Sándor Iván (cop. Baghet Iskander) |
[4 nemzetőr]
„Az író új regénye, A futár (1976), a realista
történelemlátás és a korszerű ábrázolásmód izgalmas szintézise. Főhősének, Eösi
Jánosnak a története, melyet Sándor Iván alig ismert dokumentumok belső
logikája szerint bontott ki, egy temesvári könyvüzletből indul és a pikareszk
regények fordulataira emlékeztető kalandsorozat után tragikusan ér véget 1849
augusztusában, a világosi fegyverletétel napjaiban.”
Történelmi anti-kalandregény. A történelembe vettetés
regénye.
Főszereplője, anti-hőse, Eösi János, kétszeresen is idegen a
család új lakhelyén, Temesváron. Egyrészt zsidó, és így legfeljebb megtűrt
polgára lehet a városnak, másrészt a saját közössége sem fogadja be, mert
jöttment, ráadásul az apja szombatos székely. Így hát az ifjú Jánosnak emberi
kapcsolatnak maradnak a szülei. Az örökölt könyvüzletben a család végre
megpihenhet a hosszas vándorlás után, de a békesség nem tart sokáig. A
forradalom hamarosan ide is besöpör, és seprűje éppen a zsidókat találja el.
János különböző bonyodalmak során elszakad a szüleitől és beáll a nemzetőrök
közé. Az egyenruha neki emancipáció, de legalábbis beolvadás. A gyors
felfogású, olvasott fiú, aki még jó lovas is, hamarosan fontos megbízásokat
kap. Futárként eljut Bemhez, sőt még Kossuthhoz is.
Az Eösi Jánossal megeső történésekben – szándékosan nem
használom a kaland szót – azonban nincs semmi hősies, mint ahogy Sándor Iván
stílusában sincs semmi heroikus. A szikár, tárgyilagos elbeszélésmód gátat vet
mindenféle romantikus felbuzdulásnak, tragikus siránkozásnak. Lovasroham és
mészárlás közt nincs különbség.
A történelem csapdahelyzeteiben vergődő kisemberek sorsa
jelenik meg ebben a könyvben, az egymásnak ugrasztott nemzetiségek, az egymás
ellen kijátszott lappangó indulatok. Amikor ember embernek farkasa, akkor hiába
a papíron szép, új nemzetiségi törvény. Egy törvény csak annyit ér, amennyit
betartanak, betartatnak belőle. És a törtvény itt nem úr, csak megtűrt és
kihasznált szolgálója a régi sérelmeknek és önös érdekeknek. Az éltet a helyi
törvény, a szokásjog, a hagyomány uralja, a babona, a féltékenység, az irigység.
Az egyén sorsa nem lehet más, mint kiszolgáltatottság,
elveszettség. Történelembe vettetés.
1 megjegyzés:
"fogatja be"? :-)
Megjegyzés küldése