2010. március 29., hétfő

Berlin regénye

Daniel Vernet: Berlin regénye (General Press, 2010) fordította: Kádár Krisztina) 

Ez nem egészen az volt, amit vártam, de nem volt rossz. Igaz, jó sem. Valami városéletrajzra számítottam, ehelyett egy igencsak könnyített Németország történetet kaptam.
Vernet politikai újságíró, a Le Monde munkatársa, egy rakás könyvvel a háta mögött. Stílusa gördülékeny és szórakoztató, bár kissé csapongó. Megállapításai szerintem találóak, ennek ellenére hiányérzetem van.Ügyes húzás, hogy Berlin történetének jelentősebb korszakait egy-egy személy élete köré csoportosítja, csak sajnos ezt nem viszi végig következetesen.
Gyorsan átszáguldunk Berlin korai évszázadain, egészen a 19.-ig. Ami részben indokolt is, mert Berlin csak Poroszország megerősödése után válik Európa egyik meghatározó városává. A jelentősebb múlttal rendelkező német városok szemében azonban ekkor is történelmi érzék és hagyományok nélküli betolakodónak számít. Berlin viszonylag késői alapítású város, csak 1307-ben egyesül két kisebb település, és bár évszázadokig a brandenburgiak majd a poroszok fővárosa, csak a19. században válik valódi nagyvárossá. A középkorban Berlin éli a kisvárosok életét, politikai és valódi csatározásokkal, vallásháborúkkal, járványokkal, pogromokkal. A szokásos ügymenet. A várost a Hollandiában nevelkedett, kálvinista Figyes Vilmos (1640-88) rázza majd gatyába, és innen kezdődik Berlin felemelkedése. Kapunk néhány jó sztorit az egymást váltó Frigyesekről, Vilmosokról és Frigyes Vilmosokról, meg pl. arról, hogy miért Kurfürstendamm a Kurfürstendamm. Na ilyenből kellett volna több, hogy jobban élvezzem.
Végigmasírozunk a porosz kaszárnyaváros utcáin, átcsattogunk a német egyesítési háborúkon, hogy megérkezzünk a „vidéki” Németország által gyanakodva figyelt kozmopolita és mondén Berlinbe, a 20. század 20-as éveinek, nagyrészt a zsidó művészeknek köszönhető, virágkorába. Innentől lesz érdekesebb. A 20. századot Rosa Luxemburg, Walther Rathenau, Marlene Dietrich, Albert Speer, és Willy Brandt személyén keresztül mutatja be. Izgalmas névsor, igaz? Vernet átevez velünk a század eleji pezsgésen, a barna szaron, a vörös szószon, hogy végül eljussunk az újraegyesített, náci és kommunista múltjával birkózó, önmagát újra meghatározó Berlinbe. De ha Berlin jó valamiben, akkor a megújulásban az.

4 megjegyzés:

szamárfül írta...

nem akarok otromba lenni, de egy Kertész-előszó azért hiányzott belőle :)

egy ember írta...

hehe!

jeges-varga írta...

szia!
segíts nekem
hogy tudod megjeleníteni a hozzászóllások listáját?

mit kell nekem ehhez csinálnom?

jeges-varga

jeges-varga írta...

köszönöm, megkaptam a megoldást.