Segítség tafofil vagyok!

José Guadalupe Posada

Szeretem a temetőket, ezért aztán különösen nagy kedvvel fogtam bele Akunyin új könyvébe - és nem is kellet csalódnom. Borisz Akunyin Magyarországon az Eraszt Fandorin történetekkel lett ismert és népszerű, de talán még rendszeres olvasói sem tudják, hogy az Akunyin írói név, és Grigorij Cshartisvili grúz származású sinológus alteregója. A japán akunin szó jelentése gonosztevő, gazember ill. cselszövő, intrikus, de a név rímel az anarchista Bakunyinra is. Szóval szép posztmodern kavarás van itt! (Az Akunyin-jelenségről itt olvashattok bővebben.) Jelen kötet hat esszét (Cshartisvili) és hat novellát (Akunyin) tartalmaz. Cshartisvili (vagy Akunyin – a francba! – a szerző) hat, számára fontos temetőt mutat be az esszékben – Moszkva, London, Párizs, Yokohama, New York és Jeruzsálem egy-egy sírkertjének meglátogatása ad apropót a halálról való töprengésre. A novellák – leginkább gótikus kísértethistóriák – az esszékre épülnek. A szépíró és a filológus szövegei egymásra utalnak, kiegészítik, magyarázzák egymást, és a könyv végére kiderül, mit is gondol szerzőnk a halálról. Találkozhatsz orosz rendőrrel, aki a jobbágyait halálra kínzó Szalticsiha szellemével randevúzik, a vámpírrá lett Marx Károllyal, egy nagystílű irodalmi sírrablóval, aki Oscar Wilde örök nyugalmát zavarja meg, és magával a nagy Eraszt Fandorinnal is. Szórakoztató és egyben elgondolkodtató szövegeket olvashatsz, ha kézbe veszed a José Guadalupe Posada mexikói művész grafikáival díszített kötetet. Mindenképpen érdemes! És ha kedved támad egy múltidéző sétára, menj el a Kerepesi temetőbe! Borisz Akunyin - Grigorij Cshartisvili: Temetői történetek (Európa, 2008)