Dragomán György, Háy János, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina: Expander (Alexandra, 2010)
[5 rugó]
A gyerekkor nagy bánatait, szorongásait és örömeit később nem lehet felülmúlni, intenzívebben megélni, és mindig van bennük valami misztikus (Dragomán). De valahogy rosszul van kitalálva ez az élet dolog. Amikor az ember még gyerek, felnőtt akar lenni, és amikor az lesz, rájön, hogy ha ez nem is mindig szar, de nem is az a játszótér, amit ő elképzelt magának. (Háy) Mert a felnőttséghez is hozzátartozik a megfélemlítés (Parti Nagy) és a megszégyenülés / megszégyenítés (Tóth), mint a gyerekkorhoz, annak verhetetlen előnyei nélkül – nyári szünet, hogy mást ne mondjak. .
Ez a négy szerző bebizonyítja, hogy a jó tárca nem halt meg Kosztolányival, Szép Ernővel, Hunyadi Sándorral, hanem igenis él, és köszöni szépen jól érzi magát ezekben a kezekben, amik keménytáblára méltó irodalmi értéket teremtenek belőle.
2 megjegyzés:
Ümmm, de finom
@kata blanka jók a hozzávalók
Megjegyzés küldése