Eltapos a világ, ha útjában vagy

Thomas Rosenboom: Közmunkák (Gondolat, 2009) fordította Tálasi Zsófia és Gera Judit

Thomas Rosenboom regénye a XIX. század végére visz minket. Abba a korba, amikor az ipari forradalom bányáival, gyáraival, vasútvonalaival fölzabálja a régi Európát, de ezzel egy időben pályaudvaraival, múzeumaival, koncerttermeivel, sugárútjaival, áruházaival megszüli az újat. Ez a nagy társadalmi, világszemléleti változás maga alá gyűri Rosenboom antihőseit is. Eltapossa őket a modernizálódó világ, nem azért mert rosszak, vagy ostobák, csak útban vannak.
Az unokatestvérek, Anijs és Vedder, utóvédharcokat folytatnak, hogy megmentsék egzisztenciájukat, ne lássák fölöslegesnek egész addigi életüket. (Tulajdonképpen teljesen aktuális, csak tessék behelyettesíteni az ipari forradalmat, információsra.)
Anijs vidéki patikus, aki fontos szerepet tölt be a kisváros életében, és nem csak gyógyszereivel, hanem közösségi munkájával is. Ő az egyetlen, akit valóban foglalkoztat a város határában élő tőzegbányászok nyomorúsága. Elégedett az életével, de egy fiatal, diplomás gyógyszerész megjelenése véget vet boldogságának. Vedder autodidakta hegedűkészítő, akinek legfőbb öröme a kikötőre és a halpiaci sürgés-forgásra néző háza, de a kilátást egy nap eltakarja az új pályaudvar egyre magasodó épülete, és hamarosan a háza is veszélybe kerül egy hotel építése miatt. Vedder háza a régi, sikátorokkal átszőtt Amsterdam jelképévé válik a regényben.
Mindkét idősödő úr kissé fontoskodó alak, túl sokat foglakoznak önmagukkal, kisebbrendűségi érzésükkel birkóznak, hódolattal tekintenek az őket és életformájukat feleslegessé tevő modernitásra, a kisemberek álmát álmodják a nagyságról. Szimpatikus esendők. Új szerepeket keresnek. Anijs egyre jobban belemerül a tőzegláp életébe, az ott élő nyomorultak szemében ő a megváltó. Vedder az igazság bajnokaként Veritas néven ír olvasói leveleket az amszterdami lapokba. Anijs ráveszi Veddert, hogy a házáért kapott pénzt fektesse be a tőzegbányászok kivándorlásába. Veddert azonban elkapja a hév, nem tud megállapodni a szálloda építőjével, és egy nap arra ébred, hogy a házát körbeépítették. A nagy terv így csaknem kútba esik, de a nincstelenként Amerikába érkező kivándorlókat felkarolja a holland közösség, így jótevőik szerencsétlenkedése és bukása ellenére az ő életük jó felé fordul. Ők megtalálják új helyüket a megváltozott világban.
Anijs és Vedder sorsa megmutatja, hogy a szolidaritásnak, az erőfeszítésnek akkor is van értelme, ha ügyetlen és sikertelen.
Rosenboom regényének vannak valóságos kiindulópontjai. A tőzegbányászok kivándorlását segítő patikust létező személyről mintázta, Vedder háza is létezik, ma is látható a Victoria Hotel homlokzatában. Rosenboom finoman cizellált stílusa, az aprólékos leírások, a lélekbúvárkodások, a szereplők önreflexiói gyönyörű kézműves munkához teszik hasonlóvá a regényt.
Ismét egy remek könyv az Akcentusok sorozatból. Ezek után már joggal vádolhattok elfogultsággal.

Az Akcentusok sorozatban eddig megjelent könyvek:
Bernlef: Agyrémek
Ferdinand Bordewijk: Karakter
Willem Elsschot: Sajt; Lidércfény
Marga Minco: Az üveghíd
Nescio: Az élősködő; Titánok; Költőcske
Leon de Winter: Supetex
és a Közmunkák

A Victoria Hotel. Felnagyítva jól látszik a homlokzatba beépített két régi ház, amelyek tulajdonosával nem sikerült megegyeznie az építtetőnek.