N2635

Lovas Lajos: N (Metropolis Media, 2010)
[3 extra guminő]

Fehérvár Nándor bajban van. Nem a neve miatt, bár az sem egy főnyeremény, hanem mert amnéziás. Az ismeretei, a szociális és érzelmi emlékezete eltűnt, csak a napi szokások közül emlékszik néhányra, pl. tud autót vezetni. Állítólag filozófus, ehhez képest csilivili villában lakik, de ne feledjük szájenszfiksönt olvasunk. Egy dologra emlékszik a múltjából, arra, hogy 2067-ben született. A bökkenő csak az, hogy körülötte mindenki úgy tudja, még csak 2007-nél tart az időszámítás.
Nándor az álmai – és egy csinos pszichiáter – segítségével kideríti, hogy valóban időutazó. Egy olyan civilizációból érkezett, ahol a nőket kiiktatták a szaporodásból, sőt mindenhonnan máshonnan is, csak néhányan maradtak meg a „püspökök” személyes igényeire. A többi férfit tökéletes nőutánzatok szolgálják ki, ilyeneket tervez Nándor.
Az utópia, amit a nők nélküli társadalomról felvázol Lovas Lajos, érdekes, de korántsem eredeti. Fordítva is láttunk már ilyet (Szexmisszió). Egyébként sem értem, hogy ha már sci-fi szerzők mindenképpen páratlan számú egyeddel akarják elképzelni az utódnemzést, akkor miért nem egy harmadik személy (tárgy, lény, organizmus) bevonásával teszik. Lássuk be, sokkal izgalmasabb perspektívát jelentene.
Nándor jövőből jött Üzbekként csodálkozik rá a XX. század eleji magyar társadalom egy vékony szeletére – kb. akkorára és olyanra, mint egy szelet téliszalámi –, és a jó pornófilmes hagyományoknak megfelelően röptükben kapja el a szembejövő nőket.
Szórakozásnak, kikapcsolódásnak megteszi, de társadalomrajznak, kritikának, utópiának karcsú. Leginkább arról kapunk képet, milyen pasi szeretne lenni Lovas Lajos: okos, gazdag, jóképű, atletikus, ellenállhatatlan nőcsábász. De sajnos nem lehet mindenki N2635-ös modell. Az élet kegyetlen.