 |
| fotó: Lukas Beck |
Megértem a gyűjtőket, én magam is az vagyok. Persze nem olyan megszállott, mint a regény főszereplője. Az ő gyűjtőszenvedélye kiterjed mindenre. Kidobott újságok, naplók, műfogsorok, fűzők… A fésűjében talált hajszálakat feldátumozott borítékokban tárolja, az elkapott csótányokat is szépen rendszerezi, a lakása néhány szűk folyosóra zsugorodott a felhalmozott szeméttől.
Ő Alfred Tähweig, a jó családból származó eltévelyedett. (Beszélő név – Tähweig = tévelyg – csakúgy, mint a többi szereplő neve: Voss, Jägh, Kajahn, és a kedvencem Tschatalow-Schierbolt). Alfred energikus anyja nem tud mit kezdeni a szöszmötölős gyerekkel. A gyűjtési mánia korán kezdődik, a gyermekkor egyetlen felhőtlenül boldog időszakában, amit a bombázások miatt Alfred rokonainál tölt. A szenvedély egyre inkább elhatalmasodik rajta, nem fejezi be tanulmányait, nem dolgozik, évtizedeken keresztül csak gyűjtöget, és megszerezett zsákmányát mindenféle pincékben tárolja. A kedvenceit lakásába hordja, és művészi gondossággal rendezi el őket maga körül. A gyűjtéssel és archiválással akarja megállítani az időt, így akar bizonyosságot szerezni saját létezéséről. Lenyűgözi Christian Boltanski és Hanne Darboven konceptuális művészete.
Alfred kapcsolata a „normális” világgal ifjúkori barátjának – Voss profeszornak – asztaltársaságára korlátozódik, ahova hetente eljár. Ők szövetkeznek Alfred megváltoztatására, normálissá tételére, és csak egyikükben fogalmazódik meg a kétely, hogy szabad-e valakit akarata ellenére – akár erőszakkal is – boldogítani.
Evelyn Grill kitűnő témát talált és bár a „hasznosítás” nem tökéletes, azért jó lesz még valamire!
Evelyn Grill: A gyűjtő (Európa, 2008)
Ő Alfred Tähweig, a jó családból származó eltévelyedett. (Beszélő név – Tähweig = tévelyg – csakúgy, mint a többi szereplő neve: Voss, Jägh, Kajahn, és a kedvencem Tschatalow-Schierbolt). Alfred energikus anyja nem tud mit kezdeni a szöszmötölős gyerekkel. A gyűjtési mánia korán kezdődik, a gyermekkor egyetlen felhőtlenül boldog időszakában, amit a bombázások miatt Alfred rokonainál tölt. A szenvedély egyre inkább elhatalmasodik rajta, nem fejezi be tanulmányait, nem dolgozik, évtizedeken keresztül csak gyűjtöget, és megszerezett zsákmányát mindenféle pincékben tárolja. A kedvenceit lakásába hordja, és művészi gondossággal rendezi el őket maga körül. A gyűjtéssel és archiválással akarja megállítani az időt, így akar bizonyosságot szerezni saját létezéséről. Lenyűgözi Christian Boltanski és Hanne Darboven konceptuális művészete.
Alfred kapcsolata a „normális” világgal ifjúkori barátjának – Voss profeszornak – asztaltársaságára korlátozódik, ahova hetente eljár. Ők szövetkeznek Alfred megváltoztatására, normálissá tételére, és csak egyikükben fogalmazódik meg a kétely, hogy szabad-e valakit akarata ellenére – akár erőszakkal is – boldogítani.
Evelyn Grill kitűnő témát talált és bár a „hasznosítás” nem tökéletes, azért jó lesz még valamire!
Evelyn Grill: A gyűjtő (Európa, 2008)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése