Almák Bulgáriából

Gyurisa Eszter képe

Almák - kortárs bolgár elbeszélők antológiája (Napkút, 2009)

 

Tizennyolc éves voltam már, mikor először láttam tengert, nem voltunk túl jól eleresztve. 1988 volt, az utolsó szocialista nyár, érettségi után voltunk és biztosra vettük, hogy bármit is írtunk a felvételi lapra, elvisznek minket katonának augusztusban. Talán ezért is vágytunk valami nagy dobásra. Ketten indultunk útnak, a határig vonatoztunk, a vasutas felmenőknek is volt valami előnye, belföldi ingyenjegy. A határ után stoppoltunk, kezdetben könnyen ment, kiírtunk egy magyar helynevet a kartonra, és már föl is vettek, aztán ahogy beljebb hatoltunk Romániába, már nem volt minden ilyen egyszerű, de időnk volt, sokkal több, mint pénzünk. Végül is három nap alatt értünk Várnába, ott már szerencsénk volt, találtunk egy olcsó kempinget a város mellett.
És aztán ott volt a tenger. Hatalmas volt, zajos, halszagú és kurva sós. A parton több volt a szemét, mint a napernyő, de ki a faszt érdekelt. Ott voltunk, megcsináltuk. Egy hétig nem mentünk ötszáz méternél messzebbre a parttól, ittuk az olcsó és vacak sört, fürödtünk és feküdtünk a homokban. A nap kegyetlen volt, a víz haragos, a lányok engedékenyek. Nekem azóta Bulgária az alig korlátozott szabadságot, és a guggolós vécéket jelenti. Nem is nagyon kívánkozok vissza, félek a csalódástól, és egy életre elegem lett azokból a budikból.
(Hogy mi köze ennek a könyvhöz? Az égvilágon semmi.
Akik igazán tetszettek a kötetből: Bojan Biolcsev, Palmi Rancsev, Dejan Enev, Petar Csuhov, Krisztin Dimitrova, Alek Popov, Milen Ruszkov, Georgi Goszpodinov)

Gyurisa Eszter blogja