2009. március 16., hétfő

Spanyol válogatott


Az Espanyol kapusa Jaume Cabré hosszú évek óta stabil tagja a válogatottnak. Gyakorlatilag hibátlanul véd és nagy bravúrokra is képes.
A védelem közepét a Barcelona adja. Falcones a hagyományos védőjáték képviselője. Nem vállal kockázatot, de a feladatát tökéletesen végrehajtja. Erős, jól fejel. Mendoza képes váratlan megoldásokra is, elegáns játékát élvezet figyelni. Mindketten a Barca nevelései, évek óta játszanak együtt, nagyon összeszokott párost alkotnak. A baloldalon a kisebbik madridi klub kiváló védője Marías játszik. Elsöprő lendülete a támadásoknál is aranyat ér. A másik oldalt Pérez-Reverte uralja, aki nemrég került a válogatottba. Pályafutását a Murciában kezdte, jelenleg a nemrég feljutott – és idén is jól teljesítő – Alméria játékosa.
A középpálya két szélén a klubhűség két mintaképe játszik. Atxaga a Bilbaoban kezdte pályafutását és azóta is a baszkok alkalmazottja. Tomeo pedig akkor sem hagyta ott a Zaragozát, amikor az visszacsúszott a másodosztályba. (Ellentétben a klub másik csillagával Diego Militoval, aki már a Genoa játékosa.) Középen a Vadkan becenévre hallgató Porcel gyűjti be a labdákat. A Mallorca játékosa a világ egyik legjobb védekező középpályása. Az irányító az a Loriga, aki nemrég szorította ki a lassan kiöregedő Xavit a válogatottból. A Real üdvöskéjének játéka néha még súlytalan, de ő a jövő nagy ígérete. Gyakran hasonlítják a Romában focizó Tarantinohoz.
Csatárposzton a bőség zavarával küzd Miguel de Cervantes szövetségi kapitány. A két legjobb formában játszó támadó jelenleg barcelonai Ruiz Zafón és a fiatal Sierra. Ruiz Zafón a katalán klub saját nevelésű játékosa, briliáns technikájú csatár, aki gyakran választja a bonyolultabb megoldást, megoldhatatlan feladat elé állítva a védőket. Sierra sokáig játszott szülővárosa Teruel kis csapatában, és ő sem hitte volna, hogy valaha válogatott lesz, de a Valencia megfigyelőinek feltűnt az ügyes fiú és azóta töretlenül fejlődik. Rejtélyes cseleivel őrületbe kergeti az ellenfeleket.
Emlékezetes megmozdulásaik:
Jaume Cabré: Őméltósága; Az eunuch árnyéka; A Pamano zúgása
Javier Marías: A szívem fehér; Holnap a csatában gondolj rám; Amikor halandó voltam
Ildefonso Falcones: A tenger katedrálisa
Eduardo Mendoza: A csodák városa
Arturo Pérez-Reverte: A flamand tábla rejtélye; A Dél Királynője; Dobpergés Sevillában
Bernardo Atxaga: A magányos ember
Baltasar Porcel: A vaddisznó szíve
Ray Loriga: Égből pottyantak
Javier Tomeo: Szerelmes szörnyeteg; Gyilkosság az Orient moziban
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka; Angyali játszma
Javier Sierra: A titokzatos vacsora; A kék dáma titka
(Bocs Xavi!)

1 megjegyzés:

Ágnes írta...

Nagyon teccik!!!! GRATULA!
Tóth Ági