Puszibolt

Szívesen belenéznék egyszer Cserna-Szabó András fejébe, hátha kiderülne, honnan veszi ezt a sok ötletet és figurát. Ahogy elkezdtem olvasni a laza szövésű regényt rögtön vigyorra húzódott a szám és végig úgy is maradt. Cserna-Szabó még akkor is mulatságos, amikor valami szomorú vagy egyenesen borzalmas dologról ír. A regény szereplői egy meghatározatlan kisvárosban (belső városban) élnek, halnak, szeretnek, gyűlölnek, mindannyian a maguk módján keresik a boldogságot, és e közben folyton groteszk és fantasztikus helyzetekbe kerülnek. Olyan felejthetetlen alakokat teremt, mint a legyekkel szexelő Vilmos úr, vagy a végtagjait elveszítő Hullám Rodrigo, aki vaginális átjárót fest a túlvilágra, vagy a városka különleges szobrait alkotó Borgida Frigyes, és még sokan mások. (A szobroknak egyébként kitüntett szerepük van a történetben.)

Nem is húzom tovább ezt a bejegyzést. Menjetek olvasni! Cserna-Szabót mindenkinek! (A korábbi kötetei is nagyszerűek!)
Cserna-Szabó András: Puszibolt (Magvető, 2008)

"- És maga szerint ez normális? - kérdezte a rabló.
- Ugyan kérem! Hát mi a normális? Gyermekeket nemzeni a biztos halálra? Ez ön szerint normális? Döglött állatok húsát ebédelni? Ez normális? Könyveket írni a többi millió könyv mellé? Normális?
- Szóval maga tudja, ki vagyok…
- Tudom. Ezt a bajszot nem lehet eltéveszteni. De ez most nem számít. Móricz úr, én hiszem, hogy perverznek lenni éppen annyira normális, mint katolikusnak, vegetáriánusnak, vagy mondjuk patikusnak. Minden normális, művész úr, és persze semmi sem az. Önnek magyarázzam? Mert normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta. Az, aki ötven évig minden éjjel együtt hált a hájas, bibircsókos, izzadságszagú feleségével? Vagy az, aki pompás legyekkel szerelmeskedett?
Móricz Móric lekapta kalapját, mérgesen húzta le fejéről a harisnyát, és a padlóra vágta.
- Ember, ezt nem mondhatja komolyan! Maga összefekszik a legyekkel? De hiszen ez lehetetlen!
- Ugyan, már miért volna lehetetlen? A szerelem csodákra képes, kérem."