2011. április 19., kedd

Skandináv Don Quijoték

Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon (Animus, 2011. Fordította: Torma Péter)
[5 jégbe fagyott nap]

Amikor Karin Fossum regényt olvasok, akkor Sejer a kedvenc felügyelőm, ha Nesbøt, akkor Hole, ha meg Indriðasont, akkor Erlendur, nem is vitás. Pillanatok alatt tudok azonosulni ezekkel az emberekkel, sőt, mivel már jó néhány történetük a hátam mögött van, már akkor bent ülök az irodájukban, a magánytól terhes lakásukban, a leharcolt autójukban, amikor még épp csak kezembe veszem az új történetet.
Ezek a már-már aszkétikusan férfias, de ezzel együtt érzelmes és vívódó figurák nekem nagyon szimpatikusak. Nem csak a bűnnel birkóznak, hanem saját démonaikkal is, és tisztában vannak azzal, hogy egyik küzdelemben sem nyerhetnek. A háborút el fogják veszíteni, legfeljebb csatákat nyerhetnek, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene harcolni, még ha néha értelmetlennek és fölöslegesnek is tűnik.

4 megjegyzés:

ganita írta...

"A háborút el fogják veszíteni, legfeljebb csatákat nyerhetnek, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene harcolni, még ha néha értelmetlennek és fölöslegesnek is tűnik."- Ezt de szépen mondtad/írtad!:)

kergezerge írta...

@ganita +1

Még csak a Jéghercegnőig jutottam skandináv krimiileg, az meg egy cseppet pont túl csajos volt nekem, de azért nem rossz, vihetnék már vissza a könyvtárba a folytatást :D

egy ember írta...

@ganita köszönöm :)

egy ember írta...

@kergezerge addig olvad el a Karin Alvtegent, az nagyon...