2010. november 12., péntek

Állat van bent

Ó igen, állat van bent,
és kivicsorog a számból
kihulló szavakból olykor,
kimorog a fiamra éppen,
és nem csak a magnézium
hiány
miatt van
agyamban
ez a lüktető rosszkedv.

Nézd, tényleg
egy állat van bent,
és boldogan nyihog,
néha,
és trappol,
farkát csóválja
dorombol,
ha nem futsz el előle,
ha megsimogatod.

Tudod, egy állat van bent
és szűköl, nyí,
behúzza a farkát,
összegömbölyödik,
úgy fújtat,
és én is bújnék ágy alá,
rejtőznék szekrénybe,
csak meg ne lásson,
aki most láthat,
meg ne halljon,
aki most hallhat,
mert akkor végem van.

Ó igen, egy állat van bent
és tombol,
rúg, harap, karmol,
zabál odabent,
érzem ahogy
hátamon kiüt
a durva szőre,
és lassan
felborzolódik.

(Amiről ez eszembe jutott: 
Krasznahorkai László - Max Neumann: Állatvanbent (Magvető, 2010) 

10 megjegyzés:

Dana írta...

Felállt a szőr a karomon. Állat van bent. És ez is nagyon állati.

kata blanka írta...

Apppám :O

egy ember írta...

@Dana
köszönöm :)

egy ember írta...

@kata blanka :)

Besteleke írta...

IGEN!

1sx írta...

És maga a könyv? Az is állati?

egy ember írta...

@1sx nem annyira
nem ez a legjobb Krasznahorkai, még azok közül sem a legjobb amiket olvastam :)
néha nagyon érződik a szövegen, hogy direkt a képhez készült, és nem tud szabadon mozogni benne, de vannak erős pillanatai is

Hari írta...

@egy ember
miért kéne szabadon mozogni? ez együtt él. egymásnak születtek.

egy ember írta...

@Hari nekem azért többször volt olyan érzésem, hogy a képnek való megfelelés szándéka, korlátozza a szöveget
időnként kicsit izzadságos votl

Hari írta...

@egy ember
aham, értem. nekem belefért az is, hogy itt ott görcsösen tartsa a keretben. Az egy olyan szorgongatóállat volt neki.