Kornis Mihály: Nekem az ég: hazafutás (regény, képekkel) (Pesti Kalligram, 2009) Egy elfojtott, eltitkolt gyermekkori élmény felidézése ez a könyv. Egy pesti kisfiú száműzetése, akit beteg tüdeje – vagy ki tudja, mi, az ötvenes évek szűk levegőjét szívja be mindenki – miatt visznek falura. Az emlékezés szaggatott hányásként buggyan elő az idős férfiból, akar is jönni, meg nem is.
A fiú érthetetlen büntetésként éli meg az örökkévalóságnak tűnő néhány napot. Elveszti önazonosságát, az eddigi pesti, védett-szülős énje helyét egy új én foglalja el. Egy olyan én akiről lefoszlik a szelídség és az ártatlanság. A keservek mellett azonban vannak izgalmas élmények is, a teljesen új környezet és életmód, a szexualitás felfedezése (in concreto: pina), a szökés egy nagyobb fiúval.
A szökés, a megtalálás és a hazatérés után helyreáll az egység a szüleivel, de ez az egység már nem lehet teljes, lesz már egy titka, lesz már takargatnivalója, élete első elhallgatása.
Jó regény, olvassátok!
