Tóth Krisztina népszerű költő - többen kölcsönzik, mint József Attilát, vagy Téreyt, nem is beszélve a Juhászokról -, és még szép is. Ez azért már igazságtalanság. És a prózaírással sincs különösebb problémája. Felépített, gördülékeny írások ezek, de túlságosan simák, nekem hiányzik belőlük néhány redő, szakadás, valami. (Tűz?) Persze lehet, hogy ez a műfaj sajátossága. Újságba való írások ezek. Inkább olvassatok Békés Pált vagy Cserna Bandit.
Amik tetszettek: Teiresziász; Szólánc; Nagy vonalakban a női szexualitásról; Többféle csavarral; Faredőny; Adventurer; Kitántorogtak; Páternoszter; Sors, nyiss nekem tért!; Pepi; Disznósajt; Örkény-árnyjáték
Örkény-árnyjáték III. (Ahasvérus)
Kétezres évek, párbeszéd Budapesten. Kisebb változásokkal lezajlik minden év december 31-én de. 11h és 12h között. Csöng a telefon, fiatal nő fölveszi. A vonal végén egy öregasszony hangja.- Zsuzsika?
- Csókolom, nagymama, boldog új évet!
- Ebédeltél?
- Még korán van. Megyek át anyuékhoz, majd ott.
- Vigyázz, ha mész át.
- Vigyázok, nagymama.
- Azért van otthon ennivalód?
- Van, nagymama.
- Zsír van?
- Nem szoktam zsírral főzni, nagymama.
- Hallottad a durrogást?
- Hallottam. Petárdáznak.
- Reggel is petárdáznak?
- Reggel is, ilyenkor kezdik.
- Hangosan petárdáznak.
- De nagymama, nem is hallja…
- Liszted van?
- Minek, nagymama? Nem szoktam sütni.
- Rántáshoz is kell.
- Rántani se szoktam.
- De azért van liszted, ugye Zsuzsikám?
- Van.
- És a keresztleveled megvan ugye?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése