Takeshi Kitano: Fiú (Scolar, 2009) angolból fordította: Lázár JúliaValahogy az utóbbi időben nem jönnek össze a találkozásaim a japán irodalommal. (Banana Yoshimoto: Konyha, Yamada Taichi: Idegenek, Murakami Haruki: Szputnyik szívecském!) De én kitartó ember vagyok, úgyhogy adtam egy esélyt Takeshi Kitano novelláinak. Kár volt.
Takeshi Kitano nyilván jó arc. Egy motorbaleset ugyan csökkentette mimikai repertoárját, de az általa színészként megformált figuráknál ez még jól is jöhet. Mérnöknek készült, de komikusként futott be. A 90-es években lett híres filmrendező, de Japánban már korábban ismert tévés személyiségnek számított. (Ettől a kifejezéstől mindig lábrázást kapok!) Vezetett vetélkedőket, showműsorokat, és olyan adásokat, amikben feltűnési viszketegségük miatt büntették a résztvevőket (horribile dictu celebeket). Ezen kívül amatőr festő is, és azt mondják, képeiben, ha nem is túl jók, mindig van egy „erős pont” ami elviszi az egészet. Állítólag a novelláiban is van ilyen, sajnos én nem találtam meg. Nem rosszak ezek az elbeszélések, csak olyan… semmilyenek. Kamasz fiúk útkereséseiről szólnak, az élet elkerülhetetlen vereségeiről, a saját út megtalálásának nehézségeiről. Persze lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, és ez megint Egy Olyan Japán Dolog Amit Nem Értek, mint a zen meg a bonsai.
Buszra, vonatra való könyv. Könnyen és gyorsan olvasható, kicsi és szép. A közelben ülő lány vagy fiú biztosan megnézi, mi az, aminek ilyen kúl borítója van.
És még valami: már megint egy angolból fordított japán könyv. Kedves kiadók! Tényleg ennyivel drágább a japán fordítás?
Takeshi Kitano nyilván jó arc. Egy motorbaleset ugyan csökkentette mimikai repertoárját, de az általa színészként megformált figuráknál ez még jól is jöhet. Mérnöknek készült, de komikusként futott be. A 90-es években lett híres filmrendező, de Japánban már korábban ismert tévés személyiségnek számított. (Ettől a kifejezéstől mindig lábrázást kapok!) Vezetett vetélkedőket, showműsorokat, és olyan adásokat, amikben feltűnési viszketegségük miatt büntették a résztvevőket (horribile dictu celebeket). Ezen kívül amatőr festő is, és azt mondják, képeiben, ha nem is túl jók, mindig van egy „erős pont” ami elviszi az egészet. Állítólag a novelláiban is van ilyen, sajnos én nem találtam meg. Nem rosszak ezek az elbeszélések, csak olyan… semmilyenek. Kamasz fiúk útkereséseiről szólnak, az élet elkerülhetetlen vereségeiről, a saját út megtalálásának nehézségeiről. Persze lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, és ez megint Egy Olyan Japán Dolog Amit Nem Értek, mint a zen meg a bonsai.
Buszra, vonatra való könyv. Könnyen és gyorsan olvasható, kicsi és szép. A közelben ülő lány vagy fiú biztosan megnézi, mi az, aminek ilyen kúl borítója van.
És még valami: már megint egy angolból fordított japán könyv. Kedves kiadók! Tényleg ennyivel drágább a japán fordítás?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése