2010. április 13., kedd

A berni katasztrófa

Ez csak elvesztett labdarúgó-mérkőzés, kedves hallgatóim.
Hiába mantrázta ezt Szepesi, mindenki tudta, hogy ez nem csak egy elveszett, illetve a másik oldalon megnyert, meccs ez annál sokkal több.
Magyarországon a vereség miatti elkeseredés tüntetésekbe torkollott, és az emberek nem csak Sebes Gusztávot szidták, hanem Rákosit is. Az addig rendíthetetlennek tűnő sztálinista rezsim bekapta az első jobbegyenest. Németországban a győzelem leírhatatlan eufóriát váltott ki, az akkortájt beinduló gazdasági csodával együtt ez alapozta meg a németek új önképét, amely nagyon messze került a csalódott vesztesétől.
A mítoszteremtés már a lefújás pillanatában megkezdődött. Joachim Fest történész mondása szerint az NSZK-nak három alapító atyja volt: Konrad Adenauer a politika, Ludwig Erhard a gazdaság, és Fritz Walter a mentalitás területén. A magyarok turáni átkot és összesküvést emlegettek. Miért játszott a sérült Puskás? Miért keverte meg Sebes az összeállítást? Miért nem adta meg az angol bíró a szabályos gólunkat? Csupa megválaszolatlan kérdés. Újra előkerült a ’38-ban az olaszokkal szemben elveszett VB-döntő is, amit Mussolini rovására írtak.
A sport, a nép, és a politika mágikus háromszöge Magyarországon széthullott, Németországban összeállt. Magyarországon az Aranycsapat volt a politikai gitt, ami összekötötte egymással a hatalmat és népet, ez volt az egyetlen közös nevező. Az emberek és a hatalom gyakorlatilag bármit elnéztek a csapatnak. Közszájon forogtak a csempészési ügyek, és Puskás megtehette, hogy Farkas Mihály honvédelmi miniszter öltönyével viccelődjön. Ez az átmeneti kegyelmi állapot szűnt meg a berni döntő elvesztésével. A másik oldalon az addig lesajnált és kevés érdeklődést kiváltó német válogatottakból nemzeti hősök lettek, még akkor is, ha a döntő után következő tizennyolc meccsből tizenkettőt elvesztettek – Adenauer szerint mindig jó politikai érzékkel.
Peter Kasza jó könyvet írt. Alapos, okos, korrekt és emellett stílusos és szórakoztató is. Nem csak a döntő környéki időszakot elemzi, hanem a megvizsgálja a foci, a nép és a hatalom viszonyát a két országban egészen a harmincas évek végétől. Az elemzéseket és elméleteket jó arányban vegyíti a sztorikkal. (Például Brüll Alfréd MTK elnök történetével, aki kijavítja a Shakespeare-t hibásan idéző Mengelét.) Rávilágít a sport és a történelem megdöbbentő párhuzamaira.
Persze ha mi nyerjük az ’54-es VB-t attól még nem maradt volna el sem a magyar forradalom, sem a német gazdasági csoda, de lehet, hogy máskor, másképp, más mentális környezetben ment volna végbe. A futball nem csak a világ legnagyszerűbb játéka, hanem olyan intézmény, amely döntően befolyásolja egy közösség, akár egy egész nemzet, pszichéjét, és olykor történelmet is ír.
Peter Kasza: A berni csoda, 1954: amikor a futball történelmet ír (Alexandra, 2004) fordította Bujdosó István
Székelyudvarhely valaha Magyarország volt, de ekkor már – akárcsak egész Erdély – Romániához tartozott, viszont a kis település nyelve és kultúrája továbbra is magyar maradt. Amikor a döntő utáni napon egy színházi társulat érkezett a faluba, a színészek meglepődve tapasztalták, hogy mindenki feketébe öltözött. Megkérdezték egy nénitől, hogy ki halt meg. Senki, mondta az anyóka. Sokkal nagyobb a baj. Tegnap elvesztettük a vb-döntőt. Kérdezték, hogy ennyire szívén viseli a labdarúgást. „Dehogyis! Még életemben nem láttam focit. De ha ezt a meccset megnyertük volna… Egész Erdély újra Magyarországhoz került volna.


Az egykori német válogatott játékos (Albert Sing) időközben a Young Boys Bern csapatához igazolt edzőnek, és a Wankdorf-stadion felavatásán játszott a magyarok ellen. Az eredmény 0:9. Ezen nem is csodálkozott senki. Amin viszont Sing nagyon is elcsodálkozott, és amit soha nem felejt el az életben, hogy a magyarok egy közös vacsora után a terítéket félretolták, és a játéknak minden egyes mozzanatát, ahol az összehangoltságnak a legcsekélyebb hiánya is megmutatkozott, a sótartó és egyéb asztali kiegészítők segítségével tüzetesen kielemezték. „Egy olyan mérkőzésről nekiálltak vitatkozni, amit 9:0-ra megnyertek. Felfoghatatlan!” – mondja hüledezve Sing.


4 megjegyzés:

szamárfül írta...

klassz

egy ember írta...

pedig egy csomó jó részt bele se írtam :)

peti írta...

adtam nöeked díjat!
http://petikekonyvtara.blog.hu/2010/04/17/dij_15

szamárfül írta...

mindig sejtetteük, h a legjobb idézeteket nem adod ki...