2010. december 20., hétfő

Zidane melankóliája

Egy kicsit többet vártam ettől a könyvtől. Egyrészt, mert Toussaint az egyik kedvenc szerzőm, másrészt a biztató cím miatt. Mert milyen szép magyarázat arra a fejesre a melankólia!
Ehhez képest úgy jártam, hogy jól felizgatott, aztán meg otthagyott. Paff..
Rajtam kívül még milliók agyaltak azon, mi történt a berlini döntőben, és a melankólia-elmélet nagyon is biztatónak tűnt (bár ez képzavar), de úgy érzem valahogy benne maradt a gól lehetőség Toussaint-ben. Nem bontotta ki eléggé a témát. De az is lehet, hogy a végletekig csiszolta a formát, és csak én fanyalgok itt fölöslegesen.
Egy tökéletes univerzumban azt a döntőt a franciák nyerik, ez a könyv meg ötcsillagos, de ez egy tökéletlen univerzum, így aztán megszülethetett ez a négycsillagos könyv.
Jean-Philippe Toussaint: Zidane melankóliája (fordította: Pacskovszky Zsolt) + Esterházy Péter: Toussaint reménye (Jelenkor, 2010)
Ha esetleg valaki nem tudná, milyen fejesről van szó:


És hogy ez miért nem számít:

8 megjegyzés:

1sx írta...

Mit kell tudnom Toussaintról? Nézegettem ezt a könyvet, de engem az ára fejelt le egy ilyen aprócska füzetért.

egy ember írta...

@1sx én könyvtári példányt olvastam :)

azt hiszem az a legjellemzőbb rá, amit EP írt róla: realista író, de olyan realista, aki a valóságot a piasai ferdetoronyhoz igazítja, és úgy teszi függőlegesbe,
elemző, töprengő
jó!

1sx írta...

@egy ember Köszi! Könyvtárral sajnos nem élhetek. :)

egy ember írta...

@1sx Olyan nincs! :)

Névtelen írta...

@egy ember

1sx írta...

@egy ember Ment az üzenet molyon.

egy ember írta...

@1sx ment a válasz
(kapsz róla rendszerüzenetet?)

1sx írta...

@egy ember Igen, olvastam is még tegnap este.