Futár lép, G6

Sándor Iván
(cop. Baghet Iskander)

Sándor Iván: A futár (Szépirodalmi, 1976; Koinónia, 2010)
[4 nemzetőr]

„Az író új regénye, A futár (1976), a realista történelemlátás és a korszerű ábrázolásmód izgalmas szintézise. Főhősének, Eösi Jánosnak a története, melyet Sándor Iván alig ismert dokumentumok belső logikája szerint bontott ki, egy temesvári könyvüzletből indul és a pikareszk regények fordulataira emlékeztető kalandsorozat után tragikusan ér véget 1849 augusztusában, a világosi fegyverletétel napjaiban.”

Történelmi anti-kalandregény. A történelembe vettetés regénye.

Főszereplője, anti-hőse, Eösi János, kétszeresen is idegen a család új lakhelyén, Temesváron. Egyrészt zsidó, és így legfeljebb megtűrt polgára lehet a városnak, másrészt a saját közössége sem fogadja be, mert jöttment, ráadásul az apja szombatos székely. Így hát az ifjú Jánosnak emberi kapcsolatnak maradnak a szülei. Az örökölt könyvüzletben a család végre megpihenhet a hosszas vándorlás után, de a békesség nem tart sokáig. A forradalom hamarosan ide is besöpör, és seprűje éppen a zsidókat találja el. János különböző bonyodalmak során elszakad a szüleitől és beáll a nemzetőrök közé. Az egyenruha neki emancipáció, de legalábbis beolvadás. A gyors felfogású, olvasott fiú, aki még jó lovas is, hamarosan fontos megbízásokat kap. Futárként eljut Bemhez, sőt még Kossuthhoz is.

Az Eösi Jánossal megeső történésekben – szándékosan nem használom a kaland szót – azonban nincs semmi hősies, mint ahogy Sándor Iván stílusában sincs semmi heroikus. A szikár, tárgyilagos elbeszélésmód gátat vet mindenféle romantikus felbuzdulásnak, tragikus siránkozásnak. Lovasroham és mészárlás közt nincs különbség.

A történelem csapdahelyzeteiben vergődő kisemberek sorsa jelenik meg ebben a könyvben, az egymásnak ugrasztott nemzetiségek, az egymás ellen kijátszott lappangó indulatok. Amikor ember embernek farkasa, akkor hiába a papíron szép, új nemzetiségi törvény. Egy törvény csak annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. És a törtvény itt nem úr, csak megtűrt és kihasznált szolgálója a régi sérelmeknek és önös érdekeknek. Az éltet a helyi törvény, a szokásjog, a hagyomány uralja, a babona, a féltékenység, az irigység.  

Az egyén sorsa nem lehet más, mint kiszolgáltatottság, elveszettség. Történelembe vettetés.