Egy Medve az nem játékmackó, bár a medvék iránti szerelem szarba szárba szökkenhet attól is.
Egy Medve az valami különlegesség, olyan tökéletesség, amit az ember elérni szeretne. Majdnem zen. Főleg amikor téli álmot alszik.
Egy medvekutató meg már majdnem medve. A tökéletesedés útján halad. Előny, ha álmodozó, ha egyéniség, ha elutasítja a sémákat, ha nem hajlandó mindent előre felcímkézett dobozokba pakolni, ha kételkedik.
Ezzel szemben egy hivatalnok minden, csak nem medvész.
Miért állna hát hivatalnoknak, még ha magas rangú lényegmegragadónak is, a Medvész? Hát persze, hogy egy nő miatt.
Azt hiszi, beviszi a maciját a málnásba, ehelyett jól bevezetik az erdőbe. És ez az erdő nem természetes közege egy medvésznek. Ez az erdő hemzseg az égtájpszichológusoktól, meg felcímkézőktől, meg helyretevőktől. Itt egy medve (meg egy medvész is) csak áldozat lehet, nem csúcsragadozó.
Medvészünk próbál beilleszkedni, a nőbe is, a társadalomba is, és mert egy medvész azért nem akárki, elég jól is megy neki. Csakhogy ettől nem lesz boldog, sőt.
András László tiszta és letisztult, nagy mesélőkedvvel és nyelvi leleményességgel előadott története a boldogságkeresésről szól. Lehet-e egy kész, lezárt világban boldog életet élni, és ha igen, kurva nagy mázli kell-e hozzá? Ha meg nem, akkor meneküljünk, vagy egyszerűen ugorjunk az első szembejövő kútba? Én azt mondom, álljunk medvésznek, és keressük!
Remek, ironikus és önironikus regény. Olyan jó, mint medve, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy olvasás közben végig a Freeddie Freeloader ment a fejemben.
Egy Medve az valami különlegesség, olyan tökéletesség, amit az ember elérni szeretne. Majdnem zen. Főleg amikor téli álmot alszik.
Egy medvekutató meg már majdnem medve. A tökéletesedés útján halad. Előny, ha álmodozó, ha egyéniség, ha elutasítja a sémákat, ha nem hajlandó mindent előre felcímkézett dobozokba pakolni, ha kételkedik.
Ezzel szemben egy hivatalnok minden, csak nem medvész.
Miért állna hát hivatalnoknak, még ha magas rangú lényegmegragadónak is, a Medvész? Hát persze, hogy egy nő miatt.
Azt hiszi, beviszi a maciját a málnásba, ehelyett jól bevezetik az erdőbe. És ez az erdő nem természetes közege egy medvésznek. Ez az erdő hemzseg az égtájpszichológusoktól, meg felcímkézőktől, meg helyretevőktől. Itt egy medve (meg egy medvész is) csak áldozat lehet, nem csúcsragadozó.
Medvészünk próbál beilleszkedni, a nőbe is, a társadalomba is, és mert egy medvész azért nem akárki, elég jól is megy neki. Csakhogy ettől nem lesz boldog, sőt.
András László tiszta és letisztult, nagy mesélőkedvvel és nyelvi leleményességgel előadott története a boldogságkeresésről szól. Lehet-e egy kész, lezárt világban boldog életet élni, és ha igen, kurva nagy mázli kell-e hozzá? Ha meg nem, akkor meneküljünk, vagy egyszerűen ugorjunk az első szembejövő kútba? Én azt mondom, álljunk medvésznek, és keressük!
Remek, ironikus és önironikus regény. Olyan jó, mint medve, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy olvasás közben végig a Freeddie Freeloader ment a fejemben.
András László: Egy medvekutató feljegyzései (Nyitott Könyvműhely, 2010)
7 megjegyzés:
hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent lrtek, amit írtál..., de kölcsön adod? :)
Most már bizonyos: fülszövegíró-pogácsa vagy, méghozzá a legfinomabb. (Kapsz részesedést?;))
pogácsa???
Egyszer régen írtam:
Szaggatom a napokat, mint pogácsát, teafőzés-pogácsa, teregetés-pogácsa, könyvtár-pogácsa, bevásárlás-pogácsa, ebédkészítés-pogácsa, és így tovább.
Az emberek is pogácsák: alkalmazott-pogácsa, anya-pogácsa, kereskedő-pogácsa, politikus-pogácsa, tolvaj-pogácsa és így tovább.
Egy kicsit fülszövegíró-pogácsa is szeretnék lenni, de csak akkor, ha senki nem mondja, hogy fülszövegíró-pogácsa vagyok, mert akkor elmegy a kedvem. Mindentől azonnal elmegy a kedvem, ami bekeretez.
Tejóég, hát milyen pogácsa vagyok én?
Innen a pogácsa
@kata blanka
aham!
még jó, hogy nem ment el a kedvem :)))
Még jó... Különösen, hogy ott áll az is: a legfinomabb ;)
a bloggerek nem pogik, hanem inkább pogácsaszaggatók! :)
Megjegyzés küldése