[4 ködben bolyongó vaporetto]
Ennek a könyvnek két főszereplője van. Az egyik Brodsky a leningrádi zsidó fiú, aki túlélte a blokádot, és a háború utáni nyomort. Otthagyta az iskolát, megpróbálkozott a haditengerészettel, volt gépkezelő, hullaházi segéderő, csatorna karbantartó. Önerőből megtanult lengyelül és angolul, Miloszt és Donne-t fordított. Saját verseivel az ötvenes években jelentkezett az undergound Szintakszis folyóiratban, elnyerte Ahmatova pártfogását. Saját bevallása szerint már ekkor emigrációban élt, pedig nem foglalkozott politikával, de nyomasztotta az antiszemitizmus és a rengeteg Lenin kép.
A hatvanas években sorozatos támadások érték „pornográf és szovjetellenes” költészete miatt. Kétszer küldték elmegyógyintézetbe, majd letartóztatták. Öt év kényszermunkára ítélték, amiből 18 hónapot le is töltött Arhangelszk közelében. A nemzetközi tiltakozás hatására azonban szabadon engedték. A sikeres kéziratcsempészések miatt ekkortájt több műve jelent meg külföldön, mint odahaza, ahol gyakorlatilag elhallgattatták. 1972-ben „elengedték” a Szovjetunióból, ami a gyakorlatban kiutasítást jelentett, mert Brodsky nem akart menni.
Rövid bécsi tartózkodás után az USA-ban telepedett le, ahol W.H. Auden támogatásával vetette meg a lábát. Neves egyetemeken tanított, köteteket adott ki, díjakat kapott. 1987-ben Nobelt is. Amikor megkérdezték tőle, hogy ki ő, amerikai vagy orosz, ezt válaszolta: Zsidó vagyok, aki oroszul ír verset és angolul esszét.
55 éves korában halt meg, többször műtött szíve végképp felmondta a szolgálatot. A velencei San Micheleben temették el.
A könyv másik főszereplője Leningrád után egy másik vízi város: Velence.
Az én Velencém nyári város. Rohasztó meleggel, turistahordákkal és még a pestinél is magasabb egy főre jutó galambpopulációval. Brodsky Velencéje téli város.
Tizenhét telet töltött ott, ezeknek krónikája ez a vékony kötet. Bár krónikának nem igazán krónika, nincs benne időrend, sem semmilyen más rendszer. Reflexiók és önreflexiók gyűjteménye. Lírai önéletrajz, prózavers. Egyszerre nosztalgikus, elegáns és csipkelődő, és egy-egy jó mondatért hajlandó felfüggeszteni a logikus gondolkodás uralmát is. (Lásd idézetek)
Brodsky Velencéje márvány és hús-vér testekről szól, boltokról, evésről, álmokról és optimizmusról, időről-vízről-Istenről (ezek nála összetartoznak), oroszlánokról, kerubokról és tükrökről, ködről az aqua altáról.
Brodsky egy könyv hatására szeretett bele ebbe a csodálatos városba, és lett a szemében valami felülmúlhatatlan tökéletesség. Mások persze más városokba szeretnek bele, akár többe is. Épp ez a jó a városszerelemben: a városok nem féltékenykednek egymásra.
(A könyvért köszönet a Typotex kiadónak)
(A könyvért köszönet a Typotex kiadónak)
1 megjegyzés:
melyik könyvben szeretett bele?
Megjegyzés küldése