2010. október 1., péntek

Mit szaglászik itt?

A szaglás az olyan gyanús. - Mit szaglászik itt?
Meg olyan állatias is. Ha igazán érezni akarod a szagokat, négykézlábra kell állnod, mert a legtöbb a talajhoz közel jobban érezhető.
Meg lesajnált is. Állítólag, mióta felegyenesedve járunk nincs is szükség rá, mert mindent remekül látunk. Hátrafelé is mi?
Platón azért kárhoztatta, mert elgyengíti az embert. A bujaság, a testi vágy érzékszervének tartotta. Később egyszerűen gusztustalannak találták a szagokat, és lehet, hogy a kortársak szaga indokolta is ezt, mindenesetre a szaglás kutatása is sokat váratott magára a fennálló averziók miatt. Pedig a szagok körülvették már az ősembert is, de még milyenek, te jó ég! A középkori városok csatorna – szemét – rothadás – ember bűzéről már ne is beszéljünk.
A szaglás körüli miazmás ködöt végül épp a miazmák kezdték eloszlatni. A 18. századtól az orvosok egyre többet foglalkoztak a rossz levegővel, az ártó kipárolgásokkal, megkezdődött a szagok kutatása, de csak a 19. század végére vált általános meggyőződéssé, hogy nem a rossz szagú levegő ártalmas az egészségre, hanem az illatos vagy szagtalan környezetben is előforduló kórokozók. Mindenesetre a bűz évszázadait lassan felváltották az illatok.
A szagok és a szaglás kutatása a már meglévő lelkesedés ellenére is nehezen haladt. A szagokat nehéz befogni, porciózni, tárolni és így kutatásra alkalmassá tenni. A szagok érzékelése hatalmas egyéni különbségeket mutat, míg látni, többnyire, ugyanazt látják az emberek. Az érzékelés intenzitásán kívül nagy különbség van még a szagok minőségének megítélésében is. (Például vannak olyan emberek, aki szerint a fővő kelkáposztának illata van.) A szagérzetek nyelvi kifejezése is problémás. Nehéz egységes szagterminológiát kialakítani. A szaglás sokkal szorosabb kapcsolatban áll az agy ősi részeivel, a limbikus rendszerrel és agytörzzsel, mint a neokortex-szel. Ebből is adódik, hogy inkább az érzelmekre, mint az értelemre hat. Tudat alatt viszont gyakran befolyásolják viselkedésünket a különböző szagingerek.
Ebben a könyvben alaposan körüljárják a szaglás fiziológiáját, a szagok felosztási lehetőségeit, az emlékezetre és viselkedésre gyakorolt hatásait, az életkorral változó szagérzékenységet, valamint a szaglással kapcsolatos betegségeket. Mindezt élvezetes, de tudományos stílusban
Szagoljatok bele, érdemes.

Vroon - Van Amerongen - De Vries: A rejtett csábító: a szaglás pszichológiája (Korona, 2005) fordította: Varga Orsolya, a magyar kiadást szerkesztette: Olcsai Éva

7 megjegyzés:

kata blanka írta...

"míg látni, többnyire, ugyanazt látják az emberek."
Hö. Ezt ki tudja? Épp a minap kószált a fejembe egy (eltévedt?) gondolat, hogy mi van, ha mindenki mindenkit másmilyennek lát, mint amilyen valójában. Van-e egyáltalán olyan, hogy valójában?

egy ember írta...

@kata blanka ne essünk bele a relativizmus csapdájába kedves elv... na mindegy :)
itt csak arról van szó, hogy "kutatásilag" a látás (és hallás) útján szerzett érzékletek sokkal jobban összevethetőbbek egymással, mint a szaglással szerzettek

kata blanka írta...

Díjátadás nálam

szamárfül írta...

van ehhez egy lengyel kisregény, a címe: Bűz :)

egy ember írta...

@szamárfül aha, olvastam
vagy még: Elek Ignác: Szagok könyve

Ildikó írta...

Vagy Réz András Orr c. könyve, vagy... a Parfüm nem vág ide? Javaslom továbbá Csaányit olvasásra. Érdekesek a könyveinek idevonatkozó fejezetei. :)
Jó a kép!
Nagyfehérasszony

egy ember írta...

@Ildikó aham, azokat olvastam is, Csányi meg tervben/folyamatban van :)