"Kapus
máris van az asszociációnak nyugtalan íve mikor a sportlap tömény gyászaiból
a presszó üvegasztalára kikoppan károlyi kapus - nyolcav éves volt háromszor
nemzeti válogatott a kamasz szemében följebb már nincsen út ot belül beremeg
a nyíregyházi pálya a pirított mag illata és a felhőtlen ifjúság várakozásokkal
megzsúfolt csodája mert azért a bányász csapatok mindig veszélyesek s ki tudja
gyötrelmes szívük egyszer csak dobban egyett a szénport fáradt arcukról letörölve
majd valami kemény elszánással jönnek a zöldre hogy szétaprítsák megcsodált
fiainkat rozoga teherautón hazaszállítva a pontokat melyek nekik ugyan mindegy
de a fészkelődő középváros búcsút inthet a magasabb régióknak szóval zsongtunk
néhány ezer tirpák és az akácfákhoz csatolt szélben himbálózó virtuális homoki
honlap mikor ezek elszántan kisfröccsös füttykoncertben kifutottak kötelezően
kopott mezben a vad közegben persze nem intgetnek ám az ellenséges tömény
diskurzusban egyszer csak mégis tétován megállt a szó kikirics sárgában kopaszon
begördült a gyöpre ez az alig várt nagyapó a lepusztult országban egy csoda sztár..."
Aczél Géza: (vers)szakadás (Alexandra, 2008)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése