Lenni jó (Magvető, 2000) (4,5)
Az Erdős Virág az egy nő. Kedves, okos, figyelmes. Megsimogat, és elmagyarázza neked a dolgokat. Mélyen a szemedbe néz, amikor olvasod. Gyengéden két keze közé fogja a fejedet – meleg a tenyere –, és hipp-hopp elroppantja a nyakcsigolyádat.
Másmilyen mesék (Magvető, 2003) (4,5)
Az Erdős Virág az a „Kedves Versmondó lány!” a Zsebtévéből.
Előperdül, pukedlizik. Ha megkéred, mesél a gyerekeidnek, sőt még ő ajánlkozik. Csak azt szeretné kérni, hogy legyél a háta mögött, és onnan figyeld csendesen, nehogy véletlenül felfalja őket.
Aztán csak mondja, csak úgy áradnak belőle a szavak. De ha a háta mögött összekacsintasz a gyerekeiddel, vagy grimaszolsz, pisszegsz, de akár csak a szemedet forgatod, akkor előkapja a mesekönyvéből, és hipp-hopp beléd vágja a kisfokosát.
Eurüdiké (Magvető, 2007) (4)
Az Erdős Virág az egy ufó. De ha mégsem az, akkor egy barbatrükk.
Csak hüppög egy kicsit így: hüpp-hüpp-hüpp, és az lesz, ami lenni akar.
Frajdzsigmond, meg se született gyerek, szomorú kiskirálylány, (hopp, te) Zsiga!, kutyaúristen, áldozati bárány, no jé bárka!, fáradt őrangyal, párom ladikja.
Vigyázz, nehogy azt mondja egyszer: hüpp-hüpp-hüpp én vagyok te!
