Üvegcserepek

(cop. Chris Felver)

Arthur Miller: Üvegcserepek (Scolar, 2011. Fordította: Ungvári Tamás)
[5 véresen komoly ok, hogy őszinte légy]

Brooklyn, 1938.

Odaát, a messzi Németországban tombol a Kristallnacht, ami sajnos nem karácsony előtti éjszakai nyitva tartás, mint a neve sugallná. Kirakatokat zúznak be. Fiatal és erős szőke fiúk öreg zsidókat kényszerítenek, hogy fogkeféjükkel súrolják a járdát, gyereket vernek össze. Egy közösség élete törik darabokra éppen.

Itt Brooklyban csak egyéni életek törnek. Mondjuk azok mindig és mindenhol.

Itt éppen Philipp és Sylvia Gellburgé.

Sylvia Gellburgot rettenetesen megviselik a németországi események. Egy nap összeesik, és nem bír lábra állni, pedig látszólag semmi baja nincsen. Persze a mélyben sokkal személyesebb problémák vannak. Egy tönkrement házasság konkrétan. Sylvia egy otthon ülésre kárhoztatott okos, érdeklődő, tevékeny nő, aki a házassága előtt sikeres volt a munkájában. Most meg nincs mása, csak egy nagyképű és impotens férje.

Philipp Gellburg a darab legösszetettebb figurája. Egy zsidó, aki nem tudja feldolgozni zsidóságát. Nem szereti az új bevándorlókat, elhárítja magától az európai fejleményeket, viszont rettenetesen büszke rá, hogy a nagy cégnél, ahol dolgozik ő az egyetlen zsidó, és hogy katonai akadémián tanuló fia lehet majd az „első zsidó-amerikai tábornok”. Rettentő erős asszimilációs vágy dolgozik benne, ami már-már seggnyalásba torkollik. Egy öngyűlölő zsidó, aki fél a világtól, a zsidóságától és fél a felségétől is. Megmérgezi a környezetét a tipródásával, aztán belepusztul.

Néhány őszintétlenség, egy-két félreértés, pár rosszkor kimondott szó és egy egész élet gajra mehet.

Szóval kurvára kell vigyázni!

(Ez a darab méltó befejezése egy olyan drámaírói karriernek, amit olyan drámák fémjeleznek, mint Az ügynök halála, és a Bűnbeesés után.)