Asle és Alida hiába kér szállást, sehol sem fogadják be őket. Így kezdődik Jon Fosse balladája. A Bergenben élő, inkább színpadi szerzőként ismert, norvég írónak ez a legutóbbi prózai alkotása. Azért írtam mégis balladát, mert minden arra utal ebben a történetben. A megesett lány, a szegény szerelmesek, a gyilkosság motívuma. Az elbeszélői hangnem, és az időtlenség érzése. (Ha jól figyeltem, semmi nem utal arra, mikor játszódik a történet. Ha mégis mondanom kellene valamit, akkor a 19-20. század fordulóját mondanám.)
Alida mindenórás terhes, egy idegen városban bolyonganak, sötét van és hideg, esik az eső, és a két fiatalt (még csak 17 évesek) elborítja a fáradtság. Aznap éjjel szöktek a városba egy szinte lakatlan fjordból.
Aslénak már nem élnek a szülei, apja a tengerbe veszett, anyja a bánatba. Alidanak sincs apja, egy homályba vesző napon eltűnt, anyja pedig nem szereti a lányát, aki a férfira emlékezteti. A szerelmeseknek el kell hagyniuk a halászkunyhót, amit Asle bérel, és mivel Alida anyja nem hajlandó befogadni őket, elindulnak a közeli városba.
Alida magával vinné anyja megtakarított pénzét, de észreveszik. Asle megakadályozza, hogy az anyja bántsa Alidát. (És agyonüti az asszony?) A fiú pihenni küldi a lányt, és amíg az alszik, elköt egy hajót, (és agyonüti a tulajdonosát?), hogy azzal menjenek a városba.
A városban azonban sehol sem fogadják be őket. Asle tehetetlenségében agyonüt egy öregasszonyt, aki még ki is oktatja őket, és beveszik magukat a házába. Ez az első gyilkosság, amit nem csak sejtet Fosse, és Alida ennek sem tanúja. Másnap reggel megindul a szülés, és kiderül, hogy Asle épp a környék bábáját ütötte agyon, segítséget kér, és egy rendőr (?) elirányítja a legközelebbi szülésznőhöz. Megszületik a gyermek, akiben mindketten elvesztett szüleiket vélik újra megtalálni, és véget ér a történet.
Lebuknak és megbűnhődnek, vagy boldogan élnek, amíg meg nem halnak? Lehet találgatni!
3 megjegyzés:
No, és milyen a könyv? Élvezhető? Én eddig kerültem.
Hasonlítom mondjuk a Petterson könyvhöz. Mindkettő nagyon nyugtalanító, ezért letehetlen, de a Pettersont olvasni élvezet volt ezt meg nem. Csak nyugtalanító. De a vége azért elég érdekes lett. A "balladai szabályok" szerint Aslénak meg kellenne bűnhődnie, de Fosse meghagyja neki az új élet lehetőségét.
El kell olvasni még valamit ettől az embertől, hogy kiderüljön, mit tud. A stílusa meg gondolom szándékosan szikár, de azt én szeretem. :)
Egyszer volt szerencsém beleolvasni egy-két oldalt, de úgy éreztem akkor, hogy a szikár stílus (ami nekem is kedvemre való :) mögött nincs szöveg. Ezért visszatettem. De nem tudom, hogy jól tettem-e. :)
Megjegyzés küldése