szerkesztés alatt
Novák Péter: Könyvreklámozás a Nyugatban
Novák Péter: Könyvreklámozás a Nyugatban
Néhány szó a témaválasztásról és az anyaggyűjtésről
A magyarországi könyvreklámozás története – és általában a reklámozás története – eléggé feldolgozatlan terület. Könyvtárosként látom, milyen erősen hatnak az olvasmányok kiválasztására a hirdetések, ezért gondoltam, hogy könyvreklámozásról írom a dolgozatomat. A Nyugat választása pedig kézenfekvő volt, egyrészt a centenárium miatt, másrészt, mert szeretem a századelő irodalmát és légkörét.
A anyaggyűjtés során lefotóztam a tárgyalt évfolyamok összes könyvhirdetését – ezekből látható 189 db. a képmellékleten. Végigfényképeztem az évfolyamok kereskedelmi hirdetéseit is – összesen több mint 600 felvételt készítettem – ezeket talán egy másik munkában egyszer még feldolgozom.
A könyvkiadás helyzete a századfordulón
A könyvszakma fejlődésével együtt jártak bizonyos változások. Ezek közül a legfontosabb a kiadói szektorban végbement tőkekoncentráció. A nagy kiadói részvénytársaságok elsősorban a könyv előállításával foglalkoztak. Általában nagy nyomdával és komoly kiadói részleggel rendelkeztek. Nem mondtak le, azonban a kiadványaik terjesztéséről sem, sőt korábban Magyarországon ismeretlen terjesztési formákat vezettek be. A nagy kiadói Rt.-k honosították meg a részletüzletágat. A részletüzletágak létrejöttét az a felismerés mozdította előre, hogy drága, terjedelmes művek megvásárlása sok fogyasztónak gondot okoz. Így aztán a kiadók ezeket a műveket és sorozatokat részletre is elkezdték kínálni. Ehhez persze külön terjesztési osztályra, könyvügynökökre és elsősorban elegendő tőkére volt szükség, amivel csak a nagy kiadók rendelkeztek. Ez azt is jelentette, hogy a kis szortimentek egyre inkább kiszorultak a kiadói üzletből és csak kereskedésként működtek. A részletüzlet terjedése visszahatott a kiadásra is. Egyre több azonos külalakú sorozat jelent meg, és mivel a kiadók ugyanazt a vásárlói réteget célozták meg, komoly konkurenciaharc alakult ki közöttük.
A részletüzlet mellett terjedt a kolportázs is. A kolportázs a XIX század végén még nem utcai terjesztést jelentett elsősorban, hanem füzetes formában terjesztett műveket. Ezek a művek általában nem bírtak irodalmi értékkel, de füzetes formában jelent meg pl. Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című bibliográfiája is. A kiadó az első egy-két füzetet ingyen osztogatta, felkeltette az érdeklődést, majd a folytatásokért már pénz kért. Ha összegyűlt egy kötetre való füzet, a kiadó kötéstáblát is kínált hozzájuk. Így olyan pénzeket vontak be a könyvkiadásba, amiket egyébként alighanem másra költöttek volna a vásárlók.(1)
A nagy kiadói részvénytársaságok sorát az Atheneum Irodalmi és Nyomdai Rt. nyitotta meg (1868). A részvényesek az Emich-féle nyomdát és kiadót vásárolták meg. A 700 ezer forintos alaptőkével alapított Rt. gyakorlatilag töretlenül fejlődött az első világháborúig, s folytatta az Emich Gusztáv alatt kialakított kiadási politikát: élő magyar irodalom, tudományos ismeretterjesztés, liberális polgári orientáció. Ők adták ki 10-15 más újság között a korszak két tekintélyes lapját, a Pesti Naplót, és Jókai Mór A Hon című újságját is. Részletüzletei közül jelentős Szilágyi Sándor A magyar nemzet története című műve – 20 000 eladott példány. Sorozatai közül fontosak az Atheneum Könyvtár és az Olcsó Regény című sorozatok. Előbbi egyes kötetei 20-30 ezer, utóbbi darabjai akár 80-100 ezer példányban is megjelentek. Fontos még a népszerű és színvonalas ismeretterjesztésre törekvő Műveltség Könyvtára című sorozat.
1873-ban alakult a korszak másik nagy kiadói Rt.-je, a Franklin Társulat, amelynek elődje a Landerer-Heckenast cég volt. A két kiadó meglehetősen hasonló kiadási politikával és sorozatokkal (Olcsó Könyvtár) indult harcba a vásárlók kegyeiért. Hasonló volt a harmadik nagy Rt. a Révai Testvérek kiadási gyakorlata is. A részvénytársaságot 1895-ben alapították a Révai család tagjai. Ők lettek a száz kötetes Jókai jubileumi kiadás kiadói. Sorozataik – Klasszikus Regénytár, Világkönyvtár és a tudományos Zsebkönyvtár – hasonlóak voltak a másik két kiadó sorozataihoz.
Jelentős tőkével rendelkezett még a Szent István Társulat (ezen a néven 1852-től), a Pallas Rt. (1884), a Singer és Wolfner Kiadó (1885) is. A Szent István Társulat szépirodalmi és ismeretterjesztő kiadványok mellett a katolikus iskolák tankönyveit adta ki. A Singer és Wolfner inkább a kispolgárság és gyerekolvasók igényeinek kielégítésére törekedett, olcsó és népszerű könyvek kiadásával. Több sikeres sorozatot indítottak: Egyetemes Regénytár, Milliók Könyve, Filléres Regénytár melyeknek egyes kötetei 20 ezer példányban is elkeltek. A Pallas Rt. nevéhez fűződik az egyik legnagyobb részletüzlet, a Pallas Lexikon. Ebből részletre 280 ezer példányt adtak el, míg bolti forgalomban 3-4 ezer fogyott.(2)
A kortársak gyakran bírálták a fent vázolt kiadói gyakorlatot, mondván, hogy a kiadóknak a könyv csak áru, inkább jelentetnek meg közepes műveket, mint irodalmi értéket. A lényeg az, hogy a megjelentett művek terjedelmükben és jellegükben megfeleljenek a sorozati kiadás feltételeinek. A kialakult helyzetért azonban nem annyira a kiadók, mint inkább a piac volt felelős. A századfordulós Budapesten alkalmi könyvvásárlásra néhány tízezer, rendszeresre mindössze egy-kétezer embernek volt anyagi lehetősége. A középosztály átlagos szellemi színvonalának is inkább a részletüzletben megjelent művek feleltek meg, mint az egyéni könyvvásárlás. A részletüzlet megjelenése előtt a kor legismertebb íróinak műveiből is csak 400-600 példány kelt el megjelenésük évében, a kevésbé népszerűekből pedig csak 200-250 darab. A részletüzlet elterjedése megtízszerezte, olykor meghúszszorozta ezeket a példányszámokat, így megnőtt a kiadók bevétele és az írók honoráriuma is. Így finanszírozhatóak voltak kevésbé népszerű kiadások is, és olyan családokhoz is eljutott számos klasszikus mű, amelyek egyébként nem költöttek volna könyvvásárlásra.(3)
Az első világháborút követő években nem változott alapvetően a könyvkiadás szerkezete, annál nagyobbat változott azonban az ország helyzete. Egyrészt a századfordulóra kialakult termelési kapacitás jóval meghaladta a húszas évek fogyasztói igényeit, ezek a fogyasztási igények a nehéz gazdasági helyzet miatt amúgy is csökkentek. Nehezítette még a helyzetet, hogy a papírgyárak szinte kivétel nélkül az elcsatolt területeken voltak. A kiadásban lényegében ugyanazok a nagy kiadók működtek. Csak néhány új cég tudott kiadványainak számában a közelükbe kerülni, a Dante, a Stádium és a Genius. Néhány kiadó speciális kiadási politikát választva próbált a piacra betörni, illetve fennmaradni: az Amicus kiadó bibliofil könyveket adott ki, Cserépfalvi Imre baloldali műveket, Püski Sándor Magyar Élet kiadója a népi írókat. (4) A korszakban kb. száz kiadó működött, a kiadványok nagyjából harmada a nagyvállalatoknál jelent meg. A részletüzlet helyett az ügynöki hálózat került előtérbe, az olcsó füzetek helyett drága, 100 pengő körüli díszes kiadványok forgalmazásával próbálkoztak a kiadók. A legnépszerűbb kiadványtípus azonban továbbra is a sorozatban megjelenő füzetes ponyva volt, pl. Pesti Hírlap Könyvek, Tarka Regénytár, Világvárosi Regények. Nagyon visszaesett a tudományos könyvkiadás. (5) A kiadási nehézségek új utak keresésére ösztönözték a kiadókat. A húszas években az Atheneum és a Franklin közös terjesztési vállalatot alapított AFRA néven és megpróbáltak Erdélyben is terjesztőként fellépni. 1936-ban szintén az Atheneum kezdeményezésére hat nagy kiadó megállapodott az árleszállítások összehangolásáról (Atheneum, Franklin, Dante, Révai, Singer és Wolfner, Szent István Társulat). (6)
Az 1927-ben Supka Géza javaslatára induló Könyvhét is a terjesztést igyekezett elősegíteni. Supka ötlete, hogy a könyvet közelebb vigyék az olvasókhoz, elsősorban a fiatalokhoz, olyan jól bevált, hogy gyakorlatilag máig az akkor kialakult rendszer szerint rendezik az eseményt. A próbára 1928-as Magyar Hét keretében került sor, az első igazi könyvhét 1929-ben került megrendezésre. Supka a könyvnapot egyfajta utcai karneválként képzelte el. A felállított sátrakban írók dedikáltak, előadások hangzottak el, és a vásárlók kedvezményes áron vásárolhattak a kiadványokból. A harmincas évekre kialakult a könyvnapi könyv megjelentetésének gyakorlata, ezeket a kiadványokat kiemelten reklámozták. (7)
(1) Pogány p. 69-72
(2) Kókay p. 155-117
(3) Kókay p. 118
(4) Pogány p. 80-81
(5) Kókay p. 132-133
(6) Pogány p. 83
(7) Pogány p. 84-85
A sajtó helyzete a századfordulón
A legfontosabb változás azonban, hogy a századfordulóra a nagyipari fejlődés és a polgárosodás új, sajátosan városi kultúrát alakított ki. A városi értelmiség a liberalizmustól a szocializmusig és anarchizmusig terjedő eszmeáramlatok körében tájékozódott, bár az új irodalmi és kulturális fórumok sokszor csak rövid ideig tudták biztosítani működésüket. Budapest nagyvárossá válása gyakorlatilag kikényszeríttette a modern újságot és irodalmat olvasó közönség létrejöttét. Ennek a modern laptípusnak volt kiemelkedő példája Az Est, Miklós Andor 1910-ben alapított lapja, ami újszerű tördelésével és szerkesztésével hamar a legnépszerűbb lapok közé emelkedett. Összehasonlításul: 1906-ban Budapesten 39 nagyobb napilap jelent meg, míg Berlinben 36, Londonban 25, Bécsben 24. (10)
Az első egyértelműen üzleti alapon működő lap a Légrády Károly által alapított Pesti Hírlap volt. A lap állandó rovatbeosztással jelent meg, szerződtetett tudósítói voltak a jelentősebb európai fővárosokban. A lap felvágva került az olvasókhoz, és apróhirdetéseket is megjelentetett (Magyarországon először). A legfőbb újdonság azonban az volt, hogy a lap szellemiségét nem a szerkesztőség, hanem a tulajdonos szabta meg. A Pesti Hírlap 1890-ben csaknem 27 ezer példányban jelent meg, 1910-re elérték a 60 ezres példányszámot. A szerkesztőség és Légrády megromlott kapcsolata 1881-ben szakításhoz vezetett. A kilépő szerkesztők Rákosi Jenő vezetésével megalapították a Budapesti Hírlapot, amely időnként szélsőségesen nemzeti retorikával elérte a 30 ezres példányszámot is. Hasonló okokból osztódott a Pesti Napló is. Vészi József szerkesztő kilépése után megalapította a Budapesti Naplót. A kitűnően szerkesztett, színes és érdekes lap a liberális értelmiség egyik kedvenc újságává vált. A kormánylapok közül Az Újság tudott maradandó népszerűségre és komoly példányszámra szert tenni. (11)
A fontosabb napilapok példányszámai 1906/1910 (12)
A hetilapok és folyóiratok példányszáma természetesen nem érte el a napilapokét, de befolyásuk – főleg az értelmiségre – jelentős volt. Összehasonlításul: folyóiratok közül a népszerű Új Idők 40 ezer példányban jelent meg, míg a Nyugat csak 2-3 ezerben.(13)
A századforduló legfontosabb irodalmi lapja A Hét című folyóirat volt. A Kiss József által alapított és szerkesztett lap 1890 és 1924 között jelent meg. Az irodalmi ízlésváltás, az egyetemes polgári mércék felállítása, a polgári radikalizmussal való rokonszenvezés jellemezte a lapot, köszönhetően – többek között – Ignotus munkájának. A radikális értelmiség másik kedvelt lapja a Huszadik Század volt. 1900 és 1919 között jelent meg ez a politikai és társadalomtudományi folyóirat, egyik alapítója és irányítója Jászi Oszkár volt.
Inkább az úri középosztálynak szólt az Új Idők című irodalmi és családi hetilap, amit részben A Hét ellenében indított Herczeg Ferenc, és 1894 és 1944 között jelent meg. Kiadója a Singer és Wolfner Rt. nagyon aktív volt a folyóiratpiacon. Ők adták ki a Huszadik Század ellenfelének számító Magyar Figyelőt (1911) – szintén Herczeg Ferenc szerkesztésében – az Én Újságom (1890) című gyereklapot, és a Magyar Lányok (1895) című képes ifjúsági hetilapot. Az ő kezükben volt a Kis Újság című napilap is. A Pallas Rt. folyóirata volt a Magyar Salon, a bécsi mintára készülő igényes, nagypolgári lap. (14) A modern magyar irodalom hosszú távon legfontosabb és legbefolyásosabb lapja azonban a Nyugat lett.
(8) Buzinkay p. 137-138
(9) Buzinkay p. 145
(10) Veres p. 183-184
(11) Buzinkay p. 161-163
(12) Buzinkay p. 171
(13) Kókay p. 122
(14) Buzinkay 168-169
A reklámozás formái
A századfordulón az utca, a tér a társadalmi élet jelentős helyszíne volt, az emberek szívesen sétálgattak, nézelődtek. A gázlámpa, majd a villanyvilágítás terjedése alapvetően változtatta meg a nagyvárosok képét. Megjelentek a kivilágított kirakatok, majd a fényreklámok. Az iparosok, kereskedők műhelyei, boltjai reklámhelyekké váltak, mindenki hirdette portékáját, szolgáltatását. Az 1870-es évektől megjelentek a köztéri hirdetőoszlopok, amik a mai napig a városkép jellegzetes elemei. A hirdetési oszlopokkal megjelentek a plakátok is, útjára indítva ezzel a hazai plakátművészetet. A 20. század elején ezek a hirdetési oszlopok már sokszor köztéri elemként is szolgáltak, órát helyeztek el benne, vagy akár egy kis trafikot. (15)
A köztér mellett a nyomtatott sajtó volt a legjelentősebb reklámhordozó. Ez mindkét félnek kedvező üzleti kapcsolat volt, hiszen modern, üzleti hasznot is hozó sajtó nem lehetett meg reklámok nélkül. Az eladott példányszámok, az előfizetések és különböző támogatások általában kevésnek bizonyultak egy sajtótermék nyereségessé tételéhez, sokszor még fennmaradásához is. A politikai sajtó esetében sokszor a hirdetési bevételek tették lehetővé függetlenséget, semlegességet.(16)
A századfordulótól rohamosan terjedtek a sajtóhirdetések. Az Újság 1907. karácsonyi számában 160 újságoldalból 65 lapnyi volt hirdetés, a Pester Lloydban 108-ból 64. A hirdetések terjedését segítette, hogy 1900-ban eltörölték a hírlapi hirdetési bélyegadót, ami 1850-től egységes illetéket írt elő minden hirdetésre. Ekkortól tehát csak az újságnak fizetett a hirdető. A hirdetések egyik fajta az átalány díjas hirdetés volt. Ezt leginkább olyan intézmények választották, amiknek rendszeresen kellett tájékoztatni közönségüket. Ilyen hirdetéseket tett közzé a MÁV (menetrend), különböző részvénytársaságok egyletek (közgyűlések, üzleti mérlegek, stb.). A hirdetők így kb. fél áron hirdethettek az egyedi hirdetésekhez képest, a sajtónak pedig előre biztosított tervezhető bevételt jelentettek ezek a pénzek. A hirdetések másik fajtája az egyedi sajtóhirdetés volt. A nagy lapok saját hirdetésszervezőt alkalmaztak, aki nem csak begyűjtötte az igényeket, hanem elé is ment azoknak, próbált hirdetőket toborozni. A kisebb lapokat hirdetési irodák látták el reklámokkal, mégpedig úgy, hogy saját lapjukban megjelenő cikkeket térítés nélkül engedték át a kisebb – főleg vidéki – lapoknak, azzal a feltétellel, hogy azok a hirdetéseket is leközlik. Így aztán az állandó cikkhiánnyal küzdő vidéki lapok anyaghoz, a hirdetési irodák bevételhez jutottak. Ilyen lap volt az Általános Tudósító és a Munkatárs, mindkettőt Leopold Gyula alapította. (17)
Ami a könyvhirdetéseket illeti általánosságban elmondható, hogy az olvasók az új megjelenésekről inkább csak divatos illetve külföldi szerzők esetében értesülhettek hirdetésekből, újságokból. A magyar szerzők műveinek megjelenéséről egyrészt a könyvkereskedők lapja, másrészt a kiadói jegyzékek tájékoztattak, de ezeket leginkább csak a kereskedők forgatták. (18) Ebből a szempontból, majd látható, a Nyugat kivétel.
Ha tetszik, ha nem a reklám hatással van ránk, és hatással volt már a századforduló polgáraira is. Karinthy Frigyes – aki maga is írt reklámszövegeket – így írt erről és a könyvreklámozásról Reklámszöveg című humoreszkjében a Pesti Napló 1929. június 28-ai számában:
„Ön tele van pattanással. Önnek a füle bűzös. Ön egy piszok fráter. De mi talán még tudunk segíteni Önön. Kérje „Habfelhő” bőrsikáló szappankrémemulziónkat.
Ez már igen. Az ilyet kedvelem. Istenem, milyen jó lehet ilyen őszintének és önérzetesnek lenni.
A mi mesterségünk, a könyvcsinálás és könyvárusítás, sajnos, mint ipar, a reklámnak és hirdetésnek nem az előbbi fajtáját szokta alkalmazni. Dicséri a vevőt, a leendő olvasót, hivatkozik intelligenciájára, élvezőképességére, amelynek birtokában bizonyára meg fogja nyerni tetszését az ajánlott könyv. És még így is csak a kiadó hirdet, az írónak nincs joga saját árúját ajánlani. Azt mondják az nem ízléses. A kiadó pedig úgy hirdet, ahogy jónak látja. Milyen szép volna egyszer úgy hirdetni, őszintén, szeretettel, ahogy a fent vázolt goromba cégek, akik úgy imponálnak nekem. Valahogy így:
Ön egy ostoba, műveletlen, ízléstelen fráter. Amiket gondol, életről és világról és saját magáról, marhaságok és ökörségek. Azonnal vegye meg és olvassa el „Finom remegések” című legújabb regényemet, ha azt akarja, hogy egyszer valami szép és okos kerüljön abba a vízfejébe.” (19)
(15) Reklámélet p. 9-11
(16) Buzinkay p. 141
(17) Buzinkay p. 142-143
(18) Kókay p. 120
(19) Eladó az p. 7-8
Könyvreklámozás a Nyugat első öt évfolyamában
Prológus 1907-08.
A két alapító Osvát Ernő és Fenyő Miksa 1907-ben egy korábbi lapjuk – a Figyelő – folytatására gondolva határozták el a Nyugat elindítását. A Figyelő költségeihez még az alapítók is hozzájárultak – összesen havi hatvan koronával – a Nyugat esetében erre nem volt szükség, mert nagy nehezen sikerült az induláshoz elegendő előfizetőt toborozni. (20) Az új lapot igyekeztek gazdaságilag jobban megalapozni, ezért megnyerték főszerkesztőnek A Hétben már tekintélyt szerzett Ignotust. (21) Fenyő Miksa személyes kapcsolatain keresztül keresett támogatókat a Gyáriparosok Országos Szövetségében, és amikor ezek a források kiapadtak saját vagyonából is támogatta a lapot, vagy az ő nevére vett fel kölcsönt a Nyugat.(22)
Az első négy-öt szám megjelenése után azonban kimerültek a Nyugat tartalékai, a kölcsönök elfogytak, újabb előfizetők nem nagyon jelentkeztek. Ekkor Hatvany Lajos segítette ki a lapot szorult helyzetéből. A szerkesztők kapcsolata Hatvanyval még a Figyelőben kezdődött, ahol Hatvanynak néhány verse jelent meg. Szövevényes kapcsolataik – főleg Osvát és Hatvany ellentéte – éveken keresztül szőtték át a Nyugat belső ügyeit.(23)
Hatvany – aki sem Fenyőt, sem Osvátot nem találta alkalmasnak a szerkesztésre – a szerkesztők tudta nélkül felajánlotta a lap tulajdonjogát Gonda Henrik ügyvédnek. Gonda jó üzleti lehetőséget látott a lapban, de a szerkesztők, mikor értesültek az ügyletről egyáltalán nem voltak elragadtatva. A tárgyalások azonban folytatódtak, és oda vezettek, hogy Gonda laptulajdonosi jogokat szerzett magának – a szerkesztőség megtartásával – és kötelezte magát a folyóirat 1909 végéig történő megjelentetésére.
A tárgyalások alatt merült föl, hogy a lapban közölt műveket esetleg könyv alakban is meg kellene jelentetni. Nem tudni kié volt az ötlet, de nem volt újdonság. Megszokott volt, hogy a folyóiratokban sikert aratott szépirodalmi műveket önállóan is kiadják. Gonda mindenesetre hajlandónak mutatkozott könyvek megjelentetésére is, bár úgy gondolta, hogy ez csak egy nagyobb kiadóval közösen lehet eredményes. (24)
(20) Köszönhetően Hatvanytól érkező száz megrendelésnek (Murányi p. 66)
(21) Buda p. 8
(22) Fenyő Miksa jogvégzett irodalmár volt, aki kifinomult érzékkel ismerte fel a tehetséget, de nem voltak alkotói és szerkesztői ambíciói. Kompromisszumkészsége és humorérzéke sokak szemében tették rokonszenvessé. Vele szemben Osvát meglehetősen nehéz ember volt, aki egzisztenciálisan is függött a Nyugattól. Osvát az általa szerkesztett Nyugat évfolyamokra élete főműveként tekintett. (Buda p. 11)
(23) Ignotus és Fenyő többször fordultak Hatvanyhoz személyes kölcsönért, vagy közvetítették Osvát és Ady ez irányú kéréseit. Osvát, annak ellenére, hogy Hatvany folyamatosan pénzelte a lapot és Berlinben íróként is sikeres volt csak nagyon válogatva közölte írásait a Nyugatban. (Buda p. 15-17)
(24) Buda p. 16
1908: az első év
Nem kell sokáig keresgélnünk, hogy megtaláljuk az első könyvhirdetést. Már az első szám végén, külön befűzött hirdetési lapon reklámozzák Ady Vér és arany című verseskötetét és Ignotus Olvasás közben: jegyzetek és megjegyzések című könyvét. Mindkettő a Franklin Társulat kiadásában jelent meg. A hirdetések díszes tipográfiával, szecessziós díszítésű keretben, színes papírra nyomva jelentek meg. (1. és 2. kép)
A mellékletben egy másik nagy kiadó a Révai Testvérek is megjelenik egy hirdetéssel. Ambrus Zoltán munkáit hirdetik: „Ambrus Zoltán a modern magyar szépirodalom egyik legerősebb egyénisége; művésze az írásnak, ki minden sorával az irodalom legmagasztosabb czéljait szolgálja. Munkáinak gyűjteményes kiadása felöleli regényeit, phantastikus és reális, komoly és humorisztikus elbeszéléseit, meséit, rajzait, stb., melyeknek összességéből a maga teljességében domborodik ki a kiváló író egyénisége. – Ez a gyűjtemény, mely rövid időn bizonyára a magyar elme és ízlés legszebb és legismertebb dokumentumai közé fog soroztatni, diadalmas körutat tesz majd s a legnagyobb igényű, legmíveltebb olvasók lesznek azok, kik ez összkiadás révén fogják hirdetni Ambrus Zoltán dicsőségét.” (25) (3. kép) A két könyves hirdetés a Magyar Királyi Államvasutak Téli Menetrendjét fogja közre. (4. kép) A hátsó borítón a Figyelő 1905. évi folyamát hirdeti a kiadóhivatal. (5. kép)
A második és harmadik szám ugyanezekkel a hirdetésekkel jelent meg. A negyedik számba azonban csak a Figyelő hirdetése került be.
Az ötödik számban sem találunk hirdetési mellékletet, a könyvhirdetések a hátsó borító belső oldalára kerültek. Újra Ady és Ignotus könyveit hirdetik kicsit megváltozott külsővel – más a szín (az Ady hirdetés esetében a forma is) és a hirdetés szövegébe a kiadón kívül bekerül egy könyvkereskedés: „Kapható: LAMPEL R. könyvkerekedése, (Wodianer F. és Fiai) részvénytársaságnál, Budapesten, VI., Andrássy-út 21. sz. és minden könyvkereskedésben.” (26) Így egyszerre lehet reklámozni a könyvet, a kiadót és a könyvkereskedést. (27) (6. és 7. kép) Ez a szám azért is fontos, mert ebben jelenik meg az első kereskedelmi hirdetés is, a két könyvvel azonos oldalon és hasonló formátumban: Schmidt Viktor és Fiai Cukoráru és Biskuitgyár. A hátsó borítón továbbra is a Figyelőt hirdetik.
A hatodik számban azonos helyen újra megtaláljuk a két könyves hirdetést, és mellette az első kiadói felhívást, amiben hirdetőket toboroznak: „Hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal V. Mérleg-utca 2.” (28) (8. kép). A hirdetők azonban alighanem toborzás nélkül is rátaláltak a lapra, mert a hátsó borítón már három új kereskedelmi hirdetéssel találkozhatunk: Fürst Jakab kartonnyomó, Kurzweil János festékgyártó és Körting B. (motorok és szellőző-berendezések) is úgy gondolja, hogy a Nyugatban jó helyen lesz hirdetése. (9. kép)
A hetedik számban a könyves hirdetések átkerülnek az első borító belső oldalára, eddig ez a felület üres volt. A hátsó borítón újabb kereskedelmi hirdetések jennek meg. (29)
Új könyves hirdetéssel legközelebb a tizenegyedik számban találkozunk. Az Ady kötet helyett a Franklin Társulat Lengyel Menyhért A hálás utókor című színművét hirdeti. Így: „A magyar tudományos akadémiának Vojnics díjával kitüntetett dráma” (30) (10. kép) Ezen a hirdetésen is szerepel Lampel Róbert könyvkereskedése.
A tizenkettedik-tizenharmadik összevont, és a tizennegyedik számból teljesen kimaradnak a könyvhirdetések. Érdekes, hogy ezek helyett a Császári és Királyi Hadsereg értesítőit találjuk, amiken hadtápbeszerzésekre vonatkozó információkat közölnek a kereskedőkkel, termelőkkel.
A Lengyel Menyhért drámát hirdető reklám legközelebb a tizenötödik és tizenhatodik számban bukkan fel és később a huszadikban. Ady és Ignotus könyveivel a tizenhetedik számban találkozunk újra. A két hirdetés megváltozott szöveggel és tipográfiával jelenik meg újra. Ezeken már nem szerepel a Lampel könyvesbolt. (11. és 12. kép) Ebben a formában még négyszer közlik a hirdetéseket (18. 19. 21. 23. számok).
Két új, könyvekkel kapcsolatos hirdetés érdemel figyelmet a huszadik számban. Az első a „Könyvbarát” kölcsönkönyvtár-vállalaté, amely adás-vétellel is foglakozik. A hirdetés szövege így szól: „Könyvbarát kölcsönkönyvtár-vállalat megjelenés után kölcsön házhoz szállítja az összes jelesebb irodalmi újdonságokat magyar, német és francia nyelven. – Ismertetést kívánatra bérmentve küldök. – Jegyzék előfizetőknek díjtalan. – Betétet nem kérünk. (…) Újdonságok és jelesebb művek alkalmi példányokban állandóan készletben vannak. Modern szépirodalmi művek vétele és eladása.” (31) (13. kép)
A másik új hirdetés a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. Klasszikus regénytár című sorozatát reklámozza.
„Klasszikus regénytár. Szerkesztik Ambrus Zoltán és dr. Voinovich Géza.
60 kötet angol vászondíszkötésben ára 240 K.
Havi részlet:
15 kötetnek azonnali szállítása mellett 3 korona
30 kötetnek azonnali szállítása mellett 6 korona
40 kötetnek azonnali szállítása mellett 7 korona
A további kötetek félévenkint szállíttatnak. – A könyvek egyenként könyvárusi forgalomban tetemesen drágábbak lesznek.
E hatvan terjedelmes kötetből álló könyvtár a világ legnagyobb, valóban klasszikus regényeit nyújtja hű és művészi fordításban. – A külföldi nagy regények e magyar sorozata becses hódítás a magyar művelődés javára, mert a művészi fordítás révén a magyar irodalmat gazdagítja. – A Klasszikus regénytár köteteit a legkiválóbb magyar írók fordítják, abszolúte megbízható, tökéletes és csonkítás nélkül művészi fordítását nyújtván az eredetinek. – E fordítások becsét fokozzák azok a tanulmányok, melyek minden, e gyűjteménybe felvett íróról – főműve előtt – érdekes képet nyújtanak.” (32) (14. kép)
Ez a két hirdetés az évfolyam hátralévő számaiban is szerepel.
Az első külföldi szerzőt reklámozó hirdetés a huszonharmadik számban jelenik meg. Guy de Maupassant összes verseit hirdeti a Jókai könyvnyomda, Kosztolányi Dezső fordításában. (15. kép)
Láthatjuk, hogy még kevés kiadó reklámoz kevés könyvet. Az is látszik, hogy a Franklin Társulat szorgalmasan hirdeti kiadványait, a huszonnégy számban harmincöt hirdetést helyeztek el. Feltűnő továbbá a Révai Testvérek vonzódása a viszonylag hosszú szövegű hirdetésekhez. (33)
(25) Ny. 1908/1. sz. hirdetési melléklet
(26) Ny. 1908/5. sz. hátsó borító
(27) Lampel Róbert könyvkereskedése ekkor már a Wodianer Fülöp és Fiai Rt. tulajdonában van.
(28) Ny. 1908/6. sz. hátsó borító
(29) A kereskedelmi hirdetéseket ezen túl nem fogom külön kiemelni, csak akkor, ha valamilyen szempontból fontos meglétük, vagy éppen hiányuk.
(30) Ny. 1908/11. sz. első borító
(31) Ny. 1908/20. sz. első borító
(32) Ny. 1908/20. sz. első borító
1909: sok-sok hirdetés
A második számban jelenik meg először a Modern Könyvtár Könyvkölcsönző Vállalat hirdetése. Ez a cég aztán évekig a Nyugat egyik meghatározó hirdetője lesz. Az 1909-es évfolyamban tizenkilenc díszes hirdetésük jelenik meg. (16. kép)
Fontos változás 1908-hoz képest, hogy a Nyugat feltűnik a könyvet hirdetők között. Az első „A Nyugat kiadása” felirattal reklámozott könyv Gellért Oszkár A deltánál című verseskötete a hetedik számban. A hirdetés tipográfiája és formája hasonló a Franklin Társulat hirdetéseihez. (17. kép) A hirdetés még négy alkalommal kerül be a folyóiratba, valamelyik borítóra vagy a hirdetési mellékletbe. A szerkesztők 1909 elején kérték fel az első szerzőket műveik összeállítására. Ignotus, Kemény Simon és Babits Mihály műveit akarták megjelentetni. Végül aztán Ignotus helyett Gellért Oszkárt választották. A kötetek borítóját Falus Elek tervezte és rajzolta.
A Nyugat Kiadó 1909 és 1949 között a folyóirat mellett elsősorban annak szerzőinek műveit jelentette meg. Működése nem volt folyamatos – 1916 és 1921 között nem működött – és szinte az indulásától nagyobb kiadók pénzügyi segítségét igényelte. Valójában nem is egy kiadóról van szó. Három különböző gazdasági társulás alakult a Nyugat különböző időszakaiban, elsősorban a folyóirat fenntartásának céljával. Mivel a kiadó(k) csak ritkán rendelkeztek elegendő forgatható tőkével könyveik könyvművészeti szempontból nem igazán jelentősek. A Nyugat Kiadó fontosságát és rangját a megjelentett művek adják.
A tizedik – tizenegyedik összevont szám hátsó borítóján két újabb Nyugat kiadás reklámját találjuk. Kemény Simon Lamentácziók című művét 2 koronáért, Babits Mihály első verseskötetét - Levelek Irisz koszorújából - 3 koronáért vásárolhatják meg az érdeklődők a Nyugat kiadóhivatalában. (18. kép) Mindkét kiadvány még négy hirdetést ér meg az 1909-es évfolyamban.
A tizenharmadik szám már öt Nyugat kiadvány hirdetését tartalmazza. A lap hátsó borítóján Gellért Oszkár, Kemény Simon és Babits Mihály könyvei mellet két új kötet is reklámot kap. Az egyik Balázs Béla Doktor Szélpál Margit című tragédiája, a másik Móricz Zsigmond elbeszéléskötete a Hét krajczár. (19. és 20. kép) Ez a két kötet már valamivel kevesebb reklámot kap, mint az előzőek, Balázs Béla könyvét még egyszer, Móricz elbeszéléseit még kétszer hirdeti a Nyugat ebben az évfolyamban és formában.
Bár továbbra is megmaradnak ebben az évfolyamban az egy könyves hirdetések, változást találunk a Nyugat hirdetési gyakorlatában. Egyre több lesz a csoportos hirdetés, amikor a „Nyugat kiadása” cím alatt a kiadó felsorolja az addig megjelent műveit. Az első ilyen hirdetés a tizenötödik számban jelenik meg. (Babits, Balázs Béla, Gellért Oszkár, Kemény Simon és Móricz már említett műveit reklámozza) (21. kép) Ez egyrészt mutatja a kiadó aktivitását is – egyre több megjelenést kellene reklámozni – másrészt így a kiadó könyvei nem maradnak reklám nélkül, de nem is foglalnak el túl sok helyet a kereskedelmi hirdetések elől. A hirdetések eddig az első borító belső oldalán illetve a hátsó borító belső és külső oldalán kaptak helyet. A hirdetők számának növekedését jelzi, hogy a tizennyolcadik számtól külön hirdetési mellékletet találunk a lapban. Ez a hirdetések számától függően változó terjedelemben – általában négy oldalon – az első borító után, vagy a hátsó borító elé kerül befűzésre.
Egy ilyen hirdetési mellékletben találjuk az Atheneum Rt. ez évi egyetlen hirdetését. Egész oldalas, szép reklámon hirdetik a Műveltség könyvtára című sorozat új kötetét:
„A műveltség könyvtárának VII. kötete (II. sorozat, első kötet)
551 szövegképpel és 11 színes műmelléklettel
A művészet könyve
A képzőművészetek és a zene történeti és technikai fejlődése.
Írták: Lyka Károly és Kacsóh Pongrác
A képzőművészetek és a zene eredetét, művészeti és technikai fejlődését, valamint átalakulásainak és változásainak okát kívánja ez a kötet a művelt közönségnek bemutatni. A mű szerzői a művészetek fejlődését úgy dolgozták fel, amint az természetszerűleg kapcsolódik bele az általános emberi művelődés folyamatába. Az olvasó ily módon megismeri a művészetek fejlődésének természetes útját és folyamatát s ezáltal a művészeti alkotások esztétikai megítélésénél is önálló véleményre tesz szert.
A művészet könyve igen gazdag képanyaga által valóságos múzeuma a művészetek történetének.
A könyv ára egy kötetbe kötve: 24 K. Két kötetbe kötve. 30 K. A könyv megjelenik ízléses egészbőr kötésben is. Ára: 36 K.” (22. és 23. kép)
Ebben a számban a Nyugat is jelentkezik egy újdonsággal: Lengyel Menyhért Taifun című drámáját hirdetik még a megjelenés előtt. „Előjegyzéseket elfogad a Nyugat kiadóhivatala” felirattal. (24. kép)
A tizenkilencedik számban még két újdonságot találunk. Az első Altai Rezső német nyelvkönyve. „A német nyelvnek 1000 szó segítségével magánúton való megtanulására Schidlof B. dr. módszere alapján. (…) Egy füzet bolti ára 60 fillér. A teljes 10 füzetes nyelvtan díszes vászon gyűjtőmappába egybegyűjtve bolti ára 7 korona. (…) Megrendelhető a kiadónál: Schenk Ferenc könyvkereskedése (…)” Ez az első eset a Nyugatban, hogy szortiment kiadóként hirdet könyvet. A hirdetés még négy alkalommal jelenik meg ebben az évfolyamban. A második újdonság a Lampel R. Könyvkiadó Rt. Magyar Könyvtár című sorozatának szeptemberi újdonságait hirdeti. Cím szerint: Heyermans Herman: Remény. Ambrus Zoltán: Téli sport és egyéb elbeszélések. Wilde Oszkár: A páduai hercegnő. Arany János: Írói arcképek.
A huszadik számban találjuk az első külföldi kiadótól érkező hirdetést. A lipcsei Julius Zeitler kiadó reklámoz német nyelvű könyveket, német nyelven. (25. kép)
Ebben a számban megismétlődik a Nyugat kiadása című hirdetés. Az előzőn szereplő könyvek kiegészülnek Lesznai Anna Hazajáró című verseskötetével. Lesznai Anna könyve az első olyan Nyugat kiadvány, amelyik nem kap önálló reklámot. Ebben a hirdetésben reklámozzák még Nyugat Ady-számát, valamit a Nyugat 220 oldalas próbafüzetét. (26. kép)
A huszadik számban jelenik meg Stemmer Ödön könyvkereskedő első hirdetése, aki innentől 1911 végéig rendszeres hirdetője lesz a Nyugatnak. Szolgáltatásait (könyvtárak rendezése, értékbecslés), könyvjegyzékeit és értékes gyűjteményeit illetve könyveit egyaránt hirdeti. (27. kép)
A huszonegyedik szám új könyves hirdetése Petőfi Sándor verseit reklámozza. „Most jelent meg! Petőfi Sándor összes költeményei. Bevezetéssel ellátta Dr. Kardos Albert. Ízléses kiállításban 2 korona 40 fillérért kapható a Nyugat kiadóhivatalában. Budapest VIII., Rákóczi-út 9. Hegedüs és Sándor kiadása” (28. kép) A hirdetés még egy alkalommal szerepel az 1909-es évfolyamban.
A következő könyves hirdetés már a Karácsony jegyében jelenik meg a lapban. A Nyugat saját kiadványait reklámozza egy csoportos hirdetésben: „A legszebb ajándék a könyv! Olvasóink figyelmét felhívjuk a Nyugat könyvkiadványaira, melyek kitűnő tartalmuknál és ízléses kiállításuknál fogva rendkívül alkalmasak ajándéknak.” Feltűnő a kiadványok számának növekedése. Az előző csoportos hirdetésen hat, ezen már húsz Nyugat kiadvány található. Az újak: Ady Endre: Vér és arany (2. kiadás). Ady: Szeretném, ha szeretnének. Ady: Novellák. Ambrus Zoltán: Kultúra füzértáczczal (elbeszélés). Elek Artúr: Poe Edgar. Hatvany Lajos: Én és a könyvek. Heltai Jenő: Írók, színésznők és más csirkefogók (novellák). Ignotus: Irodalmi tanulmányok. Ignotus: Napraforgó (versek). Kaffka Margit: Csendes válságok (novellák). Lengyel Géza: Véletlenek (novellák). Móricz Zsigmond: Sári bíró (vígjáték). Szomory Dezső: Az isteni kert (novellák). (29. kép) Ugyanez a hirdetés megjelenik az évfolyam utolsó számában is.
A számokból jól látszik, hogy ennek az évfolyamnak uralkodó hirdetője – 27 hirdetésével – maga a Nyugat. A Franklin Társulat és a Révai Testvérek hirdetései még az előző évről valók, és nagyrészt az évfolyam első számaiban találhatóak. Új hirdető a Nyugaton kívül az Atheneum Rt., a Hegedüs és Sándor Kiadó, a Julius Zeitler Verlag, a Lampel Róbert Könyvkiadó Rt. és Schenk Ferenc.
1910: amikor csak a Nyugat hirdet
Az 1910-es évfolyamban – várakozásomtól eltérően – nem a hirdetők számának növekedését tapasztaltam, hanem radikális csökkenését. A nagy kiadóvállalatok ebben az évfolyamban egyáltalán nem hirdettek. Az eddig említett többi kiadó közül is csak Schenk Ferenc könyvkereskedő hirdeti a már ismert német nyelvkönyvet. A Nyugat kiadó több hirdetéssel jelentkezik, mint 1909-ben, de ezek mind csoportos hirdetések. Az előző részben említett folyamat, hogy eltűnnek az egy könyves hirdetések, ebben az évben éri el tetőpontját.
Az eddig említett egyéb könyves hirdetők – tehát nem kiadók – közül továbbra is hirdet Stemmer Ödön és a Modern Könyvtár Könyvkölcsönző Vállalat.
A Nyugat kiadó karácsonyi hirdetése még a két januári számba is bekerül. Majd ugyanez a hirdetés többször is megjelenik a lapban némileg megváltozott fejléccel. „Olvasóink figyelmét felhívjuk a Nyugat könyvkiadványaira, melyek kitűnő tartalmuknál és ízléses kiállításuknál fogva általános feltűnést keltenek.” A kiadó folyamatosan „beépíti” újdonságait ezekbe a hirdetésekbe.
A kereskedelmi hirdetések is némileg megváltozott formát mutatnak. A hirdetési mellékletekben feltűnik egy „Ajánlható elsőrangú bevásárlási források és szórakozási helyek” feliratú oldal. Ezen az oldalon a szokottnál kisebb méretű – így helytakarékosabb hirdetéseket közölnek. A hirdetők köre nagyjából az egész évfolyamban állandó. Ezen a helyen tűnik fel először az Adorján Testvérek könyvkereskedésének hirdetése. „Minden modern könyv legolcsóbb beszerzési forrása újonnan és antoquarice: Adorján Testvérek könyvkereskedése” (30. kép) Az Adorján Testvérek – Stemmer Ödönhöz hasonlóan – hosszú ideig és sokszor hirdetnek a Nyugatban.
Változások zajlottak a Nyugat belső ügyeiben is. Gonda Henrik, a szerkesztők érzése szerint, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így felmerült a lap visszavásárlásának gondolata. Ehhez azonban ismét Hatvanyhoz kellet fordulni, aki segített is, mert úgy gondolta, hogy ezzel fórumot teremthet Adynak és más általa kedvelt szerzőknek. Hatvany közbenjárására Gonda Henrik – legalábbis szerződés szerint – eladta a lapot Thein Zsigmond magánhivatalnoknak a Deutsch Ignác és Fia (DIF) cég alkalmazottjának. Hatvany jelentős „kölcsönt” is adott a Nyugatnak, cserébe viszont heti kimutatást kért, valamint szorgalmazta új előfizetők toborzását és egy részvénytársaság létrehozását. Az Rt. ötlete Miklós Lászlótól , a DIF pénztárosától származott, akit talán a tulajdonos Hatvany-Deutsch Sándor – Hatvany Lajos apja – bízott meg valamilyen pénzügyi megoldás kidolgozásával.
1910 elején született meg az első felhívás a Nyugat Könyvkiadó Rt. ügyében. A tervezett Rt. célja könyvek és folyóiratok kiadása volt, de ezek közül névvel egyik sem szerepelt ( a Nyugat sem). Alaptőkéjét 200 ezer koronára tervezték, de ez az összeg az aláírások zárónapjáig nem jött össze, csak 110 ezer korona értékben jegyeztek részvényt. Ezek többsége a Hatvany család tulajdonában volt. A sok próbálkozás és érdekegyeztetés végül is sikerrel járt, s augusztus 16-án létrejött a részvénytársaság 150 ezer korona alaptőkével. Az Rt. Elnöke Hatvany Lajos lett, a vezetőség tagjai egyrészt a DIF alkalmazottai (Miklós László, Willheim Artúr), másrészt azok a nagyiparosok, akik személyes ismertség révén támogatták a Nyugatot, de annak szerkesztésébe nem akartak beleszólni (ifj. Chorin Ferenc, Brüll Alfréd). Mellettük a folyóirat fő- és felelős szerkesztője is a tagok sorában szerepelt.
Az első igazi hirdetési újdonságra a tizennyolcadik számban bukkantam. A Nyugat, a nagy kiadókhoz hasonlóan, sorozatot indított kiadványaiból. A kötetek egységes külalakkal jelentek meg, és részletfizetésre is kaphatók voltak. Ez a hirdetés azért is érdekes, mert ez az első fényképes reklám a lap történetében. (31 kép) A hirdetés szövege így hangzik:
„A Nyugat könyvsorozata!
A Nyugat 14 könyve 12 kötetben egész vászonkötésben, vászontokkal ára 70 korona.
E sorozatban megjelentek:
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének; Vér és arany (egy kötet)
Balázs Béla: Doktor Szélpál Margit
Biró Lajos: Családi tűzhely; Móricz Zsigmond: Sári bíró (egy kötet)
Elek Artúr: Poe Edgár
Hatvany Lajos: Én és a könyvek
Heltai Jenő: Írók, színésznők és más csirkefogók
Ignotus: Kísérletek
Kaffka Margit: Csendes válságok
Lengyel Géza: Véletlenek
Móricz Zsigmond: Hét krajcár
Szomory Dezső: A nagyasszony
Szomory Dezső: Az isteni kert
Ezen sorozat megrendelhető részletfizetésre is a Nyugat kiadóhivatalában Budapest V., Mérleg-utca 9. szám” A huszonkettedik számban előfizetési ívet is találunk a Nyugat könyvsorozatára. (32. és 33. kép)
A részvénytársaság létrejöttével valóban fellendült a könyvkiadás. A tizennégy, korábban már kiadott, művet 12 kötetben újra piacra dobta a kiadó. A sorozathoz Barta (Bassits) Sándor készített egészvászon kötéseket. A sorozat darabjai között megtalálhatók népszerű, illetve lassabban fogyó művek is, így szolgálva a forgalom fellendítését és a készletek csökkentését. Már ekkor felmerül a Nyugat könyvtár sorozat terve is.
A másik új formájú Nyugat hirdetés a huszonegyedik számban jelenik meg először. (34. kép) Az egész oldalt elfoglaló hirdetésen négy már megjelent, és öt még sajtó alatt levő könyvét reklámozza a kiadó. A már megjelentek: Ambrus Zoltán: Kultúra füzértánccal (novellák). Balázs Béla: A vándor énekel (versek). Gellért Oszkár: Ofélia térdein (versek). Tóth Wanda: A csodálatos köntös (novellák). A megjelenésre várók: Ady Endre: Így is történhetik (novellák). Heltai Jenő versei. Móricz Zsigmond: Sárarany és Harmatos rózsa. Újabb magyar költők versei.
Az utolsó három szám hirdetései ismét a Karácsony jegyében jelennek meg. Eddig megjelent köteteit reklámozza a kiadó, a már megszokott formában, ezúttal „Karácsonyi és újévi ajándéknak legalkalmasabbak a Nyugat kiadványai” felirattal. (35. kép)
A huszonkettedik számban hirdeti meg a Nyugat új sorozatát Nyugat Könyvtár címen. A kétoldalas hirdetés egy programadó nyilatkozattal kezdődik, amely így szól:
„Nyugat Könyvtár címen új füzetes vállalatot indítunk.
A Nyugat Könyvtár szerkesztői: Fenyő Miksa és Hatvany Lajos.
A Nyugat Könyvtár művészi programja ugyanaz, melyet a Nyugat folyóirat is magáénak vall és a művelt magyar olvasóközönség osztatlan tetszésére megvalósítani törekszik: európai színvonalú magyar irodalmat teremteni, szóhoz juttatni mindazokat a törekvéseket – tekintet nélkül politikai hitvallásukra –, melyekben érdekes írói egyéniségek művészi formában nyilatkoznak meg, egyszóval esztétikai kultúránkat fejleszteni. E törekvést hathatósabban semmi sem mozdíthatja elő, mintha mindazt, ami értékeset az irodalom produkál, a lehető legolcsóbb árakon juttatjuk az olvasóknak.
Első sorban a magyar irodalom termékeit – neveket minek sorolnánk fel: a Nyugat íróinak írásain kívül minden, ami irodalom, – s aztán a világirodalom minden értékes termékét, különösen ügyelvén arra, hogy ne csak a népszerűség által jóváhagyott nevek jöjjenek gyűjteményünkbe, hanem olvasóink megismerkedhessenek olyan külföldi írókkal is, kiket eddig csak az irodalmilag művelt felső tízezrek körében ismertek és becsültek.
Szépirodalom, tudományos irodalom, a művészeti kritika minden fajtája, filozófiai irodalom egyaránt képviselve lesz a könyvtárban. Szeretnők, ha olvasóink megkedvelnék, terjesztenék gyűjteményünket.
A Nyugat Könyvtár egy-egy száma 30 fillér.” (36. és 37. kép)
Az első huszonkét füzetet már ebben a számban meghirdeti a kiadó:
„1-3. szám Gyűjtemény Ady Endre verseiből
4. szám Móricz Zsigmond: Tragédia. Négy elbeszélés
5. szám Frank Wedekind: Novellák
6–7. szám Arthur Schnitzler: Az élet szava
8-9. szám Maurice Barrés: Erzsébet királynő
10-11. szám Ignotus: Színházi dolgok
12. szám Ambrus Zoltán: Ifjúság. Elbeszélések
13. szám Kleist: Két novella
14. szám Nietzsche: Wagner Richard
15-16. szám Maeterlinck: A kék madár
17. szám Szomory Dezső: Novellák
18. szám Hatvany Lajos: Gyulai Pál
19. szám Biró Lajos: Novellák
20. szám Ady Endre: Vallomások és tanulmányok
21. szám Laczkó Géza: Porosz levél
22. szám Fogazzaro: Regény”
A sorozat programjából és a megjelenő füzetekből két újdonság olvasható ki a Nyugat kiadó kiadási politikáját illetően, egyrészt a tudományos irodalom, másrészt a külföldi szerzők megjelenése. Más jellegű újdonság, hogy a kiadó próbál belépni az olcsó kiadványok piacára. A füzetenkénti 30 filléres ár jóval alatta van a kiadó 2 – 3 korona körül mozgó könyvárainak, nem is beszélve a Nyugat könyvsorozata 70 koronás áráról. A címeket végignézve látható, hogy a két szerkesztő igyekezett olyan műveket beilleszteni a sorozatba, amiket külön-külön is értékesnek tartottak, ezért nincs a sorozatnak egységes szellemi képé. Mindkét sorozaton határozottan érezhető az olvasótoborzó jelleg. A kiadó 1911-ben eladta a sorozatot az Atheneumnak, akik ekkor már a Nyugat részvényesi voltak. Az üzlettel mindkét kiadó jól járt. Az Atheneum csökkentette a konkurenciát, a Nyugat megszabadult a nehezen eladható készlettől. Az Atheneum az átvett füzeteket kolligátumként árusította.
Az év végére nyilvánvaló lett, hogy a kiadó gyors felfutása sokkal jobban növelte a költségeket, mint a bevételeket. Mivel a kiadó nem rendelkezett terjesztői hálózattal, kereskedelmi kapcsolatokkal már az alaptőke is veszélybe került. Hatvany mindezért Osvátot okolta, s mellőzöttsége miatt fontolgatta részvényeinek eladását. 1911 januárjában Hatvany ultimátumot adott Osvátnak, miszerint vagy engedik őt is beleszólni a szerkesztésbe vagy Osvát mondjon le. A huzavona oda vezetett, hogy Osvát februárban lemondott a szerkesztésről. A folyóirat szerzői és Fenyő Miksa azonban egyértelműen Osvát oldalára állt, így Hatvany kénytelken volt visszakozni, és bejelentett, hogy eladja részvényeit. Erre a lépésre válaszul szerkesztőség tagjai vevő után néztek. Párhuzamos tárgyalásokat folytattak több kiadóval, a Révai Testvérekkel, a Franklinnal és az Atheneummal is, hogy az Rt. alaptőkéjét megemeljék. Az Atheneum egy harminc kötetes közös sorozat kiadását javasolta, fele-fele arányban eredeti és fordított művekből, de nem vállalt volna kötelezettséget arra, hogy a haszonból a Nyugat Könyvkiadó Rt.-t támogassa. A Révai Testvérek a részvénytőke megemelésért cserébe a nyomdai munkát kívánta fejleszteni.
A Révai Testvérek aligazgatója, Magyar Mór, volt a legkitartóbb érdeklődő. Hajlandó lett volna az alaptőke 400 ezer koronára emelésére, ezért a kereskedelmi igazgatóságra tartott igényt. Az rt. elnökének Hatvanyt, alelnökének Ignotust kívánta, s az igazgatóságba meghívta Osvátot, Fenyőt és Adyt is. 1911. június 11-én alakult meg a Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság. A cég vezetői Magyar Mór, Ranschburg Viktor és Molnár Imre lettek. Ranschburg Viktor ekkor az Atheneum ügyvezető igazgatója volt, ami azt jelenti, hogy ők is vásároltak Nyugat részvényeket. A részvénytőkét 400 ezer koronára emelték és ezzel megszűnt Hatvany Lajos abszolút részvénytöbbsége. Az új Rt. több szerzővel – pl. Móricz Zsigmonddal – szerződést kötött műveik kizárólagos kiadására egy összegű vagy folyamatos előleggel. A részvénytársaság megvásárolta a Révai érdekeltségbe tartozó Révai és Salamon nyomdát, így nem kellet bérmunkában dolgoztatniuk, sőt maguk is vállalkozhattak erre. Mindez arra utal, hogy az Rt. hozzáértő kezekbe került.
Ebben az évben a folyóirat Schenk Ferenc hirdetésein kívül csak a Nyugat Könyvkiadó könyveit reklámozta.
1911: a legtöbb Nyugat újdonság
Az 1911-es évfolyam annyiban hasonlít az előzőre, hogy a hirdetések döntő többsége a Nyugat kiadványait reklámozza, annyiban különbözik, hogy visszatérnek a kiemelt, egy könyvet propagáló hirdetések. Természetesen ezek mellett megmaradnak, és folyamatosan megjelennek a Nyugat könyveiről csoportos hirdetések is. Az első szám még ezt illusztrálja. A könyvesboltok, antikváriumok képviseletében továbbra is hirdet Stemmer Ödön és az Adorján testvérek.
A második számban jelenik meg először az Árva Mariska napjai című könyv reklámja. A hirdetés még megjelenés előtt propagálja a könyvet, egész oldalon, idézve Bródy Sándor előszavából. Egy rövid részlet, amit a hirdetésben vastagon szedtek: „Hogy prostituáltatik egy leány, akin egy egész város megy végig, szűzies, tiszta és nemes marad: erről szól a könyv később és mindvégig.” (38. kép). A hirdetés nem említi a szerző kilétét. A könyv komoly propagandát kap a Nyugattól: még egyszer megjelenik az egész oldalas hirdetés, illetve megjelenés után is kiemelten reklámozzák. Új formájában még öt alkalommal jelenik meg a hirdetés, és ezzel az egyik legtöbbet reklámozott könyv lesz ebben az évfolyamban.
A kiemelt hirdetések visszatérését jelzi, hogy ebben a számban még kettőt találtam ebből, a figyelmet jobban megragadó, hirdetésformából. Az egyik egy újabb Nyugat kiadványt, Szomory Dezső: A rajongó Bolzay-leány című színművét reklámozza. (39. kép) Az oldal másik felén a Nyugat Könyvtár első megjelenéseit hirdeti a kiadó. (40. kép)
A másik kiemelt reklám az Atheneum Rt. nevéhez fűződik, a kiadó utoljára még 1909-ben hirdetett a Nyugatban. Ebben a számban Márki Sándor történelemkönyvét reklámozzák. „Új, egységes világtörténelem. Két kötet, írta: Márki Sándor egyetemi tanár. 675 szövegképpel, 65 műlappal és 12 térképpel. (…) Márki világtörténete egészen új irányt jelent a magyar történetírás terén. A legalaposabb tudományosságot egyesíti az előadás lebilincselő érdekességével. Az uralkodó személyeken kívül a gazdasági és kulturális mozgalmakat is az események középpontjában helyezi. Korszakokat és embereket művésziesen jellemez, s a múlt eseményeit beszélve el a jövő útjaira is rávilágít.” A mű két kötetben, díszkötésben, illetve négy kötetes változatban is megrendelhető. Ára 48, illetve 60 korona, ami részletre is fizethető. (41. kép)
A harmadik számban hirdeti először a kiadó Csokonai Vitéz Mihály Özvegy Karnyóné című drámáját a Nyugat Könyvtár sorozatban Érdekes, hogy a hirdetésben nagyobb betűvel szedték Ady prológusának reklámját, mint magát a Csokonai művet. Ugyan ezen a hirdetésen szerepel még Maeterlinck: A kék madár című művének hirdetése.
„Csak a Nyugat könyvtárban jelent meg:
Ady Endre: Vitéz Mihály ébresztése című prológusával
Csokonai Vitéz Mihály: A’ özvegy Karnyóné s két szeleburdiak
Ára 30 fillér.
A Nyugat könyvtár 16-17. száma:
Maeterlinck: A kék madár
Adorján Andor egyedül jogosított fordítása.
A Magyar Színház műsorából!”
Ebben a formában még egy alkalommal találkozunk a hirdetéssel. (42. kép)
A harmadik szám tartalmazza még az Árva Mariska és a Nyugat könyvtár első 17 számának hirdetését. Némi eltérés tapasztalható az előzetesen meghirdetett és a megjelent kötetek között, de csak azok sorrendjében történt változás.
A negyedik szám újdonsága Kabos Ede: Damajanti című novelláskötete, a Nyugat kiadásában, 3 koronáért vásárolható meg. Új formában jelenik meg Szomory Dezső: A rajongó Bolzay-leány című drámájának hirdetése. (43. és 44. kép)
Az ötödik számban találkoztam először az Árva Mariska új formájú hirdetésével, ami összesen ötször jelent meg az évfolyamban. Kabos Ede könyvével együtt hirdeti a kiadó, kiemelve, hogy az előszót Bródy Sándor írta, a címlapot Falus Elek rajzolta, s díszes vászonkötésben jelent meg a könyv. (45. kép)
Újdonság a két Rippl-Rónai kötet reklámja:
„A Nyugat kiadásában legközelebb megjelenik:
Rippl-Rónai József emlékezései
A művész több képével és rajzával.
Kiadásunkban fognak megjelenni:
Rippl-Rónai József eddig kiadatlan rajzai.
A teljes mű 50 rajzot tartalmaz. Az egész mű előfizetési ára 25 korona. Megjelenés után bolti ára 30 korona. Amateur számozott kiadás, japán papíron, a művész sajátkezű aláírásával 50 korona.
Megrendeléseket úgy az Emlékezésekre, mint a Rajzokra már most elfogad a Nyugat könyvkiadó részvénytársaság.” (46. kép)
A két reprezentatív kötet sok reklámot kap a folyóiratban, még hat alakalommal hirdetik őket.
A hatodik szám újdonsága Bárdos Artúr: Az új színpad című művének hirdetése, 2 korona 50 fillér áron reklámozzák, még a megjelenés előtt. (47. kép) Még négy alkalommal jelenik meg a hirdetés. Ebben a számban Dick Manó könyvkereskedése is új hirdetéssel jelentkezik. (48. kép) Német nyelvű sorozatokat reklámoznak, de a hirdetés szövege utal a Nyugatra is „A Nyugat összes kiadványai raktáron.” Ez a kiadó és a könyvkereskedés közötti megállapodásra utal.
Több újdonságát is hirdeti a Nyugat a hetedik számban, ezért egy egész oldalt szenteltet a kiemelt hirdetéseknek. Ezeken a már korábban megjelent művek mellet most tűnik fel először Móricz Zsigmond Falu címen kiadott, három színművet tartalmazó kötete; Babits Mihály legújabb verseskötete (Herceg, hátha megjön a tél is) és az Újabb magyar költők című versantológia. (49. kép) Babits és Móricz kötetét még négy, az antológiát még három alkalommal hirdetik. Dick Manó is jelentkezik új hirdetéssel. A kereskedés újdonságait reklámozza, köztük Nyugat kiadványokat. Egy saját kiadásában megjelent könyvet is reklámoz: Lovászy Károly Pesti versek című munkáját. (50. kép) Ezt a hirdetést a következő szám is közli.
A következő számban is kiemelten reklámozza kiadványait a Nyugat. Két oldalt töltenek meg hirdetésekkel. Új külalakot kap több hirdetés is: a két Rippl-Rónai kötet, Móricz drámái, Bárdos Artúr, illetve Babits Mihály két utóbbi kötete és az Újabb magyar költők antológia is. (51. kép) Két új könyv reklámja is helyet kap. Az egyik Csáth Géza Délutáni álom című novelláskötete, a másik Pásztor Árpád Budapesttől a föld körül Budapestig című útleírása. (52. kép) A két hirdetés rendszeresen együtt bukkan fel még hat számban.
A kilencedik számban nincs új kiemelt hirdetés. Dick Manó ismét német nyelvű könyveket reklámoz, ezúttal más kiadásokat. (53. kép) (Más-más német nyelvű könyveket reklámozó Dick Manó hirdetés szerepel még a 10-12. 17-22. számban is) A Nyugat Könyvtárnak már 24 száma kapható. (54. kép)
A tizedik számban találtam új hirdetést, a Nyugat könyvtár két újdonságát reklámozzák: Krúdy Gyula Esti út címen megjelent elbeszéléseit, illetve Karl Schönherr Hit és szülőföld című művét. (55. kép) Mindkét hirdetés háromszor kerül még a lapba.
Csáth Géza a Janika című tragikomédiáját a 11. számtól hirdeti a Nyugat, összesen két alkalommal, a Nyugat Könyvtár filléres sorozatában. (56. kép)
A tizenharmadik szám tartalmaz egy egész oldalas hirdetést a Nyugat Könyvtár sorozaton kívül megjelent Nyugat kiadványokról. Ezen a hirdetésén 42 kiadást reklámoz a kiadó. Az árak 2 és 12 korona között szóródnak. (57. kép) A hirdetést többször is megismétlik, gyakorlatilag minden számban van Nyugat kiadásban megjelent, vagy Nyugat Könyvtárban megjelent feliratú hirdetés. Ebben a számban bukkan fel először az új Csáth kötet, A varázsló kertje, hirdetése. Közös reklámon hirdetik a Nyugat Könyvtár olcsóbb, és a Nyugat drágább köteteit. (58. kép)
A Nyugat Könyvtár a 15. számban jelentkezik újdonságokkal, négy új füzetet hirdetnek, amelyek csak ekkor kapnak kiemelt reklámot: Ady Endre: Vallomások és tanulmányok (60 fillér). Kaffka Margit: Tallózó évek (30 f.). Ernest Renan: Az akropoliszi ima (60 f.). Szép Ernő: Kucséber-kosár (30 f.). (59. kép) Ezzel a négy füzettel 31 számra bővült a Nyugat Könyvtár sorozat.
A Nyugat új, előfizethető sorozatot hirdet meg a folyóirat 19. számában. A hirdetés szövege így szól:
„Előfizetési ív.
A Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Budapesten, előfizetési felhívást bocsát ki:
A Nyugat Könyvei
című gyűjteményre, mely a következő műveket tartalmazza:
1. Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének. Vér és arany. - egy kötetben
2. Ady Endre: Így is történhetik.
3-4. Ambrus Zoltán: Mídás király. - 2 kötetben
5. Ambrus Zoltán: Solus eris.
6. Csáth Géza: Délutáni álom.
7. Flaubert: Bováryné. Fordította Ambrus Zoltán
8. Heltai Jenő versei – Kis mesék. – egy kötetben
9. Szomory Dezső: Nagyasszony.
10-11. Keller: Zöld Henrik. Fordította Ignotus – 2 kötetben
12. Kabos Ede: Damajanti.
13. Lengyel Menyhért: Taifun.
14. Lengyel Géza: Véletlenek.
15. Móricz Zsigmond: Hét krajcár.
16. Móricz Zsigmond: Sárarany.
17. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma.
18. Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője.
19. Szomory Dezső: Ünnep a dühöngőn és egyéb szerelmek.
20. Tóth W.: A csodálatos köntös.
Összesen 22 mű 20 kötetben, Falus Elek tervei szerint készült kötésben és csinos, tetszetős két tokban, 120.- korona előfizetési árban.” (60. kép)
A sorozatot összeállító Magyar Mórnak sikerült fellendíteni a kiadó üzletmenetét. Megállapodást kötött a Révai Testvérekkel krúdában levő könyvek átvételéről, ezeket kiegészítve a Nyugat korábbi köteteivel új, húsz kötetes sorozatot hoztak létre A Nyugat Könyvei néven. A sorozat borítóját Falus Elek készítette, a kötés Gottermayer kötészetben készült. A Révaitól átvett könyvek példányszáma 100-100 darab volt, valószínű, hogy az egész sorozat csak ekkora példányszámban jelent meg. Erre lehet következtetni abból is, hogy mindössze egyszer, az októberi első számban hirdették meg a sorozatot. A Révaitól Mikszáth, Ambrus, Keller és Flaubert köteteket vettek át, a sorozatba bekerült Nyugat kiadványok korábbiak, nem ehhez a sorozathoz készültek, de mind a szerzők, mind a művek reprezentatív sorozatot képét mutatják. „Látszik (…), hogy gyakorlott kéz, Magyar Móré állította össze, aki ismeretei és tapasztalatai alapján minőségi irodalmat és szórakoztató olvasmányt a meglévő készlet kiegészítésével, úgy ötvözött össze, hogy az mind Osvátnak, mind Hatvanynak, sőt még az olvasóknak is megfelelhessen. E sorozat nem nélkülözte némi exkluzivitás látszatát, s e tényező már az előrelátó kereskedés fogalomkörébe tartozik.” Éppen ezért érthetetlen, hogy miért maradt folytatás nélkül.
Újdonságokat találtam a huszadik számban is, egyrészt új könyveket is hirdet a Nyugat Kiadó, másrészt a hirdetések formájában, külalakjában is tapasztalható változás. Új tipográfiával jelenik meg a Nyugat Könyvtár csoportos hirdetése. (61. kép) Az isten háta mögött című Móricz regényt nagy és vastagon szedett betűkkel emelte ki a tipográfus. (62. kép) A hirdetésen a megtévesztő „A Nyugat idei első újdonsága!” felirat olvasható. A regényt a következő szám is hirdeti, némileg megváltozott külalakkal. A Nyugat Könyvtár füzeteinek hirdetése is megújult, rövid ajánlókat illesztettek a címek után. (63. kép) Így ajánlotta a kiadó az új füzeteket:
„Radó Sámuel: A politikai Robinson
Radó Sámuel dolgozatai a napi kérdésekről szólnak, de a napi kérdéseken jóval túlnövő jelentőséget nyernek írójuk magas szempontjai, tudása és szellemessége által.
Szomory Dezső: Lőrinc emléke
Szomory Dezső irodalmi jelentősége már meg van állapítva. A stilista szó csak nagyon szegényesen fejezné ki kiváló kvalitásait; stílusa különös lelkületű dolgokat kelt életre, melyek bűvöleti alól a legszárazabb kedélyű, fantázianélküli ember sem vonhatja ki magát.
Tersánszky Józsi Jenő: A tavasz napja sütötte
A szerző első novellás füzete. Valóban alig jellemezhetjük másként: csupa erő, csupa friss tavaszi nedv, magabízás és kedvesség.
Capus Alfréd: A kalandor – fordította: Salgó Ernő
A Magyar-Színház legközelebbi újdonsága!
Finom vonalú, izgatóan érdekes darab s mint olvasmány is megragadó.” Ez a hirdetés csak egy alkalommal szerepel ebben a formában. A Nyugat Könyvtár a négy új füzettel 41 számra bővült.
A Móricz regényhez hasonló, hangsúlyos hirdetést kap a 22. számban két könyv. Az utolsó bohém Heltai Jenőtől és a Szindbád ifjúsága Krúdy Gyulától. (64. kép) A két mű hirdetései átnyúlnak a következő évfolyamra is. Heltai írását összesen 6, Krúdyét összesen 4 alkalommal hirdeti a Nyugat kiadó.
Ebben a számban újra hirdet az Atheneum Kiadó. Modern Könyvtár című filléres sorozatának, egész oldalas, csoportos hirdetését tartalmazza a hirdetési melléklet. A sorozat ekkor 88 füzetet számlált. (65. kép)
Úgy tűnik, az év vége felé divatba jöttek a szöveges hirdetések. A 23. számban korábban hirdetett könyvek és újdonságok is kapnak rövid kísérőszöveget. Sorrendben haladva:
Az isten háta mögött című regényről: „Móricz Zsigmondot eddig mint paraszti lélek kiváló meglátóját és íróját ismertük meg. Ebben a regényében új oldaláról mutatkozik be – mint a kispolgár, a kisvárosi «intelligencia» írója – ugyanazokkal az erőkkel és tehetségekkel. Pompás regény Móricz új regénye, a humor, a szatíra, finom sentimentalismus, psichologiai élesenlátás és absolut alakító képesség értékes fonalszálaiból szőve.” (66. kép)
Halász Imre: Egy letűnt nemzedék című új könyvéről:
„Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakából.
Az 528 oldalas vaskos kötet ára 12 kor.
Batthyány Lajoson kezdve, Széchényin, Kossuthon, Deákon és Andrássyn át Lónyai Menyhértig, Szilágyi Dezsőig és Semsey Pálig a letűnt nemzedék majdnem minden vezérlő alakja külön vagy más képének keretében elvonul e könyvben az utód előtt, mind oly híves és eredeti felfogással megfestve, hogy egyszerre ad képet a modellről, az írásról és az egész kor történetéről. A fájdalmasan szegény magyar publicistikának egy örvendetesen nagy eseménye e könyv – patriárka kort ért írójának olyan ifjúi újságban és erőben való jelentkezése, mely egyforma gyönyörűség lehet neki is, a közönségnek is, az íróknak s a politikusoknak egyaránt.” (67. kép)
Az utolsó bohémról: „Annak, amint Budapest mondják, sakálságba és apacsizmusba vágyó igazi bohémságnak, a kávéház, a zálogház s a hajléktalanság közt félig képzeletben végigcsókolódó világának regényét – utolsó őszinte búcsúvevő kedves históriáját írja meg, utolsó kis nefelejtseit szedi csokorba a Heltai kedves és bölcs humorának ez a megható új szülötte. Ezek a bájos léhaságok vagy könnyed bölcsességek oly tiszta prózában vannak megírva, mintha három nemzedék magyar essayirodalma járt volna előttök.” (68. kép)
Dick Manó is új hirdetéssel jelentkezik ebben a számban, ezúttal saját kiadású könyveit reklámozza, és ő is kedvet kap rövid ajánlók írásához:
Mándy Gyula: Ó hangulat: „A Szépnek csupa finom és előkelő termései ezek a versek melyeket bizonyára szeretettel és megértéssel fog olvasni minden műélvező.”
Hangay Sándor: Meztelen emberek vihar előtt: „Lelki portraitoknak nevezi a költő novelláit, nyilván azért, mert művészete fontos dolgává tette, hogy necsak mesét adjon, hanem meglássa az emberi lélek egész mélységét, titokzatosságát.”
Hangay Sándor: Esett harcos szíve vére: „Az élet szomorúságai, csalódásai szólnak e formás stílussal megírt verseskönyvből. A műtermek bohémjai és a mező, a föld Dósa-ivadékai találkoznak a művészi meglátásban.” (69. kép)
Az évfolyam utolsó számában az Atheneum karácsonyi újdonságaival indulnak a könyvhirdetések. Az egész oldalas reklámon elsősorban ajándékozásra való köteteket hirdet a kiadó: Shakespaere Velencei kalmárjának illusztrált kiadását (24 korona); Marczali Henrik Magyarország történetét (30 korona); Kenedi Géza két könyvét (Száz eset az életből. Az élet könyve.); Benedek Elek Csodalámpa című mesegyűjteményét; Gaál Mózes Napóleonról szóló könyvét; Serényi G. Repülőgépen a föld körül című illusztrált művét; a Természettudományi Könyvtár új köteteit; Karl May és Emilio Salgari regényeit. (70. kép)
Ismét megjelenik a szöveggel kísért Dick Manó hirdetés, és Az utolsó bohém reklámja, ez utóbbi kiegészítve Krúdy Szindbád ifjúságának szöveges ajánlójával: „Krúdy Gyula Szindbádja az a magános, melancholikus hajós, aki nem viharos tengereken hánykolódik, hanem a múlt holt vizein kalandoz álomszigetek között, bárkája fehér vitorláját nem tépik a szelek, csak a sóhaj rezegteti, az egész messziről, mint egy búcsút rebegtető patyolatzsebkendő…
…halk tünemények, alig élő fátyolképek, inkább képzelt, mint hallható zenedarabok, a Krúdy Gyula novellái, élet, amely oly finom, mint az életről való képzelet. Az a csodálatos festhetetlen szív van Szindbád történetein, amely a régi fotográfiákon teszi nemesebbé az arcokat, amely ócska tükrökre lehel, megőrzött selymeket illatosít, antik ékszerek köveit teszi gyöngédekké és bánatosakká. Ahogy Szindbád mesél, gyengédebb és érzékenyebb a muzsikás cigányok üveghangjainál, az ember régi hangszereket képzel, clavecint vagy viole de Gamb-ot.” (71. kép)
Az 1911-es évfolyam folytatta ott a hirdetési gyakorlatot, ahol az 1909-es végezte. 1911-ben 35 műnek volt önálló hirdetése (szemben az 1910-es 1 darabbal!). A legtöbbet hirdető kiadó természetesen a Nyugat, mellette Dick Manó és Atheneum kiadó reklámozta könyveit.
1912: az utak szétválnak
Az 1912-es évfolyamban a kereskedelmi hirdetések „megszállják” a Nyugat külső borítóját – az első itt elhelyezett hirdetés még a 1911/21. számban jelent meg – annyira, hogy a tizenegyedik számtól leszorul a borítóról a Mikes Kelemen ábrázolás. (72. kép)
Az első szám az előző év végi hirdetéseket hozza újra (Krúdy, Heltai és Dick Manó), és hirdetik a Nyugat eddigi évfolyamaihoz készült bekötési táblákat. (73. kép)
A második számban már új könyveket hirdet a Nyugat. Sigmund Freud Pszichoanalízis címen megjelent előadásait és Ferenczi Sándor két könyvét:
„Lelki problémák. (…) Tartalma: A tudattalan megismerése. Indulatáttétel és magábavetítés (introjekció). A hypnotikus hatások lelki elemzése. Az élc és kómikum lélektana. Suggestio és analízis. A trágár szavak psychologiája. A homosexualitás szerepe a tébolyodottság kórtanában. Anatole France mint analitikus. A psychoanalytikus mozgalom történetéből.”
„Lélekelemzés (…) Tartalma: A neurosisok Freud tanainak világításában. – Tudományos álommagyarázás. A psychoneurrozisokról. A psychosexuális impotencia analytikus értelmezése és gyógyítása. Az ejac-praecox jelentősége. Psychoanalysis és paedagogia.” (74. és 75. kép)
Az Atheneum kiadó új típusú hirdetéssel indítja az évet. A kereskedelmi reklámokra hasonlító rajzos hirdetésen két divatos fiatalember társalog az Atheneum Könyvtár című sorozatról:
— „Mit tartasz a kezedben?
— Egy takaros könyvet. Van vagy ötszáz oldal.
— Jó súlyos, úgy-e?!
— Dehogy! Pehelykönnyű! Kötése remek; papírja, nyomása elsőrendű.
— Hihetetlen! Miféle csuda ez?
— Az Atheneum Könyvtár egy kötete.
— És mi az ára?
— 1 K. 90 f. Megkaphatod minden könyvárusnál.
— No ilyet veszek én is!” (76. kép)
A két fiatalember a következő számban is beszélget egymással:
— „Mi van a kezedben?
— Modern haladásunk egy újabb bizonyítéka.
— Micsoda?
— Az Atheneum Könyvtár egy kötete, amely szenzációs meglepetést szerzett az irodalom barátainak.
— És mi a szenzáció benne?
— Remek tartalma, bájos külseje és csudás olcsósága egyaránt. A kb. 500 oldalas kötet ára csak 1 korona 90 fillér. Mindenki megveheti és gyönyörködhetik a legnagyobb írók remekműveiben.”
A későbbi számokban is találkoztam a két úriemberrel, de újat már nem mondtak.
A Nyugat kiadó Heltai már említett könyve mellett két újdonságot hirdet. Szép Ernő és Ady Endre versesköteteit, az Énekes könyvet illetve A menekülő életet. (77. kép) A kötetek hirdetése még a következő (4.) számban szerepel kiemelten, mellettük Móricz Zsigmond állatmeséit reklámozzák Boldog világ címen. A Móricz könyv még három hirdetést ér meg. (78. kép)
A negyedik számban előfizetők toborzásával is próbálkozik a Nyugat. A már előfizetéssel rendelkezők, vagy az újonnan előfizetők félárú jegyeket igényelhetnek a Vígszínházban tartandó Nyugat-matinéra. Erre hívja fel a figyelmet egy külön befűzött hirdetés, ami szerint a program: Babits Mihály felolvasása Dante Poklából, F. Kernách Ilona A fajtája című paraszttaragédiájának előadása és Heltai Jenő egy jelenete A hasbeszélő. (79. kép)
Az ötödik számban kerül először könyvhirdetés a külső borítóra. A Nyugat újdonsága Szomory Dezső színműve a Györgyike drága gyermek. Ez a hirdetés csak egy alkalommal szerepel. Továbbra is hirdetik az Atheneum Könyvtár sorozatot, és újabb hirdetéssel jelentkezik Dick Manó is. Három új kiadását hirdeti:
„Büky György: Kótázik a mámor. Verses könyv. – Büky Györgynek ez ár a harmadik könyve és első két könyvének őszinte, meleg és feltűnést keltő folytatása után következtetve a harmadik könyv talán még nagyobb erővel hat. Egészen modern ember, újszerű köntösben ad elő új, merész gondolatokat. Néha azonban megszólal ajkán a nagy, férfias szerelem lágysága, odaadása és izzó szenvedélye. (…)”
„Jehan Rictus: Találkozás Jézussal. (…) a mai francia irodalom legnagyobbjának magyarban az első munkája jelenik meg. Jehan Rictus az elnyomottak, a szegények erős poétája, aki ebben a könyvében Jézussal találkozik s gyönyörűen beszél művészi fordításban vele a nyomorról, erről a szegény, szomorú és fonák világról. – A budapesti esküdtbíróság 1911. nov. 11-én tartott tárgyalásán felmentette.”
„Székely Jenő: Hangulatfoszlányok. Versek. – Egy új fiatalpoéta mutatkozik be ebben a könyvben aki csendes melancholiával mesél szomorú órákról, a megszólaló csöndről, az üldöző életről, sokat ígérő erős tehetséggel.” (80. kép)
A Révai Testvérek még 1909-ben hirdetett utoljára a Nyugatban, most azonban egyből négy teljes oldalt foglaltak el a Világkönyvtár című sorozatuk reklámozására, amihez megrendelő lapot is mellékeltek.
„A Világkönyvtár a nagyközönséghez akarja elközvetíteni mindazt, amit az emberi kultúra máig nagyot és maradandót alkotott. Történelem és filozófia, szociológia és természettudomány, irodalom, művészet, politika, vallástudomány egyformán benne vannak a programjában. Korok határai, nemzetek különbségei, irányok gátjai nem lesznek akadályozói. Az antik kincsei, a középkor értékei, a modernség nagy művei mind sorra kerülnek. Minden irány és világnézet nagy képviselőit és munkáit akarja egyesíteni. Nem meggyőzni, de tájékoztatni akar.
Az újságcikkek és apró füzetek népszerűsítése és kivonatolása helyébe maguknak a könyveknek, az emberi szellem nagy képviselői legnagyobbra értékelt munkáinak az egészét fogja adni. De azért mégsem tudományos könyvtár. Sohasem felejti el, hogy a szó igazi értelmében vett nagyközönséghez fordul. Nem a tudóshoz, hanem a polgárhoz és munkáshoz, nem az esztétához, hanem a hivatalnokhoz és kereskedőhöz, nem a professzorhoz, hanem az egyetemi hallgatóhoz és diákhoz.
A Világkönyvtár egy-egy kötete 3-400 oldal terjedelmű, 80 alakban. Éles metszésű, jól olvasható új betűi ebben a terjedelemben sok szöveg közlését teszik lehetővé.
A Világkönyvtár egy-egy kötete angol vászonkötésben védőborítékkal 1 korona 90 fillér bámulatos olcsó árért megfizethetetlen értéket nyújt: egy-egy olyan művet, melynek ösmerete a modern műveltség nélkülözhetetlen alkatrésze.” (81. 82. és 83. kép)
A hirdetett művek:
Bölsche: Az élet fejlődéstörténete
Maeterlinck: A szegények kincse
Kropotkin: Egy orosz forradalmár emlékiratai
Anatole France: A fehér kövön
Ostwald: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek
Strindberg: Történelmi miniatűrök
Oppenheimer: Az állam
Dumas: Napoleon élete
A hatodik és tizedik szám között a Nyugat kiadó és Dick Manó több újdonságot is meghirdet. A hatodik számban jelenik meg először, és utoljára, Móricz Zsigmond Harmatos rózsa című regényének reklámja. (84. kép) Szintén csak egy hirdetést kap, a hetedik számban, Gellért Oszkár új verseskötete, Rubens asszonya címen. (85. kép) Ebben a számban még egy Nyugat újdonságot hirdetnek, ami összesen nyolc megjelent hirdetéssel az egyik legtöbbet reklámozott Nyugat kiadvány ebben az évben. Faragó Miksa: A Kossuth-bankók kora: A szabadságharc pénzügyei című borsos árú (10 korona) művéről van szó. A hirdetés rövid ismertetést is közöl a könyvről: „A Kossuth-bankók kora a történelmi materializmus megvilágításában adja elő a szabadságharc történtét. Gazdasági okok: a nép nyomora és az állami pénzügyek csődje szülték a magyarság harcra kelését. Gazdasági szempontból kell tehát e korszak történetét megvilágítani. Azonban a szabadságharc eddigi egész irodalma csak a katonai és a közjogi szempontokat vette figyelembe. A Kossuth-bankók kora az első könyv, mely hű képét szolgáltatja az 1848-49-i korszak összes gazdasági ügyeinek. Kossuth Lajost egy eddig soha felül nem bírált területen: pénzügyminiszteri működésében mutatja be e könyv. A nagyközönség előtt teljesen ismeretlen, hogy a szabadságharc kitörését megelőző eseményeknek egyik legfontosabbika Kossuth Lajosnak az Osztrák-nemzeti bankkal folytatott levelezése volt. Ezt a levelezést hiába keressük a szabadságharc eddigi irodalmában. (…)” (86. kép) A reklám a tizennegyedik számig folyamatosan megjelenik, minden alkalommal valamelyik borítólapon.
A nyolcadik számban a Nyugat ismét egy Móricz művet, a Magyarok című novelláskötetet, hirdeti. Dick Manó pedig Gábor Andor egyfelvonásos kabarédarabjait Jaj, a feleségem! címen. (87. és 88. kép) Egy Dick Manó újdonság a következő számban is szerepel Vitéz Miklós elbeszélései, Gyerek fejek címen:
„Egy könyv, mely emlékeztetőn küldi vissza tekintetünket a gyerekévek ártatlan nagy élményeihez, sok igaztalan megbántottságának elszorult pillanataihoz. Élesen bevilágított, fátumos gyerekalakok mozognak ebben a könyvében, akik környezetük nehéz kényszere alatt daccal emelt vagy szomorúan horgasztott fejjel tétován indulnak a nagyok élete felé. Így ír az elbeszélésekről szerzőjük az ajánlásban: «… És ajánlom azoknak, kik keserű szájjal már rég kioltották magukban a hajdani nagy árnyékot vető kis tüzeket, miket most az élet nagy kazánja mellett már sápadónak, már-már idegennek látnak. …»” (89. kép)
A tizenegyedik számtól megváltozik az Atheneum Könyvtár hirdetésének külalakja. Elmarad a rajz, a hirdetés a kiadványok felsorolását tartalmazza, kiemelve a terjedelmet – 300 és 500 oldal között -, illetve hangsúlyozva az 1.90-es árat. A sorozat legutóbbi kötete egy kicsit nagyobb betűvel szedve a hirdetés elején szerepel, utána jönnek a korábban megjelent művek. (90. kép) Ez a fajta Atheneum hirdetés még hét alkalommal megjelenik az évfolyamban. A tizennyolcadik számban színes nyomással, a huszonkettedik számtól rövid bevezetővel: „Az Atheneum-Könyvtár kötetei tartalomban a legjobbat, kiállításban a legszebbet és árban a legolcsóbbat nyújtják. Az egyes kötetek terjedelme 320-576 oldal között változik. Minden kötet külön e vállalat számára készült finom, könnyű és tartós papírra van nyomva és igazi angol vászonkötésbe van bekötve. Az Atheneum-Könyvtár ára kötetenkint 1 korona 90. Az Atheneum-Könyvtárból havonkint egy kötet jelenik meg.” (91. és 92. kép)
A Nyugat kiadó következő új könyvének hirdetése a tizenkettedik számban jelenik meg. Ez Kóbor Tamás babaregényének, az Aranyhajú Rózsikának reklámja, amit 5 korona befizetése ellenében díjmentesen megküld a kiadó. (93. kép)
A már említett Faragó Miksa könyvön kívül még egy Nyugat kiadvány kap nyolc reklámot 1912-ben, ez Fenyő Miksa Casanováról szóló tanulmánya. A többi Nyugat kiadás csak 1-3 hirdetést ér meg. A Casanova első reklámja a tizenharmadik számban lát napvilágot és később többféle változat készül belőle. (94. 95. és 96. kép)
A tizennyolcadik számig nem jelenik meg új hirdetés, akkor Karinthy Frigyes Esik a hó című művét hirdeti a Nyugat kiadó. (97. kép) És ezzel el is fogytak erre az évre az új könyves hirdetések. Érdekes, hogy ebben az évben mintha elmaradt volna a karácsony, a könyves hirdetések között semmi sem utal rá.
Változás az előző évfolyamhoz képest, hogy majdnem teljesen eltűntek a Nyugat Kiadó csoportos hirdetései. 1911-ben 31 ilyen hirdetést jelentettek meg 1912-ben csupán kettőt. Az összes Nyugat Kiadós hirdetést tekintve is jelentős a csökkenés: 1911-ben 52, 1912-ben 32 hirdetése volt a kiadónak. Újra hirdetett a Révai Testvérek, 1909 óta először, igaz csak egy alkalommal. Valamivel kevesebb hirdetést közölt az előző évhez képest Dick Manó (15 illetve 10) és sokkal többet az Atheneum (3 illetve 11).
Ami a Nyugat Kiadót illeti az Osvát Hatvany párbájjal megszűnt az érdek, ami a folyóiratot és a kiadót egy Rt-ben fogta össze, mármint Hatvany és pénzének megtartása. Ez aztán el is vezetett a Nyugat folyóirat és az Rt. Különválásához. A folyóirat a szerkesztőségé lett, s fenntartásáról is ők gondoskodtak. Az Rt. többi része a részvénytöbbséggel rendelkező Atheneum birtokába jutott, s továbbra is használta a Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság nevet. A folyóirat továbbra is kiadta szerzőit könyv alakban csak sokkal szűkösebb keretek között és kisebb intenzitással. A készletként megmaradt Nyugat-példányok a folyóirathoz kerültek, a könyvek pedig a részvénytársasághoz.
A lapban továbbra is hirdették saját kiadványaikat és más kiadók könyveit is. Az újdonságok számának csökkenése egyértelmű. Szeptemberben és később is kiemelten reklámozzák Móricz és Ady műveit. Ők ketten elérték, hogy köteteik a szétválásnál ne kerüljenek a többivel azonos elbírálás alá, s most megpróbálkoztak az értékesítéssel. „A felsorolás bősége, mely az eladatlan műveken alapult, azt a gondolatot ébresztheti, hogy vagy az olvasóközönséggel, vagy a példányszámmal, vagy a hírveréssel/reklámmal lehetett valami baj.”
Az 1913-as év utolsó kiadványa Hatvany Lajos A híresek című drámája volt (a részvénytársaság kiadásában). Ami azt igazolja, hogy Hatvany csak a folyóirat támogatásából szállt ki, mint részvényes az Rt.-ben továbbra is megmaradt befolyása.
Még három, későbbi évfolyamról rövidebben
1920: a szegénység éve
Az anyaggyűjtés kezdetén nem tudtam még, meddig fogok eljutni a reklámok feldolgozásával. Amikor már látszott, hogy az anyag túlnő egy szakdolgozat keretein, 1912-nél húztam meg a határt. Ez egyrészt kerek számú évfolyam feldolgozását jelenti, másrészt a Nyugat kiadók történetében is határdátum. Úgy gondoltam azonban, ahhoz, hogy átfogóbb képet kapjunk a Nyugat könyvreklámozásáról még három későbbi évfolyamot feldolgozok, és ezeket rövidebben ismertetem.
1920-ra a lap olyan rossz helyzetbe jutott, hogy megjelenése is veszélybe került. Egy szerencsés véletlen és Gellért Oszkár ügyessége segítette át a Nyugatot a holtponton. Az előfizetők számát úgy próbálták emelni, hogy a lap mellett régebbi könyveik példányaiból is jutattak az előfizetőknek. Havonta egy számot tudtak megjelentetni, ezek összevont számként jelennek meg, tehát a számozás 1-től 24-ig tart.
Mivel itt egy nagyobb szünet van a megvizsgált évfolyamok között, vessünk egy pillantást a hirdetések általános állapotára. Továbbra sincsenek a szövegek folyamatosságát megszakító reklámok, sőt ebben az évfolyamban hirdetési mellékletek sincsenek. Az első borítóról is eltűnnek a hirdetések. Ezek belső oldalán leginkább könyves hirdetések kapnak helyet, míg a hátsó borító külső és belső oldalát kereskedelmi hirdetések foglalják el.
Az első számban a Nyugat kiadó meghirdeti az évi egyetlen kiadványát Földi Mihály Szahara című regényét, melynek megjelenését márciusra ígérik. A könyvre előfizetéseket gyűjtenek, megemlítve, hogy előreláthatólag nem kerül könyvesbolti forgalomba. A kiadó a hirdetésben is utal a kiadás nehézségeire: „A könyv a Nyugat folyóirat kiadásában jelenik meg, a mai technikai viszonyok mellett korlátolt példányszámban.” Érdekes, hogy annak ellenére, hogy kevés a hirdető a folyóirat csak egyszer hozza ezt a hirdetést. (98. kép) Ezután 1928-ig nincs Nyugat kiadvány. A húszas években összesen öt könyvet jelentetnek meg.
Az első-második számban még egy könyves hirdetés található a Lantos Könyvesbolt hirdeti a Kétnyelvű Klasszikus Könyvtár 12 már megjelent és 6 tervezett kötetét. Mondván: „Minden magyarnak kötelessége a világnyelvek egyikén megtanulni, kivált angolul és franciául, mert Angliától és Franciaországtól függ Magyarország és Budapest jövője.” Íme a reklám mint kordokumentum. (99. kép)
A Lantos Könyvesbolt a következő számban is hirdet, ekkor a Középkori Krónikások című sorozat 16 kötetét 240 koronáért. (100. kép)
Ezzel a hirdetéssel egy oldalon jelenik meg a Pallas kiadó újdonságainak reklámja is. Két Erdős Renée regényt (Új sarj és Az élet királynője), Kaffka Margit novelláskötetét (Csendes válságok) és Farkas Imre verseskötetét (Melodia) hirdetik. (101. kép) Az élet királynője című regény lesz ebben az évfolyamban a legtöbbször hirdetett könyv, összesen hat alkalommal reklámozzák.
Az ötödik-hatodik számban ismét van Lantos hirdetés, és ugyan ez a reklám a hetedik-nyolcadik számban is helyet kap.
A Nyugat nehéz helyzetére utal, hogy csaknem minden számban figyelmeztetik előfizetőiket a lejárt előfizetések megújítására. (102. kép) Az előfizetési kedv fellendítésére meghirdetik Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét. A hirdetés tulajdonképpen nem is könyvet reklámozza – hiszen nem is jelenik meg a mű könyv alakban – hanem magát folyóiratot. Aki áprilistól előfizeti a Nyugatot, ingyen kapja a márciusi kettős számot, amiben a Nyugat megkezdi a regény közlését. (103. kép)
A hetedik-nyolcadik számban ismét Pallas újdonságokat hirdetnek. Ezúttal: Harsányi Zsolt: A féltékeny költő. Liptai Imre: Kegyelmes uram! Riedl Frigyes: Arany János. Az árak 26 és 48 korona között. (104. kép)
A kilencedik-tizedik számban is találtam előfizetőket csalogató hirdetést. Ebben Móricz Zsigmond Karak szultán című könyvét ajánlják minden régi és új előfizetőnek, Pünkösdi ajándékként. (105. kép)
Ebben a számban önálló hirdetést kap a már említett Erdős Renée regény, Az élet királynője. Ezúttal a 150 számozott példányban készült amatőrkiadást hirdetik 250 korona áron. (106. kép)
Ezzel a hirdetésen, azonos oldalon jelenik meg az Atheneum ez évi egyetlen hirdetése, ami Boghen György gyakorlati orosz nyelvtanát ajánlja az érdeklődők figyelmébe. (107. kép)
A tizenegy-tizenkettedik számban jelenik meg először a Kultúra kiadó, mint hirdető, bár érdekes módon a reklámon nem szerepel a kiadó neve. Új könyveiket hirdetik: Otto Julius Bierbaum: Kakuk herceg. Gustav Meyrink: A zöldarcú kísértet. Heinrich Mann: Diana. Tehát csupa fordítás. (108. kép) A következő számban skandináv szerzők detektívregényeit hirdeti a Kultúra, itt már a kiadó nevét is feltüntetve. (109. kép) A krimik hirdetése még két alkalommal megjelenik, kiegészülve az újdonságokkal.
Új küllemű hirdetés a tizenhetedik-tizennyolcadik számban bukkan fel. A Pallas kiadó csoportos hirdetésen reklámozza megjelent színdarabjait és versesköteteit. (110. kép) A Pallas az évfolyam hátra levő számaiban is elhelyez egy-egy hirdetést. A már korábban hirdetett könyveit ajánlja újra, más formában. (111. kép)
Az októberi (19-20.) számban a Nyugat egész oldalas hirdetésen kínálja próbaköteteit. (112. kép) Az év utolsó számában pedig még egy antikvár hirdetésre bukkantam. Lukács Gyula antikváriuma hirdeti a Gyulai Pál által szerkesztett A részvét könyve című ritka antológiát. (113. kép), s ezzel el is fogytak 1920. könyves hirdetései.
Az év új hirdetői 1912-höz képest a Kultúra, a Pallas és a Lantos kiadók. A régiek közül az Atheneum csak egy alkalommal hirdet, a Révai és Dick Manó pedig egyszer sem. Jelentősen csökkent az összes hirdetések száma, beleértve a könyves hirdetéseket is. 1912-ben 54 könyves hirdetés jelent meg, 1920-ban csak 22. Feltűnő a Nyugat hirdetéseinek csökkenése, de ez annak tudható be, hogy ebben az évben csak egy könyvet jelentettek meg.
1930: újra sok-sok hirdetés
Tízévnyi ugrást követően nézzük, hogy állnak a hirdetések az 1930-as évfolyamban. A Nyugat újra havonta kétszer jelenik meg. Továbbra sincsenek szövegközti hirdetések, viszont ismét van hirdetési melléklet, és az általam vizsgált évfolyamok közül ebben van a legtöbb reklám.
Az első szám előfizetési felhívással, és a Nyugat két 1929-ben kiadott könyvének reklámjával indul. Török Sophie Asszony a karosszékben, illetve Gellért Oszkár Valami a végtelen sugarakból című versesköteteit hirdeti a folyóirat. (114. és 115. kép) Mindkét kötet megvásárolható a Nyugat könyvosztályán, ami saját terjesztésre utal. A Nyugat könyvosztályát külön is hirdetik: „A Nyugatban hirdetett minden könyv kapható a Nyugat könyvosztályában. Budapest, VIII, Ilka-utca 31. Telefon: József 371-46”. Gellért Oszkár könyvét még négy, a Török Sophie kötetet még két alkalommal hirdeti a Nyugat.
Már az első számban feltűnik új hirdetőként a Genius kiadó, amely 1930-as újdonságait kínálja, kiemelten hirdetve Dóczy Jenő Arany Jánosról szóló munkáját. (116. kép) Ebben az évfolyamban a Genius lesz a legtöbbet hirdető kiadó a maga 24 hirdetésével.
A második számban hirdet először az Atheneum kiadó, amelynek az általam vizsgált évfolyamok közül ebben jelenik meg a legtöbb hirdetése, szám szerint tizenkettő. Ebben a számban Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének ifjúsági kiadását reklámozzák. (117. kép)
A Nyugat könyvosztályának új hirdetése jelenik meg ebben a számban. Az időközben elköltözött könyvosztály arra hívja fel a figyelmet, hogy náluk részletre is lehet könyvet vásárolni. (118. kép) Ismét van a „Nyugat kiadásában megjelent” fejlécű hirdetés, ezen Illyés Gyula, Tersánszky J. Jenő és Török Sophie könyveit reklámozzák. (119. kép) Ezek a kötetek nem újdonságok, a Nyugat 1930-ban egy könyvet sem jelentet meg.
A harmadik számban a Genius és Atheneum is új hirdetéssel jelentkezik. Előbbi egész oldalas reklámot szentel H.G. Wells Nagy világtörténetének előfizetéses kiadásának. (120. kép) Utóbbi pedig újdonságait hirdeti: Tamási Áron Hajnali madár című elbeszéléskötetét, Maupassant Yvette című könyvét, és egy hadifogoly visszaemlékezés kötetet, Fábián Béla: 6 ló, 40 ember. (121. kép)
A negyedik számban nincs újdonság, az ötödikben azonban több is. A Wells hirdetés új formában jelenik meg (122. kép), és a Genius meghirdeti Thomas Mann Buddenbrook-ház című regényének három kötetes kiadását is, 3 pengő 90 filléres áron. (123. kép) Még két alkalommal jelenik meg a hirdetés.
Két, ebben az évfolyamban új, hirdető is felbukkan az ötödik számban. A Franklin Társulat Külföldi Regényírók című sorozatát hirdeti. (124. kép). A Révai Testvérek pedig báró Eötvös József műveinek új, olcsó kiadást reklámozzák. (125. kép) A Franklin hét, a Révai négy alkalommal hirdet 1930-ban.
A következő számban a Genius új Mann könyvet reklámoz, ezúttal a Varázshegy két kötetét hirdetik. (126. kép)
A hetedik számban hirdeti meg az Atheneum Ady összes verseinek első, egy kötetes összkiadását. „1043 vers, 544 oldal. Fűzve 14 pengő, díszkötésben 18 pengő” (127. kép) A kötet még két hirdetést ér meg ebben az évfolyamban. A Genius is jelentkezik újdonsággal ebben a számban. A Buddenbrook-házon kívül Makkai Sándor Ördögszekér és Kellér Andor Szakszofon című regényeit hirdetik. (128. kép) Mindkét új könyvet csak egy alkalommal hirdeti a kiadó.
A Genius a nyolcadik számban újabb előfizetést hirdet, ezúttal a Genius kis lexikon című kiadványára, melynek hirdetése további két számban is megjelenik. (129. kép)
Ebben a számban tizenegy oldalnyi hirdetési mellékleten hemzsegnek az újdonságok. Sorrendben haladva először a Franklin reklámozza feltűnő hirdetésen a Leleplezett Lenin című új regényt. (130. kép) Aztán a Singer és Wolfner Rt. hirdetései következnek. Először Szép Ernő három könyvét ajánlják, majd Herczeg Ferenc, Surányi Miklós és Clair Vilmos műveit. (131. és 132. kép)
A Singer és Wolfnernek még három hirdetése lesz az évfolyamban.
És ezzel még nincs vége az újdonságoknak, mert a Dante is feliratkozik a hirdetők sorába, ők Maurois Byron élete című művét hirdetik egész oldalas, képes reklámon. (133. kép)
A kilencedik számban sem maradunk új hirdető nélkül. A Pantheon hirdet előfizetést Az élet csodái – H.G. Wells nagy biológiája című kiadványára. (134. kép)
A Genius a tizedik számban hoz új hirdetést. Az egész oldalas, képes reklámon négy regényt kínál, amik valamiképpen mind az éjszakával vannak kapcsolatban. „Éjszakák címen, négy kötetben, négy szerző mesteri tollából, négy viharzó éjszaka regénye.” (135. kép)
A tizenegyedik szám is a Geniusé. Ebben jelenik meg először három legtöbbet reklámozott könyve közül kettőnek a hirdetése. Az egyik Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása. A másik Pethő Sándor publicista és történész Görgey Artúrról szóló munkája. (136. kép) Mindkét könyvet még négy alkalommal hirdetik, több formában.
A tizenkettedik számban ismét találkozunk Atheneum újdonságokkal. Csorba Ferenc idegen szavakat magyarázó szótárát, Papini Szent Ágostonról szóló életrajzát, és Fábián Béla hadifogoly-regényének folytatatását hirdeti a kiadó. (137. kép)
A tizenharmadik számban megváltozott formában tér vissza a Genius kislexikon reklámja, és ezen a hirdetésen szerepel a Genius harmadik legtöbbet hirdetett könyve, Beczássy Judit Terebélyes nagy fa című regénye. (138. kép) A könyv a kiadó Új utakon című sorozatában jelent meg.
Ebből a számból tudjuk meg, hogy a Nyugat könyvosztálya újból költözik, ezúttal a Vilmos császár útra. „Szabad bemenet. – Vásárlás nem kötelező.” (139. kép)
A következő számokban – a 14.-től a 17.-ig nincsenek új könyvhirdetések, csak a Genius változtat a Görgey könyvet reklámozó hirdetés külsején. (140. kép)
A tizennyolcadik számban viszont egy nyolc oldalas „Magyar könyvprogramm” (sic!) című melléklet található. Ebben rövidebb-hosszabb bemutatkozó és ajánló szövegeket helyez el több kiadó, szó esik sorozatokról, kiadási tervekről, megjelent könyvekről. A szövegek mellett a kiadók reklámokat is elhelyeztek. Az Atheneum az Ady egy kötetes mellet Móricz Zsigmond két művét hirdeti. (141. kép) A Genius Szendrey Júlia és Pethő Sándor könyveit ajánlja. (142. kép) Első hirdetését közli Kner Izidor, aki Osvát Ernő kéziratainak kiadását tervezi. (143. kép) Szintén először hirdet a Népszava, ők Theodore Dreiser regényét, az Amerikai tragédiát reklámozzák. (144. kép) A Nyugat ismét úgy hirdet Móricz regényt, mint 1920-ban a Légy jó mindhalálig címűt. Most arra hívja fel a reménybeli előfizetők figyelmét, hogy befejezi a Nagy fejedelem című regény közlését, de egyben megkezdi a Forr a bor közreadását. (145. kép)
A könyvprogram mellékleten kívül még egy könyvhirdetés kerül ebbe a számba: Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtárának harmadik kiadása, a Rudolf Mosse Rt. gondozásában. (146. kép)
A tizenkilencedik számban is több új hirdetés található. A Franklin társulat Földi Mihály tizenkét kötetes regénysorozatát hirdeti egy teljes oldalon. A teljes sorozat díszes kötésben 70 pengőbe kerül. (147. kép) Szintén egész oldalon hirdetik a Révai Külföldi Mesterművei sorozatot, a húsz kötet 95 pengőért vásárolható meg. (148. kép) Új hirdető a Pesti Napló, amely nyolcvanadik születésnapján ajándékként adja előfizetőinek a Halhatatlan szerelem című albumot. A könyv verseket és reprodukciókat tartalmaz. Még kétszer hirdetik a hátra lévő számokban. (149. kép) A Nyugat Goethe Iphigenia Taurisban című drámáját hirdeti Babits Mihály fordításában, mely a folyóirat 1929. május 16.-i számában jelent meg, s még kapható a Nyugat könyvosztályán.
A huszadik számban ismét a Révai hirdet újdonságot. Erdős Renée frissen megjelent regénye, A brüsszeli csipke kap egy egész oldalas hirdetést. (150. kép) Az Atheneum egy hasábon ismerteti újdonságait – Bibó Lajos, Johan Bojer és Paul Bourget egy-egy művét – és hívja fel a figyelmet régebbi kiadványaira. (151. kép)
Már viszonylag régen jelentkezett új hirdetéssel a Genius. A huszonegyedik számban közölnek újra egész oldalas hirdetést a Magyar Hét alkalmából magyar szerzők műveit hirdetik. Makkai Sándor, Markovits Rodion, Móra Ferenc, Szabó Dezső, Zsolt Béla, Nagy Endre, Kosztolányi Dezső és Beczássy Judit egy-egy művét. „Magyar Héten magyar légy: Geniustól könyvet végy!” (152. kép)
Ebben a számban található még a Győző Andor kiadásában megjelent Színészeti lexikon hirdetése és a hozzátartozó megrendelő lap. (153. kép)
A huszonkettedik számtól beindul a karácsonyi hirdetésdömping. A Karácsonyi könyvpiac című mellékletben hirdet az Atheneum – „Az 1930. év szépirodalmi termése” illetve „Újra megjelent az Atheneum Könyvtár remek új sorozata” valamint Közgazdasági enciklopédia. (154. 155. és 156. kép) A melléklet másik hirdetője a Genius – „Egy könyvkiadó jubileumára. Az olcsó könyv jegyében” illetve „Olcsóbbodás a könyvpiacon!” (157. és 158. kép) A mellékleten kívül jelenik meg egy ismét egész oldalas Révai hirdetés, mely Rákosi Viktor (Sipulusz) összegyűjtött munkáinak huszonnégy kötetét hirdeti 150 pengőért. (159. kép)
A következő szám karácsonyi mellékletének hirdetői a Népszava, a Révai és Singer és Wolfner. (160. kép) A Népszava kiemelten hirdeti Turgenyev Kivégzés című művét, s fölhívja a figyelmet nagyrészt fordításokból álló kínálatának olcsóságára. (161. kép) A Révai 70%-os kedvezménnyel kínálja kiadványait, és kiemelten hirdeti két újdonságát, Thornton Wilder Az androsi leány, illetve Sherwood Anderson A nagy ember című művét. (162. kép)
Az utolsó szám is több újdonságot tartalmaz. A Genius egész oldalas hirdetést szentel Székely Mózes Zátony című regényének. (163. kép) A Franklin a Magyar művészet története című könyvet hirdeti Péter András tollából. (164. kép) A Pantheon négy karácsonyi újdonságot helyez el az egész oldalas hirdetésen. Mann két művét egy kötetben – Mario és a bűvész és Rendetlenség és kora bánat – amatőr kiadásban. Márai Sándor Idegen emberek című regényét. Az élet csodái második és harmadik kötetét, valamint egy kétkötetes magyar művelődéstörténetet. (165. kép) A Dante kiadó pedig Will Durant filozófusokról szóló könyvét, A gondolat hőseit reklámozza Rodin szobrát felhasználva díszítésül. (166. kép)
A két utolsó számban három olyan hirdetést is találtam, amelyen nem szerepel a könyvkiadó neve. A könyveket a Nyugat könyvosztálya hirdeti. Kúnos Ignác Mosolygó napkelet című könyvét – Szőllőssi Zsigmond kiadása – már kedvezményesen, Bányai Kornél verseskötetét – Forrás kiadás – és Bohuniczky Szefi két novellás kötetét – Pápai Főiskolai Nyomda – újdonságként hirdetik. (166. 167. és 168. kép)
A megvizsgált évfolyamok közül ebben a számban volt a legtöbb könyves hirdetés. Szám szerint 78 – a második legtöbb 1909-ben volt 74 db. A legtöbb kiadó is ebben az évfolyamban hirdetett, tizennégy, 1909-ben kilenc. És messze ebben az évben hirdették a legtöbb könyvet. A legtöbbet hirdető kiadó a Genius, a maga 24 hirdetésével kétszer annyit reklámoz, mint az Atheneum. A Nyugat, mivel ebben az évben nem volt saját kiadványa nem hirdetett sokszor.
1940: az utolsó teljes évfolyam
Az 1940-es a Nyugat utolsó teljes évfolyama. Ebben – nem meglepetés – jóval kevesebb hirdetést találtam. Kevesebb a könyves és a kereskedelmi hirdetés is. 1930-ban több, mint 170 oldal hirdetés jelent meg a folyóiratban, 1940-ben mindössze húsz. A Nyugat nagyrészt illetményköteteit hirdeti. A folyóirat 1935-től, kárpótlásul a havi egyszeri megjelenésre való áttérésért, évente 7-8 illetménykötetet küldött előfizetőinek. Ezeknek az írásoknak egy része a folyóiratban részleteiben, vagy egészében is megjelent. Ennek az évfolyamnak megint a Nyugat lesz a legtöbbet hirdető kiadója.
Az illetményköteteket már az első számban meghirdeti a kiadó. Babits Mihály, Illyés Gyula, Cs. Szabó László és Jócsik Lajos könyveit kapják az előfizetők. (170. kép) Az Illyés kötet – Lélek és kenyér – kivételével még az előző év illetménykötetei. A szám másik könyves hirdetését a Hungária Könyvkiadó adja fel. John Knittel El Hakim című regényét hirdetik. (171. kép)
A második számban egész oldalas, szöveges hirdetést kap Illyés Gyula Magyarok című könyve, ami nem került az illetménykötetek közé. (172. kép)
A harmadik számban kezdi hirdetni a Nyugat új illetményköteteit, amik egyben a Kosztolányi Dezső hátrahagyott műveiből álló sorozatuk első részei is. (173. kép) Ez a két könyv – Erős várunk, a nyelv. Lenni, vagy nem lenni. – lesz az évfolyam legtöbbet hirdetett két műve. Folytatódik a Babits illetménykötetek reklámja is. (174. 175. és 176. kép) Az ezt követő számban új formát kapnak Kosztolányi könyveinek hirdetései. (177. és 178. kép)
Az ötödik számban ismét új illetménykötetet hirdetnek, Illyés Gyula összegyűjtött versei a Könyvnapra jelentek meg (179. kép) Továbbra is hirdetik a már említett Babits és Kosztolányi köteteket.
A hatodik szám sokkal érdekesebb hirdetési szempontból. Ebben jelenik meg több kiadó Könyvnapi ajánlata. Az Atheneum két könyvet hirdet. Ady Endre összes verseit, a könyvnapon fél áron, illetve a Fehér Szarvas néven publikáló magyar szerző kalandjait az indiánok között. (180. kép) A Révai Jókai Mór, Kosztolányi Dezső és Dallos Sándor műveit kínálja a könyvnapon – És mégis mozog a föld, Összegyűjtött versek, Mezei mirákulum. (181. kép) A Singer és Wolfner Herczeg Ferenccel, Harsányi Zsolttal és Somogyváry Gyulával készült – Pro libertate, Mátyás király, És Mihály harcolt. (182. kép) A Pantheon is három könyvet hirdet a Könyvnap kapcsán. Berend Miklósné: Hazádnak rendületlenül. Dénes Zsófia: Élet helyett órák. Juhász Vilmos: Világtörténet. (183. kép) A Nyugat könyvnapi fejléccel hirdeti az illetményköteteket. (184. kép) Az említett kiadók közül az Atheneumnak, a Révainak, és a Singer és Wolfnernek ebben az évben ez az egy-egy hirdetése jelenik meg a Nyugatban.
A kilencedik számban olyan kiadó hirdet, aminek eddig nem volt hirdetése az említett évfolyamokban. A Cserépfalvinál jelent meg Török Sophie verseskötete Értem és helyetted. (185. kép)
A tizedik számban új illetménykötetekkel jelentkezik a Nyugat. Ezúttal Cs. Szabó László és Hegedüs Loránt egy-egy kötete kap helyet az egyik hirdetésen – Erdélyben, illetve Ady és Tisza. A másik oldali hirdetésen pedig Illyés és Kosztolányi két könyvét hirdetik – Ugródeszka, illetve Kortársak. (186. és 187. kép) A következő számban némileg megváltozik a kötetek listája. Illyés könyve helyett Szabó Zoltán Összeomlás című műve kerül be. Az Illyés könyv a kiadott könyvek jegyzékében sem szerepel. (188. kép)
Az utolsó számban még hirdet a Pantheon kiadó, csoportos hirdetésen ajánlja újdonságait. Valamint a Nyugat kiadóhivatala hívja fel a könyvgyűjtők figyelmét a folyóirat 1920-1939. közötti évfolyamaira, amivel el is fogytak az év könyves hirdetései. (189. kép)
Az utolsó teljes évfolyam legtöbbet hirdető kiadója ismét a Nyugat. Összesen 24 hirdetésük jelenik meg, amiken szinte csak az illetményköteteket reklámozzák. A többi kiadónak csak egy-két hirdetése szerepel ebben az évfolyamban.
Epilógus:
1941. augusztus 4.-én meghalt Babits Mihály. Halálával a folyóiratnak is vége lett. Mivel a lapkiadási engedély a költő nevére szólt a hatóságok már nem engedélyezték a szeptemberi szám kiadását. A szinte teljes alkotói gárda Illyés Gyula vezetésével a Magyar Csillagban vitte tovább a Nyugat örökségét 1944-ig.
A Nyugat kiadó tovább működött és 1941-1948. között még több mint negyven könyvet megjelentetett.
Irodalomjegyzék
BOLGÁR Bolgár Dániel : Gazdasági mesék a Nyugatban. In: Holmi 2008. 1. sz. p. 128-147.
BUDA Buda Attila : A Nyugat Kiadó története. Budapest : Borda Antikvárium, 2000. 223 p.
BUZINKAY Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor : A magyar sajtó története. Budapest : Magyar Újságírók Országos Szövetsége : Bálint György Újságíró-iskola, 1998.
ELADÓ AZ Eladó az egész világ : képes és (képtelen) hirdetéstörténet. Budapest : Ab Ovo Kiadó, cop. 1994. 194 p.
FARAGÓ Faragó László : Hozzászólás a Nyugat reklámankétjához. In: Nyugat 1931/4. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
FÖLDI Földi Mihály : A világ legnagyobb írója. In: Nyugat 1930/6. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
HALLÓSY Hallósy István : Írhat-e író reklámot? In: Nyugat 1931/4. sz. In: Nyugat 1930/6. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
HATVANY Hatvany Lajos : Irodalompolitika. In: Nyugat 1911/15. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
KÓKAY Kókay György : A könyvkereskedelem Magyarországon. Budapest : Balassi K., 1997. 154 p.
KOSZTOLÁNYI Kosztolányi Dezső : A magyar könyv pusztulása. In: Nyugat 1925/19. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
LAKATOS Lakatos Éva : Magyar irodalmi folyóiratok (Napló – Panoráma). Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 1981.
LENGYEL G. Lengyel Géza : Üzlet és kritika. In: Nyugat 1908/17. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
LENGYEL M. Lengyel Menyhért : Üzlet és irodalom. In: Nyugat 1910/10. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
MÓRICZ Móricz Zsigmond : Amerikai reklám művészeknek s íróknak. In: Nyugat 1930/10. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
MURÁNYI Murányi Gábor : Különös lapfelkelte: a Nyugat születésének háttértörténete. In: Heti Világgazdaság 2007. 51-52. sz. p. 66-68.
NYUGAT Nyugat : a "Figyelő" új folyama. Budapest : 1908-1941.
POGÁNY Pogány György : A magyar könyvkereskedelem rövid története : a XV. század végétől 1990-ig. Budapest : Hatágú Síp Alapitvány, 2004. 164 p.
REKLÁM ÉS Reklám és művészet. In: Nyugat 1931/3. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
REKLÁMÉLET Reklámélet Pest-Budán és Budapesten, 1845-1945. Budapest : FSZEK : Geomédia, 2003. 272 p.
SCHÖPFLIN Schöpflin Aladár : Most jelent meg. Bourfet vígjátéka a Kamaraszínházban. In: Nyugat 1929/8. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
SZÍJ Szíj Rezső : Könyvkiadásunk és könyvkultúránk a Horthy-korszakban, 1920-1944. Budapest : Szenci Molnár Társaság, 2001. 127 p.
VERES Veres András : A századelő irodalmi forradalma. In: Magyar kódex 5. köt. p. 183-202.
BOLGÁR Bolgár Dániel : Gazdasági mesék a Nyugatban. In: Holmi 2008. 1. sz. p. 128-147.
BUDA Buda Attila : A Nyugat Kiadó története. Budapest : Borda Antikvárium, 2000. 223 p.
BUZINKAY Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor : A magyar sajtó története. Budapest : Magyar Újságírók Országos Szövetsége : Bálint György Újságíró-iskola, 1998.
ELADÓ AZ Eladó az egész világ : képes és (képtelen) hirdetéstörténet. Budapest : Ab Ovo Kiadó, cop. 1994. 194 p.
FARAGÓ Faragó László : Hozzászólás a Nyugat reklámankétjához. In: Nyugat 1931/4. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
FÖLDI Földi Mihály : A világ legnagyobb írója. In: Nyugat 1930/6. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
HALLÓSY Hallósy István : Írhat-e író reklámot? In: Nyugat 1931/4. sz. In: Nyugat 1930/6. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
HATVANY Hatvany Lajos : Irodalompolitika. In: Nyugat 1911/15. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
KÓKAY Kókay György : A könyvkereskedelem Magyarországon. Budapest : Balassi K., 1997. 154 p.
KOSZTOLÁNYI Kosztolányi Dezső : A magyar könyv pusztulása. In: Nyugat 1925/19. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
LAKATOS Lakatos Éva : Magyar irodalmi folyóiratok (Napló – Panoráma). Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 1981.
LENGYEL G. Lengyel Géza : Üzlet és kritika. In: Nyugat 1908/17. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
LENGYEL M. Lengyel Menyhért : Üzlet és irodalom. In: Nyugat 1910/10. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
MÓRICZ Móricz Zsigmond : Amerikai reklám művészeknek s íróknak. In: Nyugat 1930/10. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
MURÁNYI Murányi Gábor : Különös lapfelkelte: a Nyugat születésének háttértörténete. In: Heti Világgazdaság 2007. 51-52. sz. p. 66-68.
NYUGAT Nyugat : a "Figyelő" új folyama. Budapest : 1908-1941.
POGÁNY Pogány György : A magyar könyvkereskedelem rövid története : a XV. század végétől 1990-ig. Budapest : Hatágú Síp Alapitvány, 2004. 164 p.
REKLÁM ÉS Reklám és művészet. In: Nyugat 1931/3. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
REKLÁMÉLET Reklámélet Pest-Budán és Budapesten, 1845-1945. Budapest : FSZEK : Geomédia, 2003. 272 p.
SCHÖPFLIN Schöpflin Aladár : Most jelent meg. Bourfet vígjátéka a Kamaraszínházban. In: Nyugat 1929/8. sz. In: Nyugat: 1908-1941 : egy irodalmi legenda - digitálisan. - Szöveg. Budapest : Arcanum Adatbázis, 2000.
SZÍJ Szíj Rezső : Könyvkiadásunk és könyvkultúránk a Horthy-korszakban, 1920-1944. Budapest : Szenci Molnár Társaság, 2001. 127 p.
VERES Veres András : A századelő irodalmi forradalma. In: Magyar kódex 5. köt. p. 183-202.
