Hol a Bánátban vagyunk?

Esther Kinsky (fotó: Jeanette Abbée)

Esther Kinsky: Üdülő (Scolar, 2010), fordította: Tankó Tímea
[5 perzselőn forró nap]

Tsikosch, gulasch, schöne ungarische wirtschaft. Na nem. Szerencsére ez nincs benne. Esther Kinsky nem az üdülési prospektusokból ismeri a magyarokat.

Hogy akkor mi van? 

Klánok, nagyhangú férfiak, kövér nők, nyafogó gyerekek.

Folyóparti kocsma, víkendház-fétisizmus, bódék, buhera.

Hagymázók, szegény melósok, festői, és kevésbé festői cigányok, útszéli szépleányok.

Hullámlemez, pala, bádog.

Guberálók, roncsok, lepusztultság.

Egymáshoz karcolódó életek, a boldogság, vagy épp csak a boldogulás morzsái.

Lassúság a tompán döndülő, mindent kifakító nap alatt.

Sátántangó-hangulat, csak éppen egy puha, de nyúlós álomban.

Költői szöveg-folyó.

Magyar, de nem csak. Lehetne román vagy szerb is. És ez sem véletlen, mint ahogy semmi ebben a szövegben. Valahol a határvidéken járunk, közel a Bánáthoz, ahol évszázadok óta élnek együtt magyarok, románok, németek, szerbek, zsidók, cigányok, szlovákok, bolgárok.

Esther Kinsky angol és szláv irodalmat tanult. Angolból, oroszból és lengyelből fordított, és saját írásaival is jelentkezett, többnyire angol folyóiratokban. Az Üdülő egy hosszabb tanulmányút eredménye, amit a Robert Bosch Alapítvány támogatásával tett a magyar – román – szerb határvidéken. Hol Angliában, hol Berlinben, hol Battonyán él.

"Délután a kertjük utacskáit gereblyézik, kis álmaikat a nagy rendről kihozzák az üdülőbe a kocsijuk csomagtartójában, és itt, a part menti nyári ligetben dolgoznak rajtuk, cölöpházacskákon és rózsalugasokon, szőlővesszőkön és paradicsomnövényeken."