[4 össze-vissza rohangászó betépett nyúl]
Ha nem tudnám, hogy ezt a könyvet egy komoly matematikus írta, aki ráadásul anglikán diakónus, azt hinném, hogy valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt állt.
De persze mit várhatnánk egy férfitól, aki úgy hordja a haját, mint egy nevelőnő?
Azt hiszem, alapvetően az okozza a téves elvárásokat az Alice-el kapcsolatban, hogy simán besoroljuk a gyerekkönyvek közé (köszönhetően nyilván a filmes adaptációknak is), pedig nem (csak) az. (Swift Hordómeséjét sem tesszük automatikusan a gyerek polcára, ugye.)
Először is ez a könyv elválaszthatatlan az irodalmi nonszensz brit hagyományától, ami a magyar irodalomban jobbára ismeretlen. És elválaszthatatlan az alkotótól, akit már gyerekkorában is vonzottak a rejtvények, fejtörők, szójátékok.
Carroll gyerekkori olvasási listái koraérettségről tanúskodnak. Dadogása miatt kissé zárkózott volt, a bentlakásos iskolában boldogtalan; gyenge fizikumú.
Felnőttként azt gondolta, hogy dadogása elmúlik gyerektársaságban. Ezt nem támasztják alá a rá vonatkozó visszaemlékezések, de fontos adalék a gyerekekhez fűződő ellentmondásos viszonyát tekintve.
(Kitérő: A Carroll-mítosz egyik alaptétele a pedofilia. Kortársi visszaemlékezésekből úgy tűnik, nem érdekelték a felnőtt nők, és az is tény, hogy fotográfusként sok gyerekaktot készített. Nem tisztem megítélni, hogy Carroll pedofil volt-e. Nem is tudnám. Csak néhány más nézetre szeretném itt felhívni a figyelmet. Két újabb életrajzírója szerint Carroll kislányok iránti imádatát félremagyarázzák, vagy legalábbis nagyon leegyszerűsítik. Hugues Lebailly szerint Carroll fotográfusi tevékenysége illeszkedett a viktoriánus kor gyerek-kultuszába, amelyben a gyermeki meztelenség az ártatlanságot testesítette meg. A gyerekaktok készítése szerinte része volt az akkori mainstreamnek és más alkotók (pl. Oscar Gustave Rejlander és Julia Margaret Cameron) a pedofilia vádja nélkül fotózhattak meztelen gyereket. Karoline Leach pedig Carroll naplói és levelei alapján igyekszik bebizonyítani, hogy igenis érdekelték a felnőtt nők, sőt viszonyai voltak. Kitérő vége.)
Másodszor: nem lehet figyelmen kívül hagyni az akkori aktualitásoknak a műre gyakorolt hatását és a regény társadalomkritikai részét, amik mára már kissé megkoptak, a felszín alá húzódtak.
(Újabb kitérő: az idióta királynő, szerintem, félreérthetetlenül utal Viktória királynőre, akinek wighekez fűződő, nem titkolt szimpátiája szálka lehetett a konzervatív Carroll szemében. A gügye gyíkocska, aki a tárgyaláson az esküdtek legbénábbika - az eredetiben Bill the Lizard - Benjamin Disraelire utaló szójáték. A barátságtalan hernyót egy Edward Fitzgerald nevű költőről mintázta Carroll, és alakja „a tudálékos, fennhéjázó, a gyerekeket kioktató és lenéző viktoriánus felnőtteket jelképezi”. Április Bolondja - az eredetiben March Hare - a keresztényszocialista Julius Charles Hare paródiája lehet, a Kalapossal és a Mormotával elköltött uzsonnájuk pedig az egyenlőtlen elosztás kritikája. Nyilván lehetne még folytatni, de kitérő vége.)
Harmadszor: Carroll, mint értelmes, tájékozott és nyitott elme biztosan ismerte kortársának Charles Darwinnak a munkásságát. Azért utalok erre, mert szerintem ez a történet elsősorban a minden körülményhez történő alkalmazkodásról és a természetes kiválasztódásról szól.
Talán ennyiből is látszik, hogy Carroll és az Alice meglehetősen ellentmondásos valami.
Nem csak egy mese. Legalábbis gyerekként én képtelen voltam elolvasni.
Úgyszintén, én is már kifelé mentem a húszas éveimből, mire elolvastam. Érdemes kétnyelvűként, vagy simán angolul olvasni, eredetiben talán még élvezetesebb, mint a Koszolányi fordítás olykor (számomra) túl sok mézmázával.
VálaszTörlésSokak szerint eleve Kosztolányi felesége fordította, és emiatt eleve rossz - legalábbis nem jó, nem érthető - és az új fordítás pedig azzá teszi. De hát én is az a generáció vagyok, akinek elment tőle anno a kedve. szóval nem akarom s nem is tudnám megítélni, hogy az új fordítástól szerethetővé vált-e.
VálaszTörlésÉn is gondolkodtam rajta, hogy az új fordítást használom, de a régi kéznél volt, és a lustaság nagy úr. :)
VálaszTörlés