"Húzz meg egy kart. Nyomj meg egy gombot. Halj meg hülyén."

Chuck Palahniuk: Harcosok Klubja (Cartaphilus, 2007) ford. Varró Attila

- Te, figyelj, ha eleged van az életedből, én tudok egy helyet...
- Maradj csöndben, erről nem beszélhetünk.
- Ne már...
- A harci klub első szabálya: egy szót sem a harci klubról.
- Ne csináld már! Mindenki tudja! Lehet, hogy nem olvasták a könyvet, de filmet úgyis mindenki látta már. Régen nem titok.
- Akkor is, a szabály az szabály.
- Na menj a francba! ... Aú! Ne csináld már! Ez fáj!

Figyelj és okulj! Nem elég megnézni a filmet, el kell olvasni a könyvet!

"Bizonyos idő után minden ember túlélési esélye eléri a nullát.

Puha kis fészkünk rabjává válunk, tárgyaink tulajdonból tulajdonosok lesznek.

Ne legyek tökéletes. Ne legyek elégedett. Ne legyek teljes.

Talán az önfejlesztés nem megoldás. Talán az önpusztítás a megoldás.

…tudomásul kell venned, hogy milyen szánalmas, ostoba teremtmény vagy, és nem kerülheted el a halált.

Az engem ért csapásokat személyiségfejlődésem természetes velejárójaként fogom fel, amelynek végállomása a tragikus és totális megsemmisülés. Minden kapcsolatot megszakítottam a hatalomvággyal és a birtoklási kényszerrel, mivel megértettem, hogy csakis az önpusztítás révén fedezhetem fel lényem spirituális erőforrásait. A szabadságharcos, aki elpusztította tulajdonomat, lelkem megmentéséért küzd. A tanítómesterem, aki eltakarította vagyontárgyaim akadályát az útból, megszabadít korlátaimtól.

Tyler gyakran beszélt arról, milyen szánalmas és kiszolgáltatott rabszolgákként tengődünk a történelem szennycsatornájában. Pontosan ezt éreztem és is. Le akartam rombolni minden szépséget, amitől megfosztott az élet. Szerettem volna porig égetni az amazonasi esőerdőket. Freongázt fújni az ózonrétegre. Meglékelni a tankhajókat, lecsapolni az olajfúrotornyok tartályait. Meg akartam mérgezni az összeg egzotikus tengeri halt, amelyeket sohasem kóstolhattam meg, be akartam szennyezni az egész Riviérát, ahová sohasem juthattam el.
Azt akartam, hogy az egész bolygó elérje a mélypontot.
Miközben összevertem azt a szerencsétlen kölyköt, legszívesebben golyót repítettem volna minden egyes panda szeme közé, amelyik nem hajlandó kefélni a fajfenntartás érdekében. Megszigonyoztam volna minden egyes bálnát, amelyik feladja a harcot, és önszántából partra veti magát.
Ne hívjuk kihalásnak. Nevezzük leépítésnek.
Az emberiség évezredeken keresztül mocskolta és rombolta szülőbolygóját, most pedig a történelem tőlem várja el, hogy rendet teremtsek ebben a felfordulásban. Nekem kell felmosnom és tisztára sikálnom mindent. Egyetlen fáradtolaj-folt sem maradhat ki.
Nekem kell meglakolnom az összes nukleáris hulladékért és ólomtartalmú benzinért és mérgező vegyi anyagért, amelyet elástak a földön, évtizedekkel a születésem előtt. (…)
Fel akartam gyújtani a Louvre üvegpiramisát. Le akartam fejezni a milói Vénuszt, a Mona Lisával akartam kitörölni a fenekemet. Mostantól ez az én világom.
Csak az enyém, azt teszek vele, amit akarok: a múlt csupán egy nagy rakás halott.
Így találta ki Tyler a Nemezis-tervet.
Hogy kirobbantsuk a világot a történelem börtönéből. (…)
A Nemezis-terv megmentheti a Földet. Kulturális jégkorszakot teremt mesterséges őskorba taszítja a világot, hibernálja az emberiséget, hogy a téli álom évezredei alatt bolygónk visszanyerhesse egészséget.
Az anarchia igazán hasznos lehet. Gondold csak végig.

A történelem mostohagyermekei vagyunk, a televízió belénk nevelte, hogy egy nap multimilliomosok és filmcsillagok és rocksztárok leszünk. De nem így történt. Most jöttünk rá erre a szomorú igazságra, úgyhogy jobban teszi, ha nem szórakozik velünk."