2010. december 1., szerda

Nem eszek belőle

Hát, nem találtunk egymásra, de van ebben a nőben valami.
Esze Dóra a kortársam, akár félszavakból is érthetnénk egymást, de mégsem. Lehet, hogy azért mert még sohasem fogyókúráztam. Mindenesetre virtuózan bánik a nyelvvel, az biztos, mégis akkor tetszett a legjobban, amikor előtört belőle az érzelem, a személyesség.
Nekem ez a könyv elsősorban a halálról szólt, de ebbe most nem mennék bele. Másodsorban pedig a Kádár-korszakról, annak is leginkább a  ’75 – ’85 közötti mozdulatlan és elégedetten punnyadt éveiről, az ennivaló és hozomány koráról. Amikor zabáltunk, ergo nem beszéltünk, autót vettünk, telefonunk lett, ergo nem elégedetlenkedtünk, híztunk testben, fogytunk lélekben.
(És most logikátlan leszek, de): Nekem nem volt fontos akkor, hogy ki honnan jött, ki az apja-anyja, de elhiszem, hogy neki az volt. Nem emlékszem, hogy származás, vagy világnézet alapján választottam barátot, de elhiszem, hogy ő igen. Nem tűnik úgy, hogy álcáznom kellett magamat, de lehet, hogy neki szüksége volt rá.
Jó lenne visszamenni az időben, és mai fejjel szétnézni az akkori életünkben. Lehet, hogy alaposan meglepődnénk.
Szóval, kortársaim, 1970 körül születettek, olvassátok el ezt a könyvet, mert emlékezetünkben – legalábbis az enyémben – a nyolcvanas évek a kilencvenesek logikus előzményének tűnik, mintha már akkor sem lett volna semmi baj a világunkkal, sőt a nosztalgia kifejezetten szépre színezi azt az időt, pedig lehet, hogy agymosás volt az egész.

Esze Dóra: Ellenség: diétaregény (Kalligram, 2010)

"Anya hangja a műtét után több hétig nem tért vissza. Kifakult minden megszólalása, enyhén berekedt, ha nevetni kezdett, ha egyszer csak elkiáltotta magát, akkor hallottátok rajta igazán, ezt a hangot nem meghempergették valami cseppet sem finomra darált kenyérmorzsában, ez nem köszörülnivaló, ez a hang, az ő öröktől létező, puha hangja megadta magát a selyemnek, amely addig beburkolta, a selyem magába olvasztja, ez hónapokon át tart majd, a selyem lassan, biztosan felfalja majd, de egyelőre csak annyi hallható, a hang több helyen berepedezett, széthasadt, kilukadt, egyes szavak hártaestek, és nem tudtak visszakapaszkodni, Anya feltalálta a töredezett térerőt, mielőtt a mobiltelefonok ellepték a világot. Sokat igazgatta a köntösét a derekán, mamuszban járt, ahogy otthon sohasem, hamarosan hazaengedték, és nem tudta kiemelni azt a biztatóan kongó, ötkilós dinnyét, arany augusztus, a kádból.
Beléroggyant a karja.
Elbújtatok sírni."

2 megjegyzés:

kata blanka írta...

Nem a recihez (jó az, szokás szerint), csak a címre:

Eszed óra: Esze', nem Esze', nem kapsz mást.
[Esze semmi, fogd meg jól!:D]

egy ember írta...

@kata blanka eszem a csavaros eszed
:)