Családregény, de nem olyan. Arno Geiger könyve egy osztrák polgári család életébe nyújt bepillantást az Anschlusstól a béketábor felbomlásáig – 2001-ből visszatekintve. De tényleg csak bepillantást enged. Nem ismerjük meg a teljes történetet, illetve nekünk kell összeállítani azt, a felvillantott képekből. A kerettörténet szerint Philipp – a kissé életidegen és nem éppen családcentrikus író – megörökli nagyszülei házát. Ebben a házban töltötte gyerekkora egy részét, miután anyját korán elvesztette. A lomok kidobálása és Philipp problémás szerelmi kapcsolata a regény visszatérő motívuma. A család életének egyes epizódjait más-más családtag szemszögéből látjuk. Az időrendben egymást követő fejezetekből (1938, 1954, … 1978, 1989) egy tragédiákkal sújtott, széthulló család képe bontakozik ki. Bár talán Philipp már megleli a lelki békét két ukrán vendégmunkás társaságában... Szóval jól vagyunk. Kicsit bővebben? Nem jól vagyunk.
Arno Geiger: Jól Vagyunk (Európa, 2007)
1 megjegyzés:
nagy mennyiségben tartalmaz félrefordításokat! nem ismerem Neményi Róza életművét, de ennél biztosan (remélem) csak jobb munkái vannak/voltak! hogy csak a legelső példát mondjam (ami akkora, nincs rá jobb szó, baromság, hogy szinte leugrik a lapról)
Kindermädchen = gyereklány…
valóban a Kinder az gyerek a Mädchen meg lány, ehhez nem fér kétség, csak az a baj, hogy erre a Spiegelei=tükörtojás séma erre nem érvényes, ugyanis a gyereklány magyarul annyit tesz, hogy gyermekkorú lány. a műben viszont koránt sem erről van szó, hanem egy babysitter-ről, ami németül lehet Kindermädchen, mai szóhasználatban Babysitter az angolból… ez akkora szarvas hiba, hogy még a google translater is tudja, hogy ez magyarul dajka (esetleg szárazdajka)…
aki tudja olvassa eredetiben!
Megjegyzés küldése