Ehhez képest Ablonczy Balázs könyve csak érdekes, „szórakoztató” adalék a Trianont körülvevő legendákról. (az Apponyi beszéd, Clemenceau utálatos magyar menye, szabadkőműves összeesküvés, felkészületlen szakértők, stb, stb.) Valamint rövid és velős összefoglalása saját nézeteinek, amik kb. megfelelnek a mainstream történészi szemléletnek. Külön kiemelve azt, hogy Magyarország képviselőit több mint egy évig meg sem hívták a békekonferenciára, amelyen a magyar kérdés egyébként is csak ötöd-hatodrangú ügyként szerepelt.
Innentől már nem a könyvről lesz szó, hanem arról, ami eszembe
jutott olvasás közben, akit nem érdekel, lapozhat a következő
bejegyzésre. Sisakot fel!
Szóval. Eléggé idegesít engem ez a nagy-magyarországos matrica,
póló, kulcstartó, nyaklánc, övcsat, mifene áradat. Olykor szívesen
megkérdezném az ezeket viselő honfitársaimat, hogy mennyire vannak
tisztában az események hátterével, a Trianonnal kapcsolatos
faktumokkal. Tudják-e, mi történt, vagy csak az a tudat, az az érzés
van meg, hogy valami nagy-nagy igazságtalanság esett meg velünk.
A Trianonról való gondolkodás még mindig a veszteség feldolgozatlanságáról szól. Erre a társadalmi szintű gyászmunkára sem a két világháború közötti közgondolkodást meghatározó „Mindent vissza!” faékszerű egyszerűsége nem volt alkalmas, sem a Kádár-korszak hivatalos hallgatása. A rendszerváltás óta pedig – csúnyán általánosítva – a jobboldal kisajátítja Trianont, mint egy dédelgethető, és bármikor csaknem bármire felhasználható sérelmet, ami szintén lehetetlenné teszi a normális társadalmi feldolgozást.
Véleményem szerint kutatni, és beszélni róla, és tanítani fontos, de a sérelmi politikán ideje lenne túllépni, és semmiképpen nem szabadna összekapcsolni a határon túli magyarok ügyét Trianonnal.
A történelmet a győztesek írják, és a határokat is ők rajzolják. Ezeknek megváltoztatására évszázadokon keresztül csak újabb háborúkkal volt lehetőség, de én hiszem, hogy ez már nem így van. Hogy létezik a vesztesek történelme is, és hogy ezek a határok hamarosan csak papíron léteznek majd.
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák (Jaffa, 2010)
A Trianonról való gondolkodás még mindig a veszteség feldolgozatlanságáról szól. Erre a társadalmi szintű gyászmunkára sem a két világháború közötti közgondolkodást meghatározó „Mindent vissza!” faékszerű egyszerűsége nem volt alkalmas, sem a Kádár-korszak hivatalos hallgatása. A rendszerváltás óta pedig – csúnyán általánosítva – a jobboldal kisajátítja Trianont, mint egy dédelgethető, és bármikor csaknem bármire felhasználható sérelmet, ami szintén lehetetlenné teszi a normális társadalmi feldolgozást.
Véleményem szerint kutatni, és beszélni róla, és tanítani fontos, de a sérelmi politikán ideje lenne túllépni, és semmiképpen nem szabadna összekapcsolni a határon túli magyarok ügyét Trianonnal.
A történelmet a győztesek írják, és a határokat is ők rajzolják. Ezeknek megváltoztatására évszázadokon keresztül csak újabb háborúkkal volt lehetőség, de én hiszem, hogy ez már nem így van. Hogy létezik a vesztesek történelme is, és hogy ezek a határok hamarosan csak papíron léteznek majd.
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák (Jaffa, 2010)
Nemsokára visszacsatolják Trianont. Olvastam. Te ezt nem is tudtad?! :D
VálaszTörlésA Nagy-Magyarország matrica belőlem is hasonló érzelmeket vált ki. Bevallom pár évvel ezelőttig én sem sokat tudtam az esetről, csak annyit amit a középiskolában tanítottak. Ott viszont elfelejtették megemlíteni, hogy az elvesztett területek nagy részén a magyarság kisebbségben volt. Arról nem is beszélve, hogy a Monarchián belül kiváltságokat élveztünk a többi népcsoportokkal szemben, amit arra használtunk, hogy a kisebbségeinket úton-útfélen porig alázzuk. Ha kisebbségeinkkel jobban bántunk volna, Nagy-Magyarország is tovább tartott volna.
VálaszTörlésAzt gondolom, hogy valahol ott kell keresni, hogy a rendszerváltozás után, a kitáguló világban a korábbitól eltérő tulajdonságokra van szükség a lehetőségek kihasználására, úgy mint nyelvkészség, nyitottság, rugalmasság, stb. Ezekkel a tulajdonságokkal az emberek többsége nem rendelkezik. Számukra "csupán" a magyarságuk marad, amivel egy pozitív önkép kialakítható. (Ez elég absztrakt ahhoz, hogy igény szerint alakítható legyen, mivel csak definíció kérdése, nincs "külső" visszacsatolása ennek a definíciónak.) A magyarság "pozitív" definíciója viszont nem létezik (talán hiányzik a történelmi múlt, talán nincs meg a jelenleg az az életszínvonal, ami csillapítaná ezt az "éhséget"), addig egy "komplementer" definiálással, másokkal szemben határozzuk meg a magyarságot. (Magyar az, aki nem nem-magyar.) Szerintem ennek szimbóluma Trianon. Hogy mi mások vagyunk mint ők, és ezt a másságot egy piedesztálra emelt áldozat szerepe adja meg. (Az áldozat pozitív visszacsatolás, velük szemben mindig adott egyfajta szimpátia.) Trianon már nem önmagát jelenti, hanem egy pozitív önkép szimbóluma. (Lásd még, mit jelent ma Che Guevara.) Trianon feldolgozása egyrészt makacs ellenállásba ütközne, hiszen rengeteg ember önképét próbálná felmorzsolni, másrészt ebből egy közösségi szellem kovácsolható, ami fontos. Nekik és az őket összefogó platformok számára egyaránt.
VálaszTörlésUff, sokat beszéltem.
http://galeria.index.hu/kult/2010/09/02/az_arc_2010es_dijazottjai/1656195_afd00701190fb8ecb9fda3621a0e3bb7_xl.jpg :)
VálaszTörlésEgyelek meg, Te drága! [idealista könyvítész :))]
VálaszTörlés[...meg még egy erdélyi füvesasszony erdélyi otthonszülésekről szóló előadásának fölütése jutott az eszembe, egy levágott végtagú ország fantomfájdalmairól szólt - szép szókat használt, dallamosan és ízesen, könnybe is lábasztott vele minden jelenlévőt, pedig én nem is...:)]
Cs.P.
VálaszTörlésMiket olvasol Te, és főleg hol? :)
AnTalk
Tulajdonképpen a monarchia felbomlási folymata már a nemzeti ébredésekkel elkezdődött, először a mafyaroknál és a cseheknél, aztán jöttek a többiek is. Szerintem nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb széteset volna magától is, a háború csak meggyorsította a folyamatot, és sajnos lehetetlenné tette az etnikai határok elvének érvényestését.
1sx
Érdekes, amit írsz. Majd gondolkodom rajta.
Pável
Ez jó!
kata blanka,
drága blanche! Nem regisztráltál vissza a molyra más néven? Hiányzol.
De, csak nem használom :)
VálaszTörlésEgyet se' búsulj, egy ember - mondta a vénséges vén asszony -, szemmel kísérlek, figyelemmel tartalak :))
(A moly különben kívülről is működik - amit tagként nem tudtam -, azaz minden követhető, éppen csak be(le)szólni nem lehet, és ez nekem nem is baj ;))
Próbáljunk meg előre tekinteni !
VálaszTörlésA Pozitív Visszacsatolás Stratégiája olyan szemlélet kialakulását próbálja elősegíteni, amely az eddigieknél hatékonyabban tudja megállítani és visszafordítani azokat a folyamatokat, amelyeket mi magyarok Trianonnal fémjelzünk. Mára egyre többen érezzük hogy ez nem egyszerűen a világháborúk végén egy rosz békeszerződés rosz végrehajtása, és nem csak ellenünk, magyarok ellen irányul, hanem egy olyan folyamat része ami végül szinte minden nemzet önreldelkezésének a felszámolására törekszik. Ezért olyan csoportokra is szövetségesekként tekinthetünk amelyeket eddig ellenfélnek tartottunk.
Ha valakit érdekel Trianonnak a Globalizmus szemszögéből való tárgyalása és Kárpát Régióként való kezelése, annak ajánlom a Pozitív Visszacsatolás Stratégiáját :
http://pozitivvisszacsatolas.blogspot.com/