Söröző szellemek

Ezzel sajnos mellényúltam. A szép, japánlányos borító meg a fülszöveg felkeltették a figyelmemet, de elaltatták az éberségemet. Persze az első harminc oldal után már látszott, hogy baj lesz, de nem adtam fel.

Röviden összefoglalva: Harada, a 47 éves tv-sorozat író válása után magányos, depressziós. Egy hatalmas irodaépületbe költözik, ahol estére csak két lakó marad, ő és egy titokzatos, magányos nő. Születésnapján ellátogat abba a városrészbe, ahol gyermekkorát töltötte, és egyszerre csak szembe találja magát rég halott szüleivel, akiket 12 évesen veszített el. Apja és anyja most tíz évvel fiatalabb, mint ő. Harada képtelen eldönteni, hogy csak a képzelete játszik vele, vagy szellemekkel találkozott. Miközben küzd a megőrülés ellen, egyre rosszabb fizikai állapotba kerül. Eddig jól hangzik, igaz? Az ötlet remek, csak sajnos a regény- és forgatókönyv író Yamada Taichi semmit nem bíz az olvasójára. Mindent megmagyaráz, és ettől még a „végső csavar” is kiszámíthatóvá válik.

A stílus és a fordítás is több sebből vérzik. A magyarítás, úgy ahogy van pocsék, és erre az sem mentség, hogy nem az eredeti kiadásból készült, hanem az angolból. És gyanítom, hogy már Yamada szövegével sem volt minden rendben. Az első húsz-harminc oldal alig olvasható a sok önismétlés, fölösleges szószaporítás miatt. Hadd idézzem az egyik kedvenc bekezdésem, ami a kaputelefonok működésének misztériumába vezet be: „Amikor beléptem az épületbe, semmi különöset nem éreztem. Az apartman kulcsát az ajtó melletti biztonsági zárba kellett beilleszteni. A kulcs elfordításával a zár húsz másodpercre engedett. Ha valaki otthon volt, kulcs nélkül is be lehetett menni a kaputelefon használatával. Ilyenkor meg kellett nyomni a keresett apartman számát, és miután a vendég azonosította magát, a bérlő ki tudta nyitni a zárat a szobájából úgy, hogy megnyomta a saját ajtaja melletti gombot. Ebben az esetben is húsz másodperc állt a vendég rendelkezésére, hogy kinyissa az ajtót és belépjen a hallba. Amióta az épületgondnok éjszakára hazament, ez nyilvánvalóan biztonsági intézkedés volt az épület védelmére.” (Reviczky Béla fordítása) Hát így! És ennek ráadásul semmi, de semmi jelentősége nem lesz a későbbiekben.
Kár érte! Talán filmen jobb.

Yamada Taichi: Idegenek (Trivium, 2007)

A könyvről a Tücsökségeken.