Szépnek lenni nehéz,

de rondának vagy átlagosnak lenni is az.

Chuck Palahniuk: Láthatatlan szörnyek (Cartaphilus, 2009) ford. Totth Benedek

Palahniuknak a Harcosok klubja előtt írt, de utána kiadott könyvével van dolgunk. Sok mindenben hasonlítanak is egymásra a regények. Közös a téma: a kiüresedett élet, a társadalom vagy saját lelkük peremére sodródott emberek (ön)gyűlölete, agresszivitása. Az egyéniség hiánya, a tévéből és magazinokból másolt életek művisége. És hasonló a szerkezet is: a regény eleje és vége ugyanaz, az elbeszélés közben pedig ugrálunk ide-oda, ahogy egy magazint lapozgat az ember.

A történet kezdetén éppen tönkre megy Evie esküvői partija. A házát felgyújtották, ő pedig abroncsaira égett menyasszonyi ruhában, megperzselődött hajjal, és füstölgő puskával áll a lelőtt Brandy fölött. Az elbeszélő, Kay, fátylai mögül figyeli az eseményeket. Innen indulunk. Ebben a történetben azonban semmi és senki nem az aminek látszik. Egy vértől és más testnedvektől szennyes tévedések vígjátékában találjuk magunkat, egy őrült szerencsejátékban, ahol mindenki az életét teszi föl tétnek. Modellek, homokosok, átoperáltak – mindannyian menekülnek valami elől, és ez a valami leginkább saját elcseszett életük, amiből nem szabadulhatnak.

NEM AZ VAGY, AHOGY KINÉZEL!

NEM AZ VAGY, AMIT BIRTOKOLSZ!

NEM AZ VAGY, AMIT MÁSOK GONDOLNAK RÓLAD!

"A beszédterapeuta rendelőjében vagyunk, kettesben, és Brandy azt mondja:

- Sokat segít, ha észben tartod, hogy körülbelül annyi közöd van ahhoz, hogyan nézel ki, mint egy autónak. Te is csak egy termék vagy. Egy termék termékének a terméke. Az autótervező mérnökök is termékek. A szüleid is termé­kek. Az ő szüleik is termékek voltak. A tanáraid: termékek. A lelkész a templomban, ő is csak egy termék - magyaráz­za Brandy. - Néha csak úgy tudsz ezzel a sok szarsággal megküzdeni - mondja -, ha nem tartod magad túlságosan nagyra.

-A lényeg - folytatja Brandy -, hogy nem tudsz elmene­külni a világ elől, nem vagy felelős azért, hogyan nézel ki, akár elragadóan gyönyörű vagy, akár baromi ronda. Nem vagy felelős azért, amit érzel, amit mondasz, ahogyan vi­selkedsz, vagy amit csinálsz, bármi legyen is az. Kicsúszott a kezed közül az irányítás - mondja Brandy.

Ahogy egy CD sem hibáztatható azért, hogy milyen ze­nét írnak rá, úgy vagyunk mi, emberek is. Körülbelül olyan szabadon cselekszel, amennyire egy programozott számító­gép. Körülbelül annyira vagy egyedi és megismételhetet­len, mint egy egydolláros.

- Nincsen benned szemernyi eredeti sem - mondja Bran­dy. - Nyolcévente még az egész tested, az összes sejted is kicserélődik. Bőrt, csontot, vért, különböző belső szerveket ültetnek át egyik emberből a másikba. Még a bélrendsze­redben élő mikroba- és baktériumtelepek, amelyek meg­emésztik neked a táplálékodat, még ezek együttese sem te vagy, ami nélkül halott lennél. Valójában egyetlen porcikád sem a tiéd. Mindent örökbe kaptál.

- Nyugi - mondja Brandy. - Bármit gondolsz, egymillió másik ember gondolja ugyanazt. Bármit csinálsz, mások is ugyanazt csinálják, és ezért egyikőtök sem hibás. Mindannyian egyetlen közös erőfeszítés vagytok. (…)

- Az anyanyelvünk gyümölcse vagy - mondja Brandy -, a világunkat igazgató törvényeké, annak a gyümölcse vagy, ahogy a hitünk szerint Isten látni akar bennünket. Min­den egyes apró részletedet emberek milliói képzelték már el előtted - mondja. - Bármi, amire képes lehetsz, unalmas, kiszámítható és tökéletesen rendben van. Biztonságban vagy, mert a kultúrád fogságában sínylődsz. Minden, amit kieszelsz, azért van rendben, mert képes vagy kieszelni. El­képzelhetetlen, hogy létezik bármiféle kiút ebből a helyzet­ből. Semmi esélyed, hogy elmenekülj.

-A világ - mondja Brandy - a bölcső, ami ringat, és a csapda, ami foglyul ejt. (…)

A plasztikai műtétekről szóló könyvek, a tájékoztató fü­zetek és brosúrák mind a normális és boldog élet ígéretével kecsegtettek; de az egész egyre kevésbé emlékeztetett arra, amit akartam. Amit akartam, az egyre inkább ahhoz ha­sonlított, aminek az akarására neveltek. Ahhoz hasonlított, amit mindenki akar.

Most figyelmesen!

Vaku.

Most szépen!

Vaku.

Most békében és boldogságban, mint aki gyengéd kap­csolatban és tökéletes családban él!

Vaku.

Brandy azt mondja:

- A legjobb, ha nem harcolsz ellene, csak mész előre. Ne próbálj mindig mindent rendbe hozni. Minél inkább mene­külsz valami elől, annál nehezebben tudsz megszabadulni tőle. Ha harcolsz valami ellen, csak erősebbé teszed.

Azt mondja:

- Ne azt csináld, amit akarsz. Csináld azt, amit nem akarsz. Csináld azt, aminek kapcsán beléd nevelték, hogy ne akard.

Ez a boldogság hajszolásának az ellentéte. Brandy azt mondja nekem:

- Csináld azt, amitől a legjobban félsz."

"Húzz meg egy kart. Nyomj meg egy gombot. Halj meg hülyén."

Chuck Palahniuk: Harcosok Klubja (Cartaphilus, 2007) ford. Varró Attila

- Te, figyelj, ha eleged van az életedből, én tudok egy helyet...
- Maradj csöndben, erről nem beszélhetünk.
- Ne már...
- A harci klub első szabálya: egy szót sem a harci klubról.
- Ne csináld már! Mindenki tudja! Lehet, hogy nem olvasták a könyvet, de filmet úgyis mindenki látta már. Régen nem titok.
- Akkor is, a szabály az szabály.
- Na menj a francba! ... Aú! Ne csináld már! Ez fáj!

Figyelj és okulj! Nem elég megnézni a filmet, el kell olvasni a könyvet!

"Bizonyos idő után minden ember túlélési esélye eléri a nullát.

Puha kis fészkünk rabjává válunk, tárgyaink tulajdonból tulajdonosok lesznek.

Ne legyek tökéletes. Ne legyek elégedett. Ne legyek teljes.

Talán az önfejlesztés nem megoldás. Talán az önpusztítás a megoldás.

…tudomásul kell venned, hogy milyen szánalmas, ostoba teremtmény vagy, és nem kerülheted el a halált.

Az engem ért csapásokat személyiségfejlődésem természetes velejárójaként fogom fel, amelynek végállomása a tragikus és totális megsemmisülés. Minden kapcsolatot megszakítottam a hatalomvággyal és a birtoklási kényszerrel, mivel megértettem, hogy csakis az önpusztítás révén fedezhetem fel lényem spirituális erőforrásait. A szabadságharcos, aki elpusztította tulajdonomat, lelkem megmentéséért küzd. A tanítómesterem, aki eltakarította vagyontárgyaim akadályát az útból, megszabadít korlátaimtól.

Tyler gyakran beszélt arról, milyen szánalmas és kiszolgáltatott rabszolgákként tengődünk a történelem szennycsatornájában. Pontosan ezt éreztem és is. Le akartam rombolni minden szépséget, amitől megfosztott az élet. Szerettem volna porig égetni az amazonasi esőerdőket. Freongázt fújni az ózonrétegre. Meglékelni a tankhajókat, lecsapolni az olajfúrotornyok tartályait. Meg akartam mérgezni az összeg egzotikus tengeri halt, amelyeket sohasem kóstolhattam meg, be akartam szennyezni az egész Riviérát, ahová sohasem juthattam el.
Azt akartam, hogy az egész bolygó elérje a mélypontot.
Miközben összevertem azt a szerencsétlen kölyköt, legszívesebben golyót repítettem volna minden egyes panda szeme közé, amelyik nem hajlandó kefélni a fajfenntartás érdekében. Megszigonyoztam volna minden egyes bálnát, amelyik feladja a harcot, és önszántából partra veti magát.
Ne hívjuk kihalásnak. Nevezzük leépítésnek.
Az emberiség évezredeken keresztül mocskolta és rombolta szülőbolygóját, most pedig a történelem tőlem várja el, hogy rendet teremtsek ebben a felfordulásban. Nekem kell felmosnom és tisztára sikálnom mindent. Egyetlen fáradtolaj-folt sem maradhat ki.
Nekem kell meglakolnom az összes nukleáris hulladékért és ólomtartalmú benzinért és mérgező vegyi anyagért, amelyet elástak a földön, évtizedekkel a születésem előtt. (…)
Fel akartam gyújtani a Louvre üvegpiramisát. Le akartam fejezni a milói Vénuszt, a Mona Lisával akartam kitörölni a fenekemet. Mostantól ez az én világom.
Csak az enyém, azt teszek vele, amit akarok: a múlt csupán egy nagy rakás halott.
Így találta ki Tyler a Nemezis-tervet.
Hogy kirobbantsuk a világot a történelem börtönéből. (…)
A Nemezis-terv megmentheti a Földet. Kulturális jégkorszakot teremt mesterséges őskorba taszítja a világot, hibernálja az emberiséget, hogy a téli álom évezredei alatt bolygónk visszanyerhesse egészséget.
Az anarchia igazán hasznos lehet. Gondold csak végig.

A történelem mostohagyermekei vagyunk, a televízió belénk nevelte, hogy egy nap multimilliomosok és filmcsillagok és rocksztárok leszünk. De nem így történt. Most jöttünk rá erre a szomorú igazságra, úgyhogy jobban teszi, ha nem szórakozik velünk."