi értelemben is. Faust apró szívességeket kér - egyetemi előmenetel, szex, lakás, pénz - Graumann pedig egyre csalódottabban, bár szimpátiával figyeli ügyfelét. Faust megérzi embertársai vágyait, és akaratlanul apró csodákat tesz, amit az érintettek nem mindig értékelnek. Végül aztán előáll a nagy kéréssel: egy (illetve kettő) gyerekkel.

Itt véget ér a történet, Faust új élete, és következik a „Függelék”. Faust visszatér a mindennapokba, azok összes problémájával. Már nem kér semmit Graumanntól, aki más ügyfél után néz. Jó apja lesz a kis homunculusnak, próbál visszailleszkedni a politikától sújtott, belterjes kisvárosi világba, mégis folyamatosan kellemetlenségek érik. Bukása, tragédiája nem a kárhozat, hanem éppen az, hogy nem kárhozhat el, hogy átlagos.

Zoltán Gábor: Fekete bársony (Jelenkor, 2008)

Herr Debüdös

Előre szólok, hogy az egyik kedvenc könyvemről lesz szó, ne várjatok kritikát! Robert Nye regénye a jól ismert Faust történetet dolgozza fel: Faust szerződést köt az ördöggel, eladja neki a lelkét, ha huszonnégy éven át minden kívánságát teljesíti. Mikor a regény kezdődik már az utolsó évben járunk, és épp ez a bökkenő. Faustnak esze ágában sincs megválni a lelkétől. Famulusának, Wagner Kristófnak, feljegyzéseiből bontakozik ki a történet. Faustnak két lehetősége van, hogy kibújjon a megállapodás alól: meg kell gyónnia a pápának, vagy meg kell ölnie őt (ezzel meghosszabbítva a szerződést). A nagy mágus (khm) és társnője Szép (khm, khm) Heléna elindulnak hát Rómába, hogy megmentsék Faust lelkét…

Nye regényében kiválóan megfér egymással teológiai vita és alpári tréfa, történeti eszmefuttatás és pornográfia. Olyan kérdéseket boncolgat, hihetetlenül szórakoztatóan, mint szabad akarat ill. eleve elrendelt sors, mítosz és valóság, tény és fikció.

Föl Rómába!

Robert Nye: Faust (Európa Kiadó, 1998)

Mi baj a nürnbergi tojásokkal?

Magam is utálom, ha elkezdődik egy könyv, és az ember nem tudja az időt, vagy hogy hol van, és mi történt előzőleg, és ki kicsoda.
Tehát elnézést kérek.
Az idő?
Fél tizenegy.
Megbízható órám van. Egy ilyen orsós nürnbergi tojás. Zsebbe persze túl nagy. Én a derékszíjamra akasztva hordom.
Az egyetlen baj ezekkel a nürnbergi tojásokkal, hogy hölgyeken nem mutatnak jól.
Vegyük Luther és Margit navarrai királynő esetét.
Ha nincs a nürnbergi tojás, úgy ment volna köztük minden, mint a karikacsapás.
Az a Margit nem holmi butuska szépség ám. Két férj is kidőlt mellőle, míg az elméje magasabb dolgok körül forgott. Jézust próbálta valahogy összefércelni Platónnal.
Aztán, mikor másodszor is megözvegyült, a reformáció felé fordult. Akit a pápa baszogatott, az az ő udvarában menedékre lelt.
M. királynőnek egy gyöngéje van: a nürnbergi tojása. Kínos, hogy hölgy létére ott fityeg neki elől. Ezért aztán a fűzőjére fűzve hordja, a bugyogójában.
A protestánsok eme nagy patrónája találkozik a mi Luther Mártonunkkal.
Hű lelkek násza.
Vonzások és választások.
Minden csupa negély, míg Luther meg nem kérdi tőle:
- Nővérem a Krisztusban, hány az óra?
Margit királynő hátat fordít.
Bekukkant a bugyogója alá.
- Egy pillanat, kedves fivérem, Márton. Hadd lám csak, hol áll a…
- Áll, nővérem? Áll? - bődül el Luther. - Hisz akkor túl közel tartod a pinádhoz!
Egy csodálatos barátság vége.
Navarrában most megsütik a lutheránusokat.”


Tetszetős történet Luther Mártonról.

Egyszer Wittenbergben a maradék néhány pápista valamelyike meghívta, menjen el hozzá, és frissítse fel ismereteit a gyónásról. Luther elmegy, és tudakolja, mi a bűnök árfolyama mostanság. - Ó, igyekszünk korrektül eljárni - feleli a pap. Jön egy asszony és meggyónja a szokásosat a szeretőjével. - Hányszor vétkeztél, gyermekem? - kérdi a pap. - Háromszor - mondja az asszony. - Az annyi mint három üdvözlégy és három miatyánk vezeklésül - mondja a pap - és tíz pfennig a perselybe. - Belép a gyóntatófülkébe egy férfi. Szex a szeretőjével. Hányszor? - kérdi a pap. Háromszor - feleli a férfi. Három üdvözlégy, három miatyánk - mondja a pap - és tíz pfennig a perselybe. - Ekkor elszólítják, adná fel az utolsó kenetet egy haldokló bankárnak. - Bújj ide a helyemre - mondja Luthernek. - Utóvégre Ágoston-rendi szerzetes voltál, minek itt szőrözni. Nem kell róla tudni senkinek. Ma este élénk a forgalom. Csak arra legyen gondod, hogy a tíz pfennigek bekerüljenek a perselybe, érted? - Luther beül a fülkébe. Érkezik egy lány. Szex a kedvesemmel, atyám - hangzik a gyónás. Háromszor? - kérdi Luther. Tulajdonképpen csak egyszer - mondja a lány. Biztos, hogy nem háromszor? - kérdi Luther. - Nem, atyám, csak az az egy volt. - Luther keményen töpreng. Aztán így szól: - Nos, gyermekem, megmondom, mi legyen. Elmondasz három üdvözlégyet, három miatyánkot, dobsz tíz pfenniget a perselybe - és az egyház kontójára baszhatsz még kettőt. (Barkóczi András fordítása)