Ez kriminális

„Egy belga fiatalember megunja, hogy csupán egy jelentéktelen vidéki lap tudósítója, és vonatra száll, hogy meghódítsa a világot. 1922. december 11-én hajnalban olcsó esőkabátjában, kopott cipőjében, két kis bőröndjével és feleségével a karján megérkezik a Gare du Nord-ra. Eltökélt szándéka, hogy az írásból fog megélni.”

Hölgyeim és Uraim: Georges Simenon

Öt évvel később már sikeres és anyagilag is elismert szerző. Tizennyolc különböző álnéven publikál bűnügyi, szerelmes, erotikus, humoros novellákat és regényeket. Jól él. Divatos helyeken vacsorázik, és a legjobb szabóságokból öltözködik. 

Tíz év elteltével megjelennek a Maigret-sorozat első kötetei, amiket újabb tíz év elteltével még mindig ír. Detektívje hírnevet és gazdagságot hoz neki, de küzd vele. Szinte féltékeny a népszerű felügyelőre, úgy érzi a figura túlnőtt rajta, megakadályozza abban, hogy nem a krimi műfajában írt munkái bekerüljenek a „magas irodalomba”. Bármit is ír, könyvei rendre a krimik között kötnek ki a könyvesboltokban. A 19. kötetben nyugdíjba küldi a főfelügyelőt, de az olvasók visszakövetelik. 

Negyven évvel Párizsba érkezése után dúsgazdag emberként települ vissza Európába az Egyesült Államokból. Svájci kastélyában fogadja tisztelőit és barátait Jungot, Fellinit, Jean Renoirt, Chaplint és Henry Millert. Azért nem minden tökéletes: a magánélete meglehetősen romos. Első felesége elhagyja, a második megbolondul, a lánya öngyilkos lesz.

Ötven év után úgy dönt, elég volt az írásból. Az 1972-ben megjelenő Maigret et monsieur Charles című regényben egy busszal halálra gázoltatja az akkor 85 éves felügyelőt.

Maigret

A tagbaszakadt, ballonkabátos, kalapos, örökké füstöt eregető férfi, aki szereti az életet, az ételt és italt, és példás házasságban él feleségével először 1931-ben Pietr-le-Letton című regényben bukkan föl, és karrierje rendőrként és regényhősként is szinte töretlenül ível fel az 1972-es befejezésig, sőt regényhősként még tovább is. A teljes Maigret-saga 75 regényből, 38 novellából és 103 forgatókönyvből áll. A páratlan siker egyrészt a figura esendőségéből, mindennapiságából, kispolgáriságából, gyarlóságaiból, szerethetőségéből adódik másrészt abból, hogy Simenon állandó helyszínekből és szereplőkből egy egész világot teremt felügyelője köré, ami együtt változik vele, és a valódi Párizzsal. (Állítólag Simenon regényei annyira pontosak topográfiailag, hogy a lánya az egyik könyvből nézte ki annak a fegyverkereskedőnek a címét, ahol pisztolyt vett az öngyilkossága előtt.)

A harmadik vonzerő az állandóság lehet. Maigret kipróbál ugyan új dolgokat, de alapvetően a szokásai rabja, legyen ez étkezés, szieszta, vagy nyomozás. Módszere nem változik, csak tökéletesedik. Maigret alig használ technikát, viszont rengeteget talpal, vagy furikáztatja magát, rengeteget kérdez, valósággal elmerül az ügyben érintettek életében. A hosszú, sokszor éjszakába nyúló kihallgatások alatt a gyanúsított mindig megtörik, Maigret pedig végre hazamehet aludni. 

Kiadások

Bár Simenon világszerte elsősorban krimiíróként ismert Magyarországon először a társadalmi regényei jelentek meg, még a negyvenes években, Rónay György fordításában (A besurranók, A furnes-i polgármester, Az örökös, A szökevény, Négernegyed).

Mivel a szocialista könyvkiadás sokáig nem szívelte a krimiket, az első Maigret történet csak 1968-ban jelenhetett meg nálunk, de utána diadalútja Magyarországon is megállíthatatlan volt. Az Albatrosz és a Fekete Könyvek sorozatban több tucat Simenon mű jelent meg a 70-es, 80-as években. 

A 90-es években több kiadó is próbálkozott a Maigret könyvek újrakiadásával, de mindegyik abbamaradt. 2004-ben a Park kiadó kezdett bele magyarul először megjelenő Maigret könyvek kiadásába, de úgy tűnik ez a sorozat is befuccsolt, az utolsó két Maigret regény az Agave gondozásában jelent meg. A szaggatott, összevissza megjelenések ellenére legalább nyolcvan Simenon könyv olvasható magyarul. 

Ami más országokat illet: angolul, hollandul, japánul, németül, olaszul és spanyolul csaknem az egész életmű olvasható. Jól állnak még rajtunk kívül a dánok, a finnek, a norvégok, a portugálok, és a svédek. Érdekes, hogy míg lettül 35 regénye olvasható, addig litvánul csak 2, és szinte teljesen hihetetlen, hogy szlovákul csak 3, szerbül 2, és görögül mindössze 1. (Persze azóta változhatott a helyzet, ezek 2004-es adatok.)

Filmes Maigret

Több mozifilm is készült a Maigret regényekből, a figura igazi filmes karrierje mégis a tévésorozatoknak köszönhető. Az első hosszabb szériát az angolok készítették, Rupert Davies 52 epizódban formálta meg a francia főfelügyelőt. Természetesen a legtöbb tévéfilm Franciaországban készült. Az első nagy sorozatban Jean Richard alakította Maigret-t. Ebből a szériából 88 epizód készült el 1970-90 között. 1991-2002 között pedig leforgattak egy 46 részes sorozatot Bruno Crémer főszereplésével, akinek megfontoltan visszafogott és mély érzésű figurája iskolát teremtett a műfajban. Maigret-ből készült tévésorozat – többek között –  Japánban (Kinya Aikava), Olaszországban (Gino Cervi), Hollandiában (Jan Teuling), Oroszországban (Borisz Tenyin) is.

Mozifilmek is bőséggel készültek Maigret-ről. A nem francia megformálók közül kiemelkedik a német Heinz Rühmann és az angol Charles Laughton. A franciák közül Albert Préjean, Michel Simon, és persze az utolérhetetlen Jean Gabin, aki mindössze háromszor játszotta el Maigret-t, de annyira azonosult Simenon figurájával, hogy az embernek az az érzése, hogy eleve rá írták a szerepet. A rekedtes hang, az olykor cinikusnak tűnő kiábrándultság, a mackós járás, a hiteles, de egyébként eszköztelen játék teszi őt a tökéletes Maigret-vé. 

(A képen „olvasási sorrendben”: Kinya Aikava, Bruno Crémer, Michel Simon, Gino Cervi, Jean Gabin, Rupert Davies, Heinz Rühmann, Albert Préjean, Borisz Tenyin, Jean Richard, és a jobb alsó sarokban Charles Laughton.)