Ez e regény a kiadó Feminikrimi (!) sorozatának nyitó darabja. Nos kriminek nem volt egy nagy villanás, elég vontatott és kiszámítható. Egy olyan erőszaktevőről és gyilkosról szól, aki a webes párkeresőkben szemeli ki áldozatait, és ha kriminek nem is túl jó, azért felvet néhány érdekes kérdést az ismerkedés ilyen formájával kapcsolatban.
Blædel sokat foglalkozik az áldozatok lélektanával, az elfojtásokkal, bűntudattal, feladással. Kényes kérdések ezek. Az emberek többségében él egyfajta előítélet a webes párkeresőkkel, és az ott partner után kutatókkal szemben. Ha ők kerülnek bajba, rögtön előkerül a „magának kereste” effektus. Pedig nem mindenki szórakozásból vagy a libidója gerjesztése miatt látogatja ezeket az oldalakat. Úgy gondolom sokszor inkább a kilátástalanság viszi ide az embereket. Egy bizonyos kor után, esetleg gyerekkel már nem olyan könnyű „hagyományos” módon ismerkedni. Őket nem a kényelemvágy vagy az álcázás vágya hajtja, hanem a kényszer, idő- vagy önbizalomhiány.
A „magának kereste” mentalitása a nemi erőszakok megítélésénél is jelen van. Sokszor még az áldozatok is így gondolkodnak, és szégyenből, vagy valamilyen félreértelmezett bűntudatból inkább hallgatnak. Főleg akkor, ha ismerték, vagy akár szerették az erőszaktevőt. Halló, emberek, a nemi erőszak nem egy félre sikerült randi!
Egy kicsit elszakadva a témától, az is elgondolkodtató, hogy virtuális énjeink mennyire befolyásolják a valódit. Lehetséges, hogy az itt-ott létrehozott másolataink felülírják a személyiségünk, vagy ez csak egy játék? Lehet, hogy sokan többet kapnak egy virtuális társtól, baráttól, ismerőstől, mint egy igazitól? Lehet.
Na, ennyit a könyvről! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Na most mondd!