2011. január 12., szerda

Nem történik semmi

Ménes Attila: Hidegdauer (Pécs, Jelenkor, 2010)
[5 panellakás]

Szorongató, de keserűen nevetséges trip a hetvenes évekbe [részemről nosztalgikus intermezzókkal]

Lakótelep, hetvenes évek – aki ezt ismeri, annak az atmoszféráról már el is mondtam mindent. És az atmoszférateremtés az egyik legerősebb oldala ennek a regénynek. Ménes Attila úgy rekonstruálja a korszak kisszerű, beszűkült világát, hogy elkerüli a kliséket, direkt utalásokat. A mindennapok apróságaiból szövi össze a szürke szövetet. 
A történetet - ami a „nem történik semmi” szókapcsolattal remekül leírható - a tizenéves Juli elbeszéléséből ismerjük meg. A „nem történik semmi”-t ne úgy értsétek, hogy nincs cselekmény, mert van, még csaknemtragédia is van. A „nem történik semmi” itt inkább egy érzés. Megáll az idő, kopaszkutyák támasztják a temetőt körülvevő magas falat.
Juli az anyjával él egy lakótelepi garzonban. A kamaszodás és az anya folyamatos „pasizása” nem tesz jót a kapcsolatuknak. Juli magányos, az iskolában is kiközösített, az utcán és a tévé előtt felnövő gyerek. [Nosztalgikus Intermezzo no. 1: Emlékeztek a betegen, lázasan eltöltött délelőttökre, amikor az ember egyetlen szórakozása az Iskolatévé volt? És ha sikerült megfeledkezni arról, hogy tanítani akarják az embert, akkor egész szórakoztató is tudott lenni.]
Juli anyja egyik kapcsolatból a másikba esik, a kedélye ezek alakulása szerint hullámzik. Hol minden rózsaszín, és a munkahelyi intrikák leperegnek róla, és élvezi a nyomasztó Zsigulis kirándulást is, hol minden fekete és marad a pia meg a gyógyszer. [N.I. no. 2: Azért a szántóföldön botladozó Zsigáról eszembe jutottak a saját Zsigulis túráink a Mátrába, amik egyáltalán nem voltak nyomasztóak, sőt  kimondottan kalandosak és kellemesek voltak. Mákos palacsinta Mátraházán, hogy mást ne mondjak.]
Az anya öngyilkossági kísérlete csaknem borítékolható, az egyébként is egy öngyilkos korszak volt. Juli a nagyszüleihez kerül, ahol átmeneti, boldog punnyadásban tölti a téli  szünetet. [N. I. no. 3: Ó, téli szünet és nagyszülők! Nagy vasutasbundákba burkolózva néztük a szünidei matinét a lassan melegedő szobában. Hosszú, lusta napok, kotorászás a titokzatos limlomok között, Ludas Matyi és Füles, háború előtti útleírások…]
Azért a nagyszülők sem aranybogarak, Juli azonnal visszamenekül az anyjához, ahogy kikerül a kórházból, és kezdődik minden újra. 
Nincs katarzis és nincs változás. Kilátástalanság van és fáradt beletörődés. Ketrec, amiben életben maradni lehet, de élni nem, ahol az emberi kapcsolatok a magány és az üresség rövid, szinte zárójeles feloldásai.

3 megjegyzés:

szamárfül írta...

Ménest a Noémi.. óta kedvelem, azóta sajnos nem jött szembe, na de majd most megint!

1sx írta...

Hála érte. ;)

1sx írta...

@szamárfülUgye az milyen kurva jó volt?!