 |
| (fotó: Philippe Matas) |
– Megvagyok. Kicsit megfáztam, de egyébként minden OK. (megköszörüli a torkát)
– Te Neil, figyelj, már vagy fél éve nem adtunk ki tőled semmit.
– Ne mond!
– Kéne valami…
– Jó. Milyen legyen?
– Mese, mese mátka, pillangós madárka …(nevet) Tudod te.
– Persze. És mikorra kellene?
– Jó lenne még a héten. Menni fog?
– Nem gond. Szereplők, jellemek?
– Á, csak a szokásos. Legyen egy magányos hős, gonosz összeesküvők, egy titokzatos jótevő. Aztán tőlem azt teszel bele, amit csak akarsz, szellemeket, vámpírokat, ami tetszik.
– Izgalom, kiszámíthatatlanság?
– Csak mint a svájci vonatközlekedés. (megint nevetgél)
– Jól van Phil, legkésőbb szombaton küldöm.
– Nagy vagy ember! (elégedett sóhaj) Vacsorázzunk együtt a jövő héten valamikor.
– Rendben, de te fizetsz! (nevet)
– Ez csak természetes! Majd hívlak.
– Rendben.
Neil Gaiman: A temető könyve (Agave, 2010) fordította: Pék Zoltán
Még semmit sem olvastam tőle, de ez sommás kritika. :)
VálaszTörlésJó ponyva a Neilé, mondjuk én magyarul semmit nem olvastam tőle, angolul a Neverwhere nagyon élvezetes.
VálaszTörlés1sx és piir
VálaszTörlésLehet, hogy csak nem volt szerencsém ezzel a könyvvel, tulajdonképpen nem volt vele különösebb bajom csak nagyon sablonos volt, meg amúgy is él bennem némi gyanakvás a sztárolt szerzőkkel kapcsolatban :)
A Sandman képregényt olvastam még tőle, az jobb volt, de hát az más műfaj.
Kap még egy esélyt.
tetszett ez a sommás vélemény mondjuk:)
VálaszTörlésJó példa rá, hogyan lehet a "nem tudom, mit írhatnék erről" érzést jól megírni:))
@jeges-varga
VálaszTörléshát igen, tényleg így voltam vele :)
Én is valami hasonló véleményen vagyok az Amerikai istenek óta írott könyveiről...
VálaszTörlés@vitemerius
VálaszTörlésazt meg még nem olvastam, túl nagy :)