Nincs egy jó szava, és még él?

Nincs egy jó szava, és még él?: harminc neves magyar író krumpliért, konzervért kínált kéziratritkaságai (Syllabux, 2010)
[5 zsák krumpli]

Sokféle kézirat. 

A legtöbb csak egy-egy szó, de van kézzel lemásolt kész vers, vagy prózarészlet, és van „igazi” kézirat – áthúzásokkal, javításokkal. 

A közös bennük, hogy mind jótékonysági árverésre kerültek. (Három ilyen volt eddig, legutóbbin a Dankó utcai hajléktalanóvodának gyűjtöttek konzerveket.)

Nagyon érdekes kötet, inkább nézegetni, mint olvasni való. 

Van olyan szöveg, amiről készült átirat, de a legtöbbről nem. Nem is értem, hogy milyen szempont szerint választották ki ezeket, mert pl. a szinte olvashatatlan Dragomán írásról nincs, a simán olvasható Jónás Tamás versről meg van.

Utóbbi az egyik legdöbbenetesebb irat az egész kötetben. A gyerekkori erőszakról szóló vers, formába szorítva, gyöngybetűkkel leírva. A másik a szemműtét előtt álló Faludy kézzel írt verse: Megvakulok?

A legizgalmasabbak pedig az „igazi” kéziratok: Sütő, Kertész, Nádas, Závada.

Szóval fölöslegességében* is szép. Gesztus.

Akik a szavaikat adták: Bächer Iván, Bereményi Géza, Bertók László, Choli Daróczi József, Darvasi László, Dragomán György, Esterházy Péter, Faludy György, Fejtő Ferenc, Gergely Ágnes, Háy János, Jónás Tamás, Juhász Ferenc, Kányádi Sándor, Kertész Imre, Konrád György, Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Lázár Ervin, Nádas Péter, Nádasdy Ádám, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa, Spiró György, Sütő András, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina Varró Dániel, Vathy Zyuzsa, Závada Pál.

(*Fölösleges, mert nem old meg semmit. Ideális esetben arra tartanánk az államot, mi adófizetők, hogy a segítségre szoruló, éhező, vagy bajba jutott honfitársainkat megsegítse, és nem arra, hogy az éppen kormányzó párt barátainak és üzletfeleinek zsebét telerakja. De hát hol vagyunk mi az ideális esettől? Ebben az országban még a kármentő alapba befizetett pénz is a költségvetésbe vándorol. Így aztán minden civil kezdeményezésre szükség van. Ha másra nem is jók, legalább a figyelmet ráirányítják a problémákra. Szóval lehet, hogy mégsem fölösleges…)