2011. május 31., kedd

A lemezlovasokat lelövik, ugye?

Didier Daeninckx A lemezlovasokat lelövik, ugye? (Jószöveg, 2011. Fordította: Makádi Balázs)
[3 és fél anarchoszindikalista]

Krimiolvasói megközelítés:
Azt mondják erről, hogy fekete krimi. Nem úgy fekete, hogy feka, hanem, hogy sötét. Veszed eddig? Meg, hogy társadalomkritika, vili? Hát szerintem meg csak annyi van, hogy három köcsög kinyuvaszt egy negyediket, mert kamuzott. Bumm a fejbe (hármat, hogy tuti legyen) azt jónapot.

Szociológusi megközelítés: 
A regény központi alakja a rádiós műsorvezető Crista. Hétköznapjait laboránsként tölti, de péntek esténként raboknak szóló műsort vezet egy anarchista rádióban, és műsora ezrekben tartja a reményt. A rádióadó a társdalom összes kitaszítottját felkarolja: bevándorlókat, drogosokat, sitteseket, lakásfoglalókat. 
Crista a műsora révén kerül kapcsolatba a frissen szabadult Manuval, beleszeret, de a férfi körül érezhetően nem stimmel valami. 
Úgy érzem, Crista alakjában Daeninckx a jó szándékú, de könnyen manipulálható, tájékozott nagyvárosi polgárt akarja bemutatni, aki tájékozottsága ellenére sincs tisztában a körülötte zajló játszmák mocskosságával. 
Daeninckx fölvonultatja a Turista-Párizstól esetenként csak néhány száz méterre élő, de attól fényévnyi távolságban levő megalázottakat és megszomorítottakat. A minden vagy bármi ellen tiltakozókat. Megértéssel, szeretettel, de nem kevés iróniával ábrázolja őket. 
Megmutatja azt a „szociális hálót”, ami időnként nem segít, hanem élősködik ezeken az embereken. Azokat, akik mások nyomorából élnek jól. 
Úgy vélem, végső célja a képmutatás leleplezése, jöjjön a jobb körökből, a politikai elitből (egyik kedvenc kifejezésem), vagy jöjjön akár a társadalom kitaszítottjainak köréből.

Érdekes kísérlet. Nem mondanám, hogy jó regény. Inkább olyan volt, mintha forgatókönyvet olvastam volna, és a fejemben egy olyan mozi forgott, amiben keveredett a Delon-féle Szamuráj, a B13 és a Slam.

Más vélemények és idézetek a molyon.

0 megjegyzés: