[4 visszadobott kereszt]
Barátaim! Rómaiak!
Azt mondja itt ez a centurió a fülszöveg, hogy ez Eduardo
Mendoza legsikeresebb könyve. Ez egy dolgot bizonyít polgártársak, hogy a cézár
is tévedhet, még ha ezerfejű is. Merthogy olvastam én már sokkal jobb Mendoza
könyvet, az egészen varázslatos Csodák városát.
Ebben a regényben Pomponius Flatus, római polgár a lovagok
rendjéből, elhivatott természettudós és botcsinálta filozófus végigfossa a
birodalmat, hogy megtalálja a bölcsesség forrását. A mindféle szennyezet vizek
kortyolgatása közben lerongyolódva és felpuffadva eljut Názáretbe, ahol a
véletlen és pénztelenség rábírja, hogy elfogadja a gyermek Jézus megbízását:
derítse ki, ki ölte meg a gazdag Epulón, akinek meggyilkolásával Józsefet az
ácsot, Jézus apját vádolják.
Pomponius Flatusnak kis szerencse és sok hízelgés árán
kétszer is sikerül elérnie a keresztre feszítés elhalasztását, és végül, mint
egy ókori Herkules Poirot fényt derít a rejtélyes ügyre.
Ha úgy tetszik, Mendoza regénye történelmi krimi, ha úgy
tetszik épp ezek paródiája. Egy ügyesen összerakott, szórakoztató regény. Nem több.
De nem is kevesebb.
(Persze, ha úgy döntök, hogy mélyebbre ások, akkor én ebben
a kereszténység, ill. az egyistenhívő vallások kritikáját is láthatom.
Pontosabban azt a nézetet, hogy az ember és az istenek együttélése sokkal
harmonikusabb a politeista vallásokban. Mennyivel egyszerűbb az életünk, ha nem
mindig ugyanazt az egy istent kell káromolni vagy éltetni!
De azt is megértem, ha valaki úgy gondolja, nem cél
harmonikus viszonyt kialakítani az istennel/istenekkel.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése