Street Fashion Múzeum

Simonovics Ildikó: Street Fashion Múzeum (BTM, 2012)

[4 örökké visszatérő ruhadarab]

Akár hiszitek, akár nem, divatról szóló könyvet olvastam. Egy kiállítási katalógust, amely régi fotók alapján végigvezetett az utcai öltözködés változásain, a 20. század elejétől a 70-es évekig, és az egykori viseletek mellé állította a mai megfelelőit. Kimondottan érdekes volt, főleg a történeti rész, csak a nyolcvanas-kilencvenes éveket hiányoltam belőle. Talán ezek még nem múltak el eléggé, ahhoz, hogy visszatérjenek. Mondjuk a mályvaszínű, kétsoros vállalkozó-zakó a fenének se hiányzik.
A férfidivatot idéző fotókból és ismertetőkből szemezgetek. Előbbiek a fortepan, utóbbiak Simonovics Ildikó jóvoltából.

Fiatal férfi 1903-06 körül 

„A férfi rövidebb zakója testhez simul, a váll keskeny, az ujj szűk. A keménygallér és a kézelő fehér, az ingek nappal világoskékek, rózsaszín csíkosak vagy kockásak. A nyakkendő legtöbbször gyárilag előre megkötött csokor vagy kendőszerűen elrendezett plasztron, esetleg a maihoz hasonló hosszú. A mellény legtöbbször az öltöny anyagából készül, de frakkhoz fehér selyem vagy piké, amelyet gyakran szép hímzés díszít. A nadrág kevésbé bő, alja keskeny, a vágott orrú cipőig ér.” 

Kiránduló úr 1910 körül 

„Az elegáns úr keménykalapban, rejtett gombolású felöltőben, kezében sétapálcával kirándul. Az 1910-es években nappal többnyire már puhakalapot viselnek, a keménykalapot csak ünnepélyes nappali alkalmakkor, a cilindert estélyi viseletként hordják, konzervatív urak azonban még jó ideig ragaszkodnak ez utóbbihoz. Az ingeknek legombolható, kikeményített vászonból vagy viaszolt papírkartonból készült keménygallérjuk és mandzsettájuk van, amit naponta cserélnek. A hétköznapokon a hosszú nyakkendő vagy az előre megkötött plasztron az elterjedt.”

Fiatal férfi kalapban 1915–1920 körül 

„Az 1910-es években a férfiak megjelenése lazábbá, sportosabbá válik. Hajukat tarkón felborotválják és vizes kefével hátrasimítva hordják, arcuk teljesen simára borotvált. A zakók, felöltők szélesebb vállúak, vattázott mellűek, a gallér mélyebben nyitott, és egyre jobban elterjed a kétsoros gombolás. A nadrág élére vasalt és bokáig ér. Általános a félcipő, a magas szárúhoz csak a nagypapák ragaszkodnak. Újra megjelenik a filcből készült világos színű, szürke, fehér vagy sárga bokavédő, a kamásni. Az ingek keménygallérja kihajtott formájú. Nyáron még az 1930-as évekig hordják a kerek, szalmából készült girardi kalapot.” 

Úrvezető 1925-27 körül 

„Az uraknál az 1920-as években széles körben terjed az előző évtizedben új formaként jelentkező hátul öves, derékban kissé ráncolt, tweedanyagból készült sportzakó, a szintén sortoláshoz (golf, motorozás, autózás) ajánlott bricsesz, valamint a kötött darabok (pulóver, mellény, kardigán és szvetter), illetve a micisapka viselete. Ezekhez már puhagalléros ing társul.” 

Férfi kerékpárral, 1930-as évek 

„A 19. század végétől egyre szélesebb körben hódít a biciklizés. Az új szabadidősport az öltözködési szokásokat is befolyásolja. A kerékpározáshoz a kényelmi szempontok mellett biztonságiakat is figyelembe kell venni. Mind az uraknál, mind a hölgyeknél meg kell zabolázni a lobogó nadrágszárakat és szoknyákat, és létkérdés, hogy rövidebb vagy boka fölött összefogott darabokat hordjanak. A képen látható férfi az 1930-as években a sportoláshoz divatos V nyakú kötött pulóvert, puhagalléros inget, hosszú nyakkendőt, fél lábszárig érő bricsesznadrágot és micisapkát visel.” 

Városi férfi motorral 1950-es évek eleje 

„A férfiideál már az 1940-es években is egyfajta szuperférfi volt, akinek széles a válla, mozgása fesztelen, tekintete rabul ejtő, bajusza, mint Clark Gable-é vagy Jávor Pálé. Az 1950-es évek férfija megőrzi ezt a külsőt, válla talán keskenyebb, haja továbbra is lazán hátrafésült. A szocialista erkölcsökkel azonban nem fér össze az erősebbik nem divatozása. Azt, aki mégis így tesz, megbélyegzik és jampinak csúfolják. A férfi-ruhatár alapdarabja az öltöny, amelyet kiegészítőkkel, például a képen látható kockás sállal tehetnek sportossá.” 

A trencskó – férfi a Parlament lépcsőjén 1955-60 körül 

„A lódenkabát mellett az ötvenes-hatvanak évek további közkedvelt kabátja a bőr és az orkán, valamint az időtlen ballon. A képen szereplő férfi egy ballonból készült úgynevezett trencskót (trench coat) visel. Ezt eredetileg az angol katonák hordták. A trencskónak férfi és női változata is létezik. Sportos, minden időben hordható, széles hajtókájú és gallérú, öves, egy- vagy kétsoros gombolású, gabardinból vagy ballonanyagból készülő mindig divatos kabát.” 

„Az 1960-as évek közepén a nemzetközi divattrendek középpontjába a fiatalok kerültek. A hölgyeknél a "dámás” divatot felváltja a gyerek- és tinilányok módija. A korszak nőideálja Twiggy, a csontsovány, fiús hajú modell lány. 1964-65-ben megjelenik a Mary Quant és André Courréges által „felfedezett” miniszoknya, s vele együtt az 1920-as éveket is idéző geometrikus, minimalista divat. A képen látható lány Yves Saint Laurent Mondrian-ruhájának házilag elkészített változatát viseli, mely a Nörenvé (Női és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat) konfekciómodelljeként 1966 májusában már az Ez a divat oldalain is megjelent. A férfiak általános viselete továbbra is az öltöny, de a lázadó ifjúság egyre inkább a lezserebb öltözködés felé fordul, és aki tud szerezni, farmert hord. Az évtized végére a „régi vágású” ingek helyett színesebbet, mintásakat hordanak, illetve egy csapásra népszerűvé válnak a pamut alapanyagú pólók." 

„A férfiideál a hatvanas évek végére a fiatalságot istenítő divatnak és a világ társadalmi változásainak köszönhetően megváltozik. Az ifjúság fontos ideológiai és piaci tényezővé válik, ezért ízlését és igényeit feltétlenül szem előtt tartják. Ennek hatására a hivatali és ünnepélyes öltözet mellett a hetvenes években kialakul a sokkal lazább, lezserebb viselet, aminek a nadrág-ing, nadrág-póló, nadrág-pulóver az alapja. A színes pulóver, a trapéznadrág és főleg a hosszú haj azonban szúrja a rendszer prominenseinek szemét. A renitens alakokat sokszor a hivatalos közeg maga nyírja meg, példát statuálva. Végül a hetvenes években a hosszú haj is a tűrt kategóriába kerül, így a hajdan csak öltönyben és nyakkendőben látogatható Ifjúsági Parkba a torzonborz, pólós és farmeros fiatalok is bebocsátást nyernek.”

„Az 1970-es években a napszemüveg mellett "feltört” a rendes optikai célú okuláré, amelynek kerete a változó divat hatására formálódik. Az évtized elején a szögletes, a napszemüvegek formáját utánzó nagyobb fekete keret a menő. Később ún. SZTK-keret lesz szegényből, amit receptre, ingyen adtak. Csakhogy akkor az már ciki, mert a fiatalok a fém- vagy a vékonyabb színes műanyag darabokat keresik."

Sajnos itt a szerző leragad a szemüvegeknél, pedig hát a ruhák is megérnének egy misét. Főleg a fehér térdzokni, necctrikó, rövidnadrágos kockás öltöny összeállítás. Angus Young csak jelenthetne ennek a srácnak!