2012. január 19., csütörtök

A százéves ember, aki lenyomta a 20. századot

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Athenaeum, 2011. Fordította: Kúnos László)
[4 és fél már elhalálozott történelmi személyiség]


Egy ötvenéves ember, aki kimondottan jól használ, és tartalommal tölt meg egy sablont. 
Méghozzá a „kisember a történelem viharában” feliratút. Nem légből kapott a fülszöveg utalása Hasekre és Rejtőre. A százéves ember ugyanolyan „reménytelenül civil”, mint Svejk és Vanek úr. Véletlenül mindig éppen ott van, hol történik valami, így aztán egy halom történelmi személlyel kerül az egészségesnél sokkal közelebbi kapcsolatba. (Franco, Truman, Mao, Sztálin, Nixon, Brezsnyev, és még korántsem teljes a névsor.) 
Kicsit olyan, mint Forrest Gump, csak nem olyan butácska. De nem is olyan kifinomult szarházi, mint Toomey, a Földi hatalmak főhőse. 
Olvasható úgy a könyv, mint a 20. század agymenésének egyetlen ember életében visszatükröződő-torzuló krónikája. 
A másik történetszál is rendben van. Százévesünk véletlenül elcsaliz egy rakás pénz, és egy banda, meg egy túlbuzgó ügyész céltáblájává válik. A krimi elemek jól működnek, bár van egy kis paródia jellege. 
Izgalmas, vicces és tanulságos. A maga műfajában majdnem hibátlan, na. 
(Azért a mínusz fél, mert az eleje kicsit erőltetetten akart humoros lenni.)

2 megjegyzés:

piir írta...

szép ez az új szürke, de kicsit kontrasztosabban olvashatóbb lenne, legalábbis nekem mosódik

(a hozzászólás meg nem ment elsőre)

egy ember írta...

kösz, hogy szólsz, majd próbálom még barkácsolni