Szóval itt ez a Krzysztof fiú, akinek az apja magyar, de ő Lengyelországban él, és csak időnként jönnek látogatóba Magyarországra. Aztán 2004-ben meghal az apja, és a veszteség, meg valahogy az egész félmagyarságának feldolgozása miatt ideutazik. Jár-kel, aztán rájön, hogy kéne írni erről egy könyvet. A lengyeleknek. Mert nekik csak sztereotípiáik vannak a magyarokról. Nos Krzysztofnak is szinte csak azok vannak, csak másmilyenek.
Az ő magyarjai múltba révedő, melankolikus, depresszióra hajlamos népek, akik turulmadaras alsógatyát hordanak, és a kocsijuk fara ki sem látszik a felragasztott nagymagyarországos matricák alól. Már-már olyan paranoiás megszállottsággal keresi ezt a Magyarországot mindenben, mintha nem is lengyel lenne, hanem szlovák.
Persze ez nem történelemkönyv, nem is tudományos igényű esszé, csak Varga benyomásainak gyűjteménye, személyes hangú és olykor személyeskedő, de nem bántó írás. Reflexió az apaföldről, ami elég egysíkúra sikerült. Szinte csak a komplexusos, nacionalista Magyarországot látja. De ebben mi is ludasak vagyunk (illetve azok, akik ezt a képet sugallják az országról), mert ez a Magyarország igenis létezik.
Sematikus és összedobált Magyarország-képet nyújt tehát a mi Krzysztofunk, ennek ellenére én elég jól elvoltam vele. Helyenként egészen érdekes volt ez a játék a nemzetkarakterológia nem létező, de szórakoztató és tanulságos tudományával. Persze lehet hogy csak azért, mert egy idegenszívű libsi vagyok.
Az ő magyarjai múltba révedő, melankolikus, depresszióra hajlamos népek, akik turulmadaras alsógatyát hordanak, és a kocsijuk fara ki sem látszik a felragasztott nagymagyarországos matricák alól. Már-már olyan paranoiás megszállottsággal keresi ezt a Magyarországot mindenben, mintha nem is lengyel lenne, hanem szlovák.
Persze ez nem történelemkönyv, nem is tudományos igényű esszé, csak Varga benyomásainak gyűjteménye, személyes hangú és olykor személyeskedő, de nem bántó írás. Reflexió az apaföldről, ami elég egysíkúra sikerült. Szinte csak a komplexusos, nacionalista Magyarországot látja. De ebben mi is ludasak vagyunk (illetve azok, akik ezt a képet sugallják az országról), mert ez a Magyarország igenis létezik.
Sematikus és összedobált Magyarország-képet nyújt tehát a mi Krzysztofunk, ennek ellenére én elég jól elvoltam vele. Helyenként egészen érdekes volt ez a játék a nemzetkarakterológia nem létező, de szórakoztató és tanulságos tudományával. Persze lehet hogy csak azért, mert egy idegenszívű libsi vagyok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése