Az alcím szerint helyenként erotikus regény egy nő lázadásáról. Ez a nő a negyvenes Matylda, a lázadás meg amolyan szalonlázadás. Nincsen elhagyott férj (már régen elváltak), magára hagyott gyerekek (tizenhat éves lánya, Kateřina, már elszakadna az anyjától), nincsenek szétrombolt családok.
Kateřina megpályáz egy norvégiai utazást, és helyette egy norvég család kamasz fia érkezik Prágába Matyldához. Eleinte sehogy sem jönnek ki egymással, de amikor Sindre bajba kerül, Matyldában feltámadnak az anyai érzések és ezzel együtt a szerelem. Lázadás a konvenciók ellen? Igen. Polgárpukkasztás? Igen. Azonban nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy Matylda fellázad saját maga ellen. Elege lesz az örökös belenyugvásból, meghátrálásból, végre nem mások elvárásai szerint akar cselekedni. Obermannova szenvedélyesen és őszintén ír az anyai szeretetről, szexualitásról, a generációs feszültségekről.
Kateřina megpályáz egy norvégiai utazást, és helyette egy norvég család kamasz fia érkezik Prágába Matyldához. Eleinte sehogy sem jönnek ki egymással, de amikor Sindre bajba kerül, Matyldában feltámadnak az anyai érzések és ezzel együtt a szerelem. Lázadás a konvenciók ellen? Igen. Polgárpukkasztás? Igen. Azonban nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy Matylda fellázad saját maga ellen. Elege lesz az örökös belenyugvásból, meghátrálásból, végre nem mások elvárásai szerint akar cselekedni. Obermannova szenvedélyesen és őszintén ír az anyai szeretetről, szexualitásról, a generációs feszültségekről.
Matylda a szocialista Csehszlovákiában volt gyerek és fiatal, ez határozza meg a világképét, Kateřinának már más elképzelései vannak az életről. Évezredeken keresztül az egymást követő nemzedékek tapasztalatai alig tértek el egymástól. Az emberek fiatalon lettek szülők, a világ keveset változott. Az iparosodás azonban alapjaiban változtatta meg gazdasági-társadalmi környezetünket a XVIII-XIX. században, és ez a változás egyre gyorsabb. Az utóbbi néhány évtizedben rengeteget változott a technika, olyan tömegű információval halmoznak el bennünket, amiről egy-két generációval korábban álmodni sem mertek. Az én gyerekkoromban hétfőn még nem volt TV adás, éveket kellett várni egy vezetékes telefonra, és a korszak internetét faliújságnak hívták. Nem mondom, hogy az jobb volt, más volt. Ma a családokat egyre inkább a gyerekek irányítják, és rajtuk keresztül a média és a reklámok. Onnan veszik a viselkedésmintákat. Lassan a szülőknek kell megküzdeniük az egyenlőségért.
Tanulság? Merj egy kicsit különc lenni, neveld a gyereked kritikus gondolkodásra, olvass sokat!
Irena Obermannová: Az anyák is akarják (Gabo, 2007)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése