Memento Mori!

„… szárnyas ördögök bontják Mátyás palotájának köveit, visítva tépik, szaggatják a tornyok födémgerendáit, és az erőlködéstől kéneset finganak. Halál, nagy úr, ez a te birodalmad. A nap torzulva hull a kusza fákhoz.”Péterfy Gergely regényének sorai Buda 1686-os visszavételéről szólnak. A könyv olvasható történelmi regényként is, de ennél jóval több, inkább az emlékezet, és a halálkeresés regénye. A mű főszereplője Michele d’Aste nápolyi báró, őt kísérhetjük el kalandos útján Bécs ostromától Buda megvívásáig.Az első részben barátja Solari lovag levelei mutatják be a tökéletes katonát, Bécs ostromának borzalmait, „a kétségbeesés és a halál pokoli díszleteit”, felvonultatva több - a korabeli leírásokra emlékeztető - fantasztikus elemet is. Az események mellett olvashatjuk Solari elmélkedéseit az idő és az emlékezet végtelen bugyrairól, a „szóméhekről”, Bécs zegzugos utcáiról, ahol nem csak térben, de időben, emlékeiben és szavaiban is eltévedhet az ember. Megjelenik még elbeszélőként az író is aki a google earth távlatából figyeli figuráit, mintha azok egy térképen jelennének meg. A térkép, mint a valóság magasabb rendű absztrakciója rendszerez, eltávolítja a mellékest, feleslegest, amit aztán a képzelet visszapótol. Úgy gondolom, ez sokat elmond a szerzői szándékról is.

A második rész elbeszélője egy ifjú angol utazó, aki kalandvágyból csatlakozik a Budára vonuló császári seregekhez, miután hallott a legendás Micheléről. Átvonulnak a törökök, németek, kurucok által kifosztott, elnéptelenedett vidéken, megostromolják Párkányt, majd téli szállásra térnek. Michele szerelembe esik özvegy szállásadójával, de ez sem tartja vissza a háborútól, ahol a dicsőséget és halált keresi. Ez a rész megvilágítja a Solari által elbeszélt események hátterét, leleplezi annak hazugságai, tévedéseit, és őt magát is egészen más színben mutatja be.

A befejező részben már Buda ostroma zajlik. Az egymás mellé állított szövegdarabok bevilágítanak a történet még sötétben hagyott zugaiba, megmutatják az időközben eltűnt szereplőket, az ostromot madártávlatból, de úgy, hogy egyes jeleneteit, mintha távcsövön néznénk, egészen közel hozzák. Például az öreg Izsákot, aki az ostromlott vár falán áll és a császári sereget figyeli. „Jól nézd meg őket, Simeon, fiam. Mert hisz a lelkemben s a szívemben jól tudom úgyis, eljön a nap, mikor elpusztul gyönyörű Buda vára. Ledőlnek a karcsú minaretek, tűz emészti el a zsinagógát, elpusztulnak a rózsakertek, szökőkutak, minden ami szép volt, örökre elvész.”

Nem egyszerű olvasmány Péterfy Gergely regénye, de érdemes nekigyürkőzni!

Péterfy Gergely: Halál Budán (Kalligram, 2008)